2014. január 15., szerda

Csettegő

Egy motorbuzi öregedésének egyik leglátványosabb állomása az a pillanat, amikor az adott 1000-2000 köbcentis motorját nem nagyobbra, hanem kisebbre cseréli. Bár ha jobban belegondolok, akkor igazából ezt a siralmas esemény által kijelölt evolúciós pontot simán fel tudom tüntetni erényként: bölcsebb lettem...

Huszonéves titánként ugye megkérdőjelezhetetlen evidencia volt, hogy a Norwalk - Greenwich (Connecticut, USA) - uszkve 20 kilométeres - távolság napi kétszeri leküzdésére valami odabaszós motorra lesz szükségem. Így került alám rögtön a 250-es ETZ után a Honda CBR 1000F. Abban az országban, ahol mindenki és minden nagyobb/okosabb/bátrabb/szabadabb/dagadtabb, a 275 kilós sajáttömeg és a 135 lóerő tulajdonképpen adekvát megoldásnak bizonyult munkába járásra.

Tizenegynéhány évvel később, a világ legszűkebb sávjain legnagyobb számban és leglassabban közlekedő legpirosabb buszok hazájában sajnos megtörtént az elkerülhetetlen: nagynak találtatott az XJR. Akármennyire is imádom, be kellett látnom, hogy csak szopatom magamat vele. Több, mint egy év alatt (amióta itt élek) 1, azaz EGY alkalommal tudtam kihasználni - amikor Peak District-be mentünk egy hosszú hétvégére. És az elmúlt másfél évben ez volt az egyetlen alkalom, hogy MOTOROZTAM. (Annak a jeletős számú motoros olvasómnak, aki éppen Londonba kíván költözni szólok, hogy számoljon azzal, hogy nem fog tudni motorozni: ez az ország egy kurva nagy tepsi. Azok a helyek, ahol MOTOROZNI lehet innen több száz kilométerre vannak: ergo elfáradsz, mire odaérsz.) A motor Londonba csak KÖZLEKEDÉSRE jó. Arra viszont kicsi kell.

Belevetettem magam az AutoTrader-Ebay-GumTree Bermuda-háromszögbe, és rögtön ki is derült, hogy mi kell nekem: Kawasaki ER5. Könnyű, keskeny, keveset fogyaszt, és egyedül Kawasakim nem volt még a japánok közül... :) Ja, és ha egyszer ledobják rá az atomot, még utána is be fog indulni. Egyetlen hátránya, amit látok, az az, hogy (atomcsapás nélkül) előbb-utóbb elporlad a motor a még mindig járó blokk körül - a Brazíliába költöztetett gyárban a korrózióvédelem ismeretlen fogalom. Ha véletlenül belebotlanék egy korai, még Japában gyártott példányba, akkor szerencsém van, de annyira igazából nem érdekel.

Hármat néztem meg. Az elsőért elmentem Cambridge-be. (Legalább Miki barátomhoz is bementünk, ha már a motor szar volt...) Akkor szembesültem a rozsdával: a 10 éves motor úgy 5 évvel idősebbnek nézett ki az én 20 éves XJR-emnél. De ezen kívül kipróbálni sem tudtam, mert a fék be volt rohadva elöl a sok állástól...

A másodikhoz már nem mentem ki Londonból. Ez jobb, és olcsóbb volt, mint az első, de lett volna rajta még némi meló - amit annyira nem bánok, de így már nem ért annyi pénzt.

A harmadik lett a nyerő. Az Ebay-re felrakott hirdetés alapján egy rakás fosra készültem. A szöveg úgy kezdődött, hogy "Good, usable condition"... Szabad forításban ezt ugye úgy kell érteni, hogy "korának megfelelő állapotban". Ezt pedig tudjuk, hogy hogy kell érteni. A hirdetés viszont szerencsére understatement-nek bizonyult. Egy igazi motorbuzi árulta. Ez az egyik a hat Kawasaki közül a garázsában, de most munkába járni vett egy ER6-ot is, és azóta egy kicsit kevés a hely...

Tegnap járt le az aukció, amit megnyertem: egy jó állapotú magyarországi 250-es ETZ árát fogom érte leszurkolni...

2014. január 9., csütörtök

Itt vagyok, ragyogok!

Tibi offline kérésére jelzem, hogy bár így télvíz idején sokkal mérsékeltebb tempóban, de az élet azért még mindig zajlik itt - a néha ködös, de mostanában sokkal inkább nedves és szeles (hogy rohadjon meg) - Albionban.

A néma időszakban volt néhány poszt, amit elkezdtem, aztán lustaság/alkotói válság miatt félbehagytam. Itt az inger-szegény télben téma hiányában nem nagyon akaródzik posztolni, de már kilátásban van némi izgalom, ami talán megidézi a klasszikus, szarból Mercedes-építős benzin-szagú posztokat. Nem csigázom tovább a kedélyeket; több konkrétumot majd akkor, amikor aktuális lesz a téma...

Egyébként boldog új évet mindenkinek! Volt itt is szilveszter, meg tüzijáték. Mi családias lengyel buliban vettünk részt. A tanulsága annyi volt, hogy a sztereotípiák ("a lengyelek isznak, mint a homok") igenis statisztikai tényekből táplálkoznak. Tudtam, hogy én már nem vagyok a régi, de ebben a társaságban a piáláshoz tényleg csak a kispadról asszisztálhattam. A buli hőfokára jellemző, hogy láttunk kantáros fasz-tarisznyás Borat-jelmezben lejtett erotikus táncot is... A nemzetközi slágerek mellett szerencsére elhangzott néhány igazi hazai klasszikus is; ízelítőnek klikkeljetek a V-Tech, vagy a Happy Gang lengyel interpretációját kínáló Iván és a Delfinre! (A refrén elsajátítása után nyilván én is kivettem a részem az ordítva ugrálásból...)

JIJ PIKNYE CSÁRNE OCSI SNOZSE CSÁRNE OCSI IH NYEPRSEOCSIS VEM ZSE NYEEEEEEE!!!