Szóval gondolván azt, hogy engem senki nem nevezhet álszentnek/előítéletesnek/általánosítónak, elhatároztam, hogy adok a hazai boroknak is egy esélyt (Rasszistának, szexistának, meg hímsovinisztának nyugodtan hívhatnak; lehet, hogy ezen témakörök mentén még születnek is majd írások, mert látok benne potenciált - pláne így fél-részegen...).
Tekintettel arra, hogy 17 éve nem tartózkodtam életvitel-szerűen Magyarországon, úgy érzem, hogy megérdemelnek a magyar borok is egy esélyt egy mérsékelten objektív összehasonlító tesztre. (Értsd: ami régen szar volt, az lehet, hogy mostanra megjavult...)
Ismét az Auchan-ból vettem mintát, mert még mindig ott kínálják a legnagyobb választékot mindenből (is). Kicsit hezitáltam, hogy tisztességes dolog -e harcba küldeni a magyar borokat idegen pályán - ezért hosszan vaciláltam egy etyeki sauvignon blanc, és egy rendes, hagyományosan erős badacsonyi kéknyelű között. Mivel berúgni mindig szórakoztató, ezért a gordiuszi csomót hanyagul átvágva mindkettőt a kosárba helyeztem. A megismételt pestós tésztához (végre rendes "RUMMO"-spagettiből csináltam...) először felpattintottam az etyeki savat - csak hogy a friss kiwisavas emlékekkel össze tudjam hasonlítani. Itt most vegyük figyelembe, hogy a "sav" Magyarországon nem egy mainstream szőlőfajta; de gondoltam, hogy az etyeki borvidéken - ahol a helyi celebek közül talán csak Mihalik Enikőnek, és Lakatos Márknak nincs szőlészete (lehet, hogy még nekik is van...) - jogosan keresek progresszív borászt, aki abból is ki tud hozni valamit...
Ő volt a választásom:
Nekem általában tetszik a minimalista design; ráadásul ezzel az "androidos drop-down menü"-jellegű címkével (kettővel több a pötty, de akkor is...) engem megnyert magának ez a palack. (A badacsonyi kéknyelűt majd máskor iszom meg; ha szerencsétek van, akkor addigra el is felejtem, hogy írjak róla...)
Azt kell, hogy mondjam, hogy az etyekisav sajnos tényleg alul marad a kiwisavakkal szemben. (Azért nem kell mindjárt a vonat-sínre feküdni: a magyar rögbi-válogatottól sem várhatjuk el jogosan, hogy megszorítsa az All Blacks-t...) Ez is reduktív; ez is csípős-szénsavas; ez is fiatalos, friss-gyümölcsös, de egyszerűen van valami kesernyés utóíze, amit én 95%-ban a táj-jellegnek tulajdonítok. (Ez viszont már tényleg csak találgatás; nem akarok beleugatni az etyeki boros gazdák munkájába; nyilván én sem micisapkás, matróz-pólós bordeaux-iakat szoktam megkérni, hogy code-review-zzák a termékemet...)
Hát ennyi a benyomásom az első magyar Sauvignon Blanc-ról. (Azért holnap még átolvasom ezt józanul is, mielőtt kirakom...)
.
.
.
(Na átolvastam: kicsit absztrakt lett, de talán még pont érthető... Mehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése