2015. április 17., péntek

A programozás csimborasszója

Ezt most találtam a kódban, és nem tudom nem kiposztolni:

if (/*response.Success == */true ) {

Tegye fel a kezét, aki látott már ilyet! Úgy szeretnék belelátni a fejébe annak, aki ezt így bekommitolta...

2015. április 11., szombat

Az ördög Lexusa

Huh. Most ébredtem fel.

Azt álmodtam, hogy a Lexusszal felhajtottam valami járdaszigetre, és felakadt. Aztán miután lekecmeregtem, kigyulladt a "check engine". Később pedig a dunakeszi garázsunkban (ahová nem tudom hogyan került) indítózva egy durranás után égett szagot árasztott (pont, mint a Legend-em annak idején az aucklandi Spaghetti-junctionben).

Viktorral ültünk a kocsiban. A motorházt felnyitva vastag fekete füstfelhő szállt fel. Aztán láttuk, hogy a biztosíték-tábla diszkréten ég. Aztán egyre több minden. Vadul rohangáltunk a garázsban egy oltó-készüléket keresve, de nem találtunk. (A dunakeszi garázsunkban ez tényleg így történt volna...) Aztán ordítva felrohantam a lakásba, és Apám futott le, hogy egy habbal-oltót elsőre előrántva a káoszból eloltsa az akkor már plafont nyaldosó lángokat.

Az autó azonban nem feketére égett. Az oltó-hab lefolyt, és egy nagyon szép, fém-tiszta (DeLorean-szerű) kasztnit hagyott maga után. A motorházból a motor "elpárolgott", és csak a váltó maradt meg a hajtáslánccal. Értetlenül, de abszolút hidegvérrel lebiggyesztettem a szám, és elhatároztam, hogy akkor végre megint veszek egy MX-5-öt.
Ekkor ébredtem fel...

Valaki, aki ezoterikusan képzettebb nálam (vagy ne adj' Isten van egy Álmoskönyve, amiben talál fejezetet a lángoló Lexusról) kommentelje már be légyszi, hogy el mit jelent!

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az autó múlt hétvégén szakszerű felkészítés után elvitt minket Párizsba, és vissza. (Előző délután belenéztem a motorházba ellenőrizni, hogy mállanak -e már a szíjak. Nem tudom, mit csináltam volna, ha igen, de szerencsére nem így történt...) Ezért is nem volt Kuba-poszt, de mindjárt jön...

2015. április 1., szerda

!HRRRG="%/+"%@@+!!@!

Hajnal fél négy van. Hogy felébredtem, az annak köszönhető, hogy az eredetileg szuboptimálisra sikerült padlizsánkrém maradéka három nap érés után elképesztően jó lett. Elkerülhetetlen volt, hogy este betegre zabáljam magam belőle. (Vágtam rá egy kis friss csilit is, hogy ne végezzek fél munkát...)

Amint égő gyomorral ébredtem, rögtön elkezdett pörögni az agyam, hogy még véletlenül se tudjak elaludni. Azon gondolkodtam, hogy milyen halálnemet mérnék ki arra az anyabaszóra, aki a kódot írta, ami fölött tegnap egész nap a sírógörcs kerülgetett. Nem elég, hogy vissza kellett jönnöm a trópusokról, és midössze három hét szünet után hülyén nézek a rendszer majd minden részére. Nem elég, hogy a rendszerintegráció a legundorítóbb lélekölő favágás, amit "programozás"-témakörben az ember végezhet. De hogy valakinek a Salesforce native AJAX-frameworkje nem volt elég nagy rakás fos, hogy belőle webservice-eket hívogató webpage-et írjon??? Muszáj volt ezt HTML-alapon összelapátolni csupasz JavaScriptben??? Az ilyet addig ütném baseball-ütővel, amíg mozog. De mondjuk csak úgy, hogy életfontosságú szervek ne károsodjanak. Ha minden csontja összetört, akkor felépülés után mondjuk az Ural egyik szénbányájában vájárként rehabilitálnám, hogy száraz kenyéren és vizen végelgyengülésig dolgozva még a társadalom hasznos tagja lehessen.

Ja, és mondjuk mellé állítanám David Cameront egy szöges korbáccsal, hogy azzal inspirálja, miközben kampány-beszédet ismételget. (Neki csak vizet adnék.)

Nnna; ez jól esett. Visszafekszem.