Kiwisav, és pasta

Ugyan nem számoltam be róla, de valamikor az életem folyamán fokozatosan rákattantam az olasz konyhára. Az olasz konyha kimondottan testhezálló agglegény skillset, mert egyszerű, mint a faék, és csajozási X-faktora is jelentős. További erényei közé tartozik, hogy finom, és kiadós. Végül, de nem utolsó sorban: mivel a nyomorék modern nőktől még egy végtelenül primitív ebéd/vacsora elkészítését sem lehet elvárni, ezért az egyszeri agglegény jobban teszi, ha megtanul főzni: teljesen kezdő szintről az olasz ételek elsajátítása pont megfelelő ugródeszkát kínál ehhez. Ha ne adj' Isten az ember még sacc per kábé azt is tudja, hogy milyen bort kell hozzájuk inni, akkor az étkezéseket manifesztáló vidám kombinációk végtelen tárháza nyílik meg...

Szóval Londonban megvoltak az én bejáratott kis olasz alapanyag-brandjeim, amiket vagy csak simán a helyi teszkóból/lidiből, vagy valami speckó olasz boltocskából szereztem be. Ezekkel operálva a covid-járvány elmúlt fél-egy mozgásszegény évében tekintélyes háj-réteget építettem magamra (amit a jövő héttől istenbizony elkezdek lefaragni - de ez most mellékvágány...)

Nyilvánvaló, hogy Magyarországra költözésem az ellátási lánc teljes felégetésével járt; most jártamban-keltemben éppen véres verejtéket izzadok, hogy a kedvenc kajáimat felkutassam a helyi szupermarketekben - vagy ha nem találom őket, akkor legalább valami életképes alternatívájukat.

Ma éppen egy pestós linguine-t csináltam. Arra számítottam, hogy a dunakeszi (baszott nagy) Auchanban be fogok tudni szerezni minden földi jót, ami ehhez kellhet. Hát tévedtem...

Londonban én majdnem mindig új-zélandi sauvignon blanc-t ittam a gyenge ízvilágú olasz fogásokhoz (carbonara, caprese saláta, pasta con le sarde...). Ez most nyilván elég sznob szokásnak tűnhet - egészen addig, amíg valaki egyszer meg nem kóstol egy palack tetszőleges marlborough-i sauvignon blanc-t. A kiwi sauvignon blanc (mostantól "kiwisav", mert így honosodott meg a londoni magyar bikerek - legalábbis a cimboráim - szóhasználatában) ugyanis a világ legjobbja; a francia őshonos szőlőt és a belőle készült bort a kiwi borászok emelték új magasságokba; a francia változat mára a lába nyomába sem érhet.

Carbonara, és maori-motívumos, bálna-farkas kiwisav (Laithwaite's Wines)

Miután Batman először megkóstolta a legolcsóbb Lidl-ös kiwisavat, rögtön visszament egy egész rekeszért.

5 fontos, "Batman kedvence" kiwisav (Lidl, Thornton Heath)

Magabiztosan behatoltam tehát a dunakeszi Auchan-ba, hogy egy palack kiwisavat, meg a tésztához valókat összeszedjem. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a bor-választék 7 sornyi magyar, és egy sornyi "nemzetközi" borból áll, amin EGY féle kiwisav árválkodik. Ezt azért tartom sokkolónak, mert Londonban minden legutolsó, sittes, gettó-Lidlben is háromféle kiwisav volt: 5, 6, illetve 7 fontért. Itt meg egy; abból is a Villa Maria, ráadásul kurva drágán.

7 fontos, rögbis kiwisav (Lidl, Thornton Heath)

(Egyszer ki kellett öntenem egy egész palack Villa Maria Chardonnay-t, amit még Bogi vett annak idején; annyira moslék volt. A sauvignon blanc-jukat nem ismerem, mert ezek után nem vettem semmilyen Villa Maria bort - és ez már így is marad...)

Villa Maria kiwisav (Auchan, Dunakeszi)

Jobb híján most inkább leemeltem a "nemzetközi" polcról egy palack Pecorino-t (ezt meg én tanultam Batmantől...).

Az auchan-os tészta-választék még ennél is szánalmasabb: 90 százaléknyi magyar termék, amik már ránézésre szarok. Ezeken kívül jóformán csak Barilla van, ami az olasz gyártmányú tészták legalja; egy magára valamit is adó digó azt le sem köpi. Megakadt a szemem viszont egy "Don Francesco" fantázianevű DUNAKESZI(!) gyártású terméken, ami ránézésre kimondottan ígéretesnek tűnt! Több sem kellett nekem: a lokál-patriotizmus, és a helyi gazdaság támogatásának oltárán áldozva megragadtam egy csomaggal. Ebből főztem pestós linguine-t. Olyan szar lett, hogy sírni tudtam volna...

Sajnos ezek után kénytelen leszek visszavedleni hazaáruló, liberalista, kozmopolita emigránssá: soha többé nem nyúlok magyar gyártmányú tésztához.