Kiwisav helyett

Eltökélt szándékom, hogy a Magyarországon méregdrágának számító kiwisav pénztárca-barát alternatíváját megtaláljam. A helyzet az, hogy a magyar borok méltán NEM világhírűek. Kényelmes álláspont azt gondolni, hogy mindenki más hülye/sznob, és az egri/gyöngyösi/kiskunhalasi/etyeki borok párjukat ritkítják. Mint széles világot látott ember bizton állíthatom, hogy ez nem igaz.

Megfigyeltem, hogy az átlagos magyar ember valamiért azt gondolja, hogy az ország négyzetméterére eső Nobel-díjasok és topmodellek (Szilárd Leó, Mihalik Enikő; stb.) magas száma miatt neki alanyi jogon jár az elismerés, és emiatt élete hátra levő részében egy kibaszott gyufaszálat nem kell keresztbe tennie. Remélem, hogy e mondat megfogalmazásából egyértelmű, hogy szerintem ez milyen mértékű arroganciára vall.

Vegyes fogadtatásban részesült egykori miniszterelnökünk, Medgyessy Péter talált a jelenség orvoslására szerintem megfelelő jelszót, miszerint "Merjünk kicsik lenni!". Tény és való, hogy az ő szájából ez az észrevétel meglehetősen hitelesen hangzik, mivel ő tényleg egy igazi semmirekellő, köpni való nímand. Úgy érzem azonban, hogy sokkal menőbb lett volna ezt egy amolyan "understatement"-politikustól hallani, aki bármi féle erkölcsi/intellektuális értékrenddel bír - sajnos ilyen embert a magyar közéletben durván 60 éve uralkodó kontraszelekció miatt értelmetlen keresni is.

Még mielőtt bárki megvádolna azzal, hogy politikai fodulatot vett eme - egyébként szigorúan mindentől független (néha még önmagamtól is...) - blog, inkább folytatom a történetet ott, ahol a múltkor abbahagytam...

Végül megtaláltam Megyaszón a Húsboltot, és mangalica grillkolbászokkal, abált szalonnával, kenőmájassal, tokaji mazsolás vastag kolbásszal (ez igen májerül hangzik, de így utólag azt kell mondjam, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja...), és egy kiló zsírral felvértezve tovább indultam Tokaj irányába. Elméletem szerint az egyetlen méltán híres magyar borvidéken biztosan találok egy minőségi, könnyű fehérbort, amit a kedvenc kajáimhoz szopogathatok (vedelhetek).

Megkerestem hát a múltkori mádi helyet, ahol akkor csak az édes borokat kóstoltam végig. Most viszont a száraz tételekre fókuszáltam; a milf férje ehhez készségesen nyújtott kapaszkodót. Végül hárslevelűt hoztam. Érdekes módon régen nem tartozott a kedvenceim közé a hárslevelű, de hát változik az ember ízlése, ahogy öregsz... tapasztalatokkal gyarapodik.

Otthon gyorsan rittyentettem egy carbonarát, mert az már rég volt. Olívaolaj helyett viszont most mangalica-zsírral indítottam. Mivel Lazioban viszonylag gyenge a mangalica sertés piaci penetrációja, ezért szerintem a digók nem tudják, hogy mennyivel jobban adja, ha a guancialét olaj helyett jó kis mangalica zsíron futtatja meg az ember. Ez az elmélet most bizonyítást nyert. Sajnos Takács 2 litert tukmált rám a hárslevelűből, így az nem tudott elfogyni azelőtt, hogy mocskosul berúgtam volna... (Így sikerült délután fél négyre kiütni magam annyira, hogy még egész másnap is teljesen használhatatlan voltam...) Korábban megfigyeltem már, hogy a tokaji borok nem vágják haza a gyomromat; legközelebb előre ki kell mérnem az ebédhez való bor-adagot, mert úgy tűnik, hogy ivás közben nem érzem, hogy mennyi belőle az elég.

Egyébként is úgy érzem, hogy kicsit sok itthon a bor, mert a héten rendeltem a netről egy rekesz kiwisavat is (fizikailag létező üzletben egyszerűen nem lehet kapni...)

