2019. augusztus 14., szerda

Kalpitiya 2.

Eredetileg arra gondoltam, hogy Google Photos-ra feltolok minden képet, de elég kaki itt a net (vagy maga a Google Photos, vagy a Mac-em - jobban utálom az IT-t annál, hogy érdekeljen, hogy ezek közül melyik rakás szar miatt nem megy a feltöltés), úgyhogy mindjárt kiderül, hogy a Blogspotba tudok -e képeket illeszteni...

Szóval az volt, hogy befoglaltam egy tetszőleges szállást itt Kalpitiyán egy közepes árfekvésben a neten. (Kalpitiya a Kiteszörf-Mennyország itt Ázsiában. Legalábbis az egyik...) Nem nagyon olvastam utána, hogy ki ez, vagy mi ez, csak annyit tudtam, hogy közvetlen a laguna partján van, tehát a kite-cuccot minimális távolságra kell cipelni, és már vízben is van az ember. Mikor megérkeztem, akkor derült ki, hogy a szállást az egyetlen helyi kite-os srác csinálja családi vállalkozásban. A "telephely" úgy néz ki, mint a "Kincs, ami nincs" faluja, és a család egy egyszerű halász-família volt, de most már a vendégeknek és a vendégekkel él minden sznob allűrtől, és idióta ipari turista-csalogató trükktől mentesen. Értsd: nincsen koktélbár, meg nászutas-lakosztály, meg wellness-jacuzzi, meg szombat esti techno-bulika; van viszont bambusz-fűkunyhó, van Mama házi kosztja reggel-este, van egy szakadt bárka, amivel akkor, és oda visznek a laguna-rendszeren belül, amikor, és ahova akarod, és van kite-oktatás, meg bérlés. Továbbá van esti sörözős-arrackozós-füvezős beszélgetés a tetőteraszon halk reggae mellett. Leginkább az "autentikus" kifejezést használnám itt...

Huh! Nagyon nem megy az Internet (maga a szolgáltatás lesz a ludas...), úgyhogy kép egyelőre nem lesz; majd csak ha hazaértem. Azt hiszem, most már eleget is szoptam ezzel a poszttal, úgyhogy a folytatást majd később...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése