Kevés a luxus, szolid a kényelem

Na felzárkózom egy kicsit itt... Szóval a blog mostantól "Ferencváros Nyúz", mert Pestre költöztem év elején. Vettem itt egy lakást, ami mérsékelten jó állapotú (de ez remélem idővel változni fog). Igazából a fürdőszobának, meg a konyhának nem ártana egy felújítás. Ha komoly project manager (vagy stakeholder) módjára, szakszerűen akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy ezek "már a roadmapen vannak". (Beköltöztem a bútor nélküli lakásba, és azóta motor vásárlással-karbantartással foglalkoztam, míg a ruháimat az ágyneműtartóban és a parkettán szétszórva helyeztem el. Azért idővel majd egy hűtőt meg egy mosógépet fogok venni, de lássuk be, hogy ez már így is előrelépés ahhoz képest, hogy a Balatonról minden hétvégén feljövök a fővárosba mosni...)

A fürdő-felújítás egyébként tényleg látszik már az alagút végén. Ez azért is kívánatos, mert beköltözésemmel egy időben a lefolyóból a csempe és járólap repedéseibe ilyen - ha nem is száz, de ötvennél biztosan több-lábú kis kukacok költöztek be. (Újabb tankcsapdás szóvirággal élve úgymond "Jönnek a férgek".) Egyébként simán lehet, hogy eddig is itt voltak (csak csöndben), de azt figyeltem meg, hogy akkor látom őket gyakrabban, amikor két-három napig üres a lakás, aztán hazajövök, és egy napig teszek-veszek. Biztos igénylik az ember közelségét. Pedig én annyira nem vagyok szívélyes vendéglátó, mert többször is próbáltam ilyen bő hipós-ecetes-sós-plutóniumos-protonplazmás oldattal felmosva kiköltözésre bírni őket - eddig eredménytelenül.

Még mesélhetnék itt a fejlett ferencvárosi infrastruktúráról, amire azóta jártamban-keltemben tátott szájjal csodálkozom rá (16 éves emigrációm alatt sokat változott a város), de most ennyi fért bele ebbe a villám-helyzetjelentésbe.