TEASER: a legközelebbi posztban Középfölde-kiwisav értékelő! (Nem csak "Gyűrűk Ura"-rajongóknak!!!) Vagy inkább néhány hét múlva, mert most rá sem bírok nézni a borra...

Ejha...

...milyen undorító, álszent görény voltam ebben az előző posztban!

Általában csak vidámra szoktam inni magamat, de úgy látszik, hogy sakál-részegen én is csak gusztustalan vagyok. Maradjon is ez itt emlékeztetőnek; legközelebb nem szabad billentyűzet elé ülnöm így...

(Egyébként csodálkozom is, hogy az összes bor bennem maradt; még most, másnap reggel sem vagyok józan. Részletek a következő posztban...)

Straight Outta Megyaszó

Történt ugyanis, hogy GAF barátom említette, hogy ők előszeretettel rendelnek mangalica-termékeket Borsodból...

Mint kiderült, én éppen huszonegynéhány kilométerre lakom az őstermelő gazdaságtól, aminek a székhelye Megyaszón található. Gáborék előrendelés alapján az M3-as (nyilván budapesti) bevezető szakaszán szokták két hetente átvenni a rendelésüket, de én megengedhetem magamnak, hogy eská vegyem át a helyszínen a szajrét. Egy napsütéses szerdai napon (ez pont ma volt...) elzarándokoltam tehát Megyaszóra (Megyaszóba... Megyaszóhoz... Valamelyik jó; osszátok be magatoknak!) azzal a megingathatatlan elhatározással, hogy gyapjas sertés termékekkel rogyásig rakom autóm puttonyát. (Szerdán van a reggeli online-mítingem; ha ott jómunkásember benyomásást keltem, akkor egészen biztos, hogy a nap hátralevő részében senki nem fog baszogatni Slack-en; ergo szerdán azt csinálok, amit akarok.)

Míting után bevágódtam tehát a volán mögé, és északkelet felé vettem az irányt. (Agyam hátsó zugában ráadásul tisztában voltam vele, hogy a tokaji borvidék Megyaszótól már csak egy kőhajításnyira van...)

Nem mondhatni, hogy a megyaszói infrastuktúra bármilyen tekintetben felérne egy úgynevezett "európai község" cím által megkívánt (Elvárt...? Feltételezett...?) színvonalhoz. Az oda vezető utak minőségét leginkább a tíz évvel ezelőtti kárpátaljai (ukrán) utakhoz hasonlítanám. (Akkor voltam motorozni ott; legádázabb elenségemnek nem kívánom, hogy naked bike-kal lenyomjon egy hetet arrafelé.)

Megyaszó nem túl nagy; népessége mérsékelt. Be kellett hajtanom a "centrumba", hogy fehér embert lássak. Az egész úgy néz ki, mint a kép, ami megjelenik mindenki lelki szemei előtt, amikor kimondom azt, hogy "borsodi falu". Még mielőtt a habzó szájú liberálisok a torkomnak ugranának: leszarom. Nem fogok ezért bocsánatot kérni, hiszen még nem mondtam semmit. Én egy olyan kultúrából jövök (NAGGGYON Nyugat-Európa), ahol fehér férfinak lenni valamiért szégyellni való "teljesítmény". És őszintén szólva ezzel a prekoncepcióval már nagyon tele van a faszom...

A benyomásaim a következőek voltak. Többektől kellett útba igazítást kérnem. Egy pár tini kiscsaj, majd utána egy igazi dagadt kancigány úgy beszélt velem, mintha legalább 60 éves lennék (ezt úgy értem, hogy TISZTELETTEL). "Ott a kópos bolt után el tetszik menni az első utcába" (a helyes megfejtők között egy adag abált mangalica szalonnát sorsolok ki...). "A főútról be tetszik fordulni balra a postánál." (ez volt a testes idősebb hímnemű kisebbségi)

Megmondom őszintén: szerintem ezek az emberek is csak emberek. Nyilván hozzátett a szituációhoz az a körülmény, hogy most kivételesen nem igenytelen niggerként ültem a volán mögött; nagyjából így néztem ki:

A lényeg, hogy ezzel tényleg SEMMIT nem akarok mondani. Mindenki azt olvas ki belőle, ami neki tetszik; úgysem tudok ellene tenni semmit; nekem ez is csak egy újabb élményként rakódik le életem archívumába.

Szerintem mindenki gondolkodjon el rajta, hogy neki mit jelent! (Szerintem EZ vinné előrébb a Világot...)

Ezt most itt el is töröm; a többit majd a következő posztban...

Tisza-tó

A húsvéti pihiből hazafelé jövet (Miskolcra haza...) elhatároztam, hogy benézek a Tisza-tó felé, mert elég jó szél ígérkezett, és komoly reményeket fűztem hozzá, mint potenciális kiteszörf-desztinációhoz. Életemben talán egyszer jártam arra, de már az is nagyon rég volt; fogalmam sem volt, hogy hogyan néz ki a hely... Tényleg fasza kis szél lett; sokkal jobb, mint a múltkor a Velencei-tón, ahol egy másodpercnyi kihagyás okán beleküldtem a kite-ot a partvédelmi drótkerítésbe. (Azóta sokkal inkább résen vagyok, mert tudom, hogy a szél itt nagyon más, mint Angliában volt - ott sem túl jó, de itt kimondottan szar: "lyukas" és kiszámíthatatlan.)

Elég sokáig tartott, mire körbeautózva a tavat meggyőződtem róla, hogy a helyszín egészen biztosan nem fogja elvenni Fokvárostól a "King Of The Air" kite-VB rendezési jogát... Aki nem nyaralt volna még a Tisza-tón: egy nádassal körbeágyazott kvázi horgásztóról van szó, aminek a partján sehol nincs egy akkora tiszta placc, ahol biztonságosan fel lehetne röptetni egy kite-ot. Talán az abádszalóki strand az egyetlen kivétel - de ott meg nyáron a fürdőzők biztosan nem törnének ki extázisban a balfaszkodásomat figyelve - pláne, ha az elszabaduló kite zsinórjai levágnak egy-két fejet...

Abádszalók

Summa-summárum: majd inkább hekkezni-fröccsözni megyek a Tisza-tó felé; a mega-loopokat meg majd a viharos Balatonra és Velencei-tóra tartogatom (hehe).

Hacsak nem arra a horgásztó-bányató rendszerre, amit Nyékládháza mellett találtam!!! Már a múltkor láttam ezeket a tavakat az M30-asról, és most be is hajtottam közelről megnézni őket. Az Észak-Magyarországi Horgász Egyesület szerint itt is lesznek strandolók nyáron dögivel - de szerintem ők megmaradnak a növényzet-borította nyugati oldalon, ahol árnyék is van. A keleti oldal az autópálya mellett viszont még mindig bánya-területnek tűnik: szép, kotrógéppel-dózerrel elegyengetett sík, fa-mentes területekkel: úgy néz ki az egész, mintha a Solaris-on lenne (Isten nyugosztalja Stanisław Lem-et):

Kérdés, hogy szél lesz-e majd hozzá, mert állítólag Kelet-Magyarországon jellemzően gyengébb az uralkodó szél, mint a Dunántúl felé. Ha lesz rá alkalom, akkor biztosan kimegyek majd egy-egy "IV. Béla tribute-kiteozásra" - a tó ugyanis pár-száz méterre van a Muhi csata helyszínétől. (Majdnem biztos vagyok benne, hogy ebben én leszek az első; ez is van legalább akkora faszság, mint a többi agymenés, amivel emberek beíratják magukat a Guinness Rekordok Könyvébe...)

Hello Magyarország! - csapó 2.

- Kérhetek egy sorszámot?
- Mit szeretne?
- A régi SIM kártyámat microSIM-re cserélni, mert új telefont vettem - abba nem megy bele.
- Személyi igazolvány, és lakcím-kártya van magánál?
- A személyim itt van.
- Lakcím-kártya is kellene az azonosításhoz...
- De a személyi igazolvány nem arra való?
- Hát sajnos csak lakcím-kártyával együtt tudjuk elfogadni...
- Igazából szerintem utána jelentettem ki magam az állandó lakcímemről, hogy a szerződést megkötöttem. Mi van, ha már nincs bejelentett lakcímem?
- Akkor kapott egy lakcím-kártyát, ami igazolja, hogy nincs bejelentett címe.
- Igen! Olyanom van! Az jó lesz?
- Igen.
- OK köszönöm; akkor holnap reggel visszajövök azzal.