Poszt-szovjet Túró Rudi-arzenál, és egyéb nyalánkságok

A litvánoktól rengeteg hasznos dolgot tanulhat az ember - főleg az élelmezés terén. A balti államok konyhája meglepően hasonlatos a magyar koszthoz, de mégis vannak pikáns vetületei, amivel az egyszeri londoni magyar színesítheti kulináris tudás-bázisát. Már fel van írva néhány recept, mert Jonas nagyon faszán főz, és nem mindig a szakácskönyv szerint halad, hanem majdnem mindig kreatívkodik. (Nem tudom, hogy az asszony egyébként is lusta, vagy csak a főállású terhesség miatt passzív a konyhában, de egyelőre ő még nem csinált semmit.)

Nem csak a kész fogások, de az alapanyagok is kísértetiesen hasonlatosak a magyar cuccokhoz. A Nagy Litván Boltban például lehet kapni kovászos uborkát, párizsi ízű párizsit (nem olyan szart, ami