Miért éppen kiteszörfözés?

Szóval két és fél éve éppen arra gondoltam, hogy ezt az országúti motorozás témát már eléggé kimaxoltam. Ennél több izgalmat már csak akkor lehetne a motorozásból kihozni, ha az ember elmenne pályázni. Mivel azonban nem vagyok krőzus, és még ha az lennék, akkor is sajnálnék egy nagyságrenddel több pénzt elkúrni - tegyük a kezünket a szívünkre - játszásra, ezért inkább új hobbi után kellene néznem...

Másrészt meg ugye egészségügyi szempontokat is figyelembe kellett már venni. Addig, amíg az ember fia tizenpár-évesen felül a Simsonra, és rángatja a zablát a három és fél lóerő szájában a Dunakeszi és Fót határában levő "krossz-pályákon", még nem látszik, hogy ez hova vezet. Ha nem adja ki a hill-climb, vagy a power-slide (hehe), akkor csak jóizűen kurvaanyázik egyet, feláll, leporolja magát, és megy tovább...

Tavaly viszont - ha emlékeztek még rá (én igen...) - egy csapásra nullára csökkent a fém implantátumot nem tartalmazó végtagjaim száma. Ez eléggé mellbe vágott (meg lábszáron, és csuklóba is), mert előtte lehúztam harminc évet úgy, hogy csak egyesével fogyott, és még mindig volt kettő... Mérnökként hajlamos az ember interpolálni ("A hátra levő másik 30 évre ez már elég lesz..."), de sajnos a valóság gyakran felrúgja a matematikai modelleket. Mivel újabban többször vettem igénybe a mentők segítségét a felálláshoz, minthogy magamtól tettem volna, ezért le kellett vonjam a tanulságot: az elmúlt 30 évben sokkal keményebb lett a talaj.

Az eleséshez ezért egy lényegesen puhább közeget kell választani, mert az aszfalt (beton, szikla, fű, föld, stb.) igen káros az egészségre. A víz, mint olyan pedig szinte tálcán kínálja magát, mert abból van bőven ezen a bolygón. (Még Angliában is...) A kiteozásban még az is jó, hogy röpködni is lehet vele, tehát két legyet egy csapással ütve egy másik közeget is ki lehet pipálni!!!

Az éremnek persze mindig két oldala van... A kite-felszerelés nem kimondottan olcsó; nekem már belement egy jobb használt motor ára, és még mindig kell ez-amaz. (Az utazások költségét pedig még hozzá sem adtam...) Viszont ha már megvan, akkor az nem kér benzint-olajat-gumit-fékbetétet-tárcsát, úgyhogy én inkább nagyvonalúan elsiklok a felszerelés vételára felett. A sokkal komolyabb probléma a kiteozással, hogy KURVA NEHÉZ. Ez persze a dolog vonzereje is, hiszen mindig van benne kihívás. Én - aki rendelkezik némi snowboardos háttérrel, meg általában van érzékem az ilyen egyensúly-próbáló játékokhoz - most tartok ott, hogy meghaladtam a "balfasz-kezdő" szintet, és erős kezdő lettem, mert tegnapelőtt óta tudok szélnek felfelé menni. (Végülis ha úgy nézem, hogy ebben mindössze 13 napi tiszta, vízen töltött idő van - ráadásul két és fél évre elosztva - akkor annyira nem is veszélyes.)

Szóval azt a kellemetlen tényt, hogy tegnap szénné égtem a trópusi napon azért kicsit elhomályosítja az áttörés, hogy végre önálló kiteszörfössé avanzsáltam, és most már nem fogok fosni Angliában a mély vízbe kimenni kiteozni. Már alig várom...