2012. november 30., péntek

2012 nyár - szemelvények

2. rész: Hegyalja fesztivál

dinnyés vodka




kézi mosás


rumos kávé






2012. november 29., csütörtök

Nyílt levél

Zsolt kérdezte, hogy van -e már valami fejlemény munkakeresés-terén...

Nem akarok előre inni a barna bundájú csúcsragadozó irhájára (pedig már bármit meg tudnék magamnak keverni...), de annyit mondhatok, hogy az már így - egy hét netes munkakeresés távlatából - is látszik, hogy egészen más munkaerő-piaci viszonyok uralkodnak Angliában, mint amihez mi kiwi-magyarok hozzászoktunk. Ha jól számolom, akkor Aucklandben épp most rakja be a pecabotot és az öt karton Lion Red-et az SUV-be az összes céges HR-es, és fejvadász. A "seek.co.nz" szervereit mostantól gyakorlatilag egy jó negyed évre le is lehetne kapcsolni, mert a csóringer friss bevándorlókon kívül úgysem venné észre senki...

Na az összes ilyen recruitment-iparban dolgozó kiwi segédmunkás két hét alatt éhen-szomjan halna Londonban, és a hulláját még aznap bedarálnák, hogy estére már egy Pedigree Pal-os konzervbe kerülhessen a TESCO polcára.

Szombaton repülök. Meglátjuk...

2012 nyár - szemelvények

1. rész: Szingapúr

Marina Bay Sands


az Ősember és Én


chilis tintahal, chilis polip, chilis tofu, chilis garnéla, és sós sneci rizzsel...


Raffles Hotel és Singapore Sling...(Csak így szakmailag ajánlom, hogy olvasd is el!):

2012. november 23., péntek

Rohadt alma és wannabe sztár-mixer

Semmi különös nem történik, csak gondoltam írok valamit (ráutaló magatartás gyanánt, hogy a blog tényleg újra él). Az egyetlen apróság, ami említést érdemel (Apple-buzik: figyelem!), hogy megdöglött az iPod-om. Nem ejtettem le, nem tapostam agyon, nem basztam a falhoz. Egy karcolás nem volt rajta. Csak rádugtam a laptopra, hogy feltöltsem az akksit, és egy fél óra múlva egyszerűen elhunyt. Tulajdonképpen ember-emlékezet óta ez az egyetlen elektronikai szirszar, ami a tulajdonomban elromlott. Mondanom sem kell, hogy egyúttal ez az első - és utolsó - Apple termék, amit életemben vásároltam. Nem anyázok; kapcsolatunk első hetében tisztában voltam vele, hogy többé még bottal sem piszkálok semmit, ami az alma-gyárat elhagyja.

London-témakörben egész olajozottan haladnak a dolgok. Jövő szombaton repülök; az állás-keresést elkezdtem. Már van is egy igazi bennfentes magyar kapcsolatom: a mixer-suliból az egyik haver haverja Gordon Ramsey egyik londoni éttermében séf. Ha oda szükség lenne bármixerre, akkor már van referenciám... :) Nem vagyok egy füstölgő üveggömböt bámuló, jövőbe látó sámán, de valami azt súgja, hogy ebből a lehetőségből nem fogok a felhőkig szárnyaló karierrt építeni. Még ha eltekintünk attól, hogy ez enyhén szólva is "long shot", és feltesszük, hogy alkalmazásba kerülök... Egyszerűen képtelen vagyok elképzelni azt, hogy ha a tulajdonos egyszer betenné a lábát a pultba, és elkezdene ismerkedni amolyan Hell's Kitchen-es stílusban, akkor ne rúgjam fel, mint a gombát.

2012. november 17., szombat

Már nagyon viszket...

Hosszabb szünet után újra itt vagyok. A nyáron akartam még írni egy szingapúros-turistás posztot, de lusta voltam. Aztán majdnem csináltam egy nyár-összefoglaló fotó-posztot, amihez remek anyagom van Csoszkánál, de többszöri kérésem ellenére még mindig nem kaptam meg tőle. (Neki ezúton is szívből üzenem, hogy lófaszt a seggébe!)

Az ősz már eléggé szürkén telt, de az események nemsokára felgyorsulnak. Éppen néhány órája lettem ugyanis szakképzett bármixer, tehát egy héten belül megveszem az egyirányú repjegyemet Londonba. Itt most nem fejtem ki e lépésemnek a motiváló erőit, mert annyira nem olvasmányos. A lényeg az, hogy: LONDON BABY!!!!! Egy szó, mint száz: úgy néz ki, hogy a változatosság kedvéért most Angliába vándorlok ki. Többen - nem is minden alap nélkül - azt gondolhatnák, hogy annyira hiányzik nekem egy újabb teljesen idegen és ismeretlen városba való költözés, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Nem tagadom, hogy ez is egy indokolt álláspont lehetne, de most igyekszem nem magamévá tenni, hanem inkább a rám váró újabb vérpezsdítő kalandokra fókuszálni (vidáman fesztelen eszmecserék szimpatikus pakisztáni-angolt beszélő banktisztviselőkkel és bolti eladókkal; angol és ír pub-ok előtti hányás-nyomok közt ugróiskolázni; kellemes árfekvésű bérelt szoba egymást késelő nigger junkie-k szomszédságában - ilyesmik).

Bár a papírforma azt sugallná, hogy egy magamfajta nemzetközi referenciákkal rendelkező bármixer-szoftveres polihisztor lábai előtt hever a Világ, azért nem számítok látványosan gyors és átütő sikerre. Mivel most járok az emigráns cipőjében harmadszor, ezért meglehetős biztonsággal állíthatom, hogy a kivándorló sorsa általában nem az, hogy egy hónap elteltével már egy penthouse konyhájában tér magához, ahol kiemeli a fejét a vödör kaviárból, majd a kezében levő üres Dom Perignon-os üveget lóbálva kibotorkál a teraszra, hogy ott mélyeket szippantson a medence szélén fekvő szőke luxuskurvák seggére húzott kokain-csíkokból.

De most is, mint eddig mindig: én állhatatos leszek...

Maradjatok velem: folyt. köv.!!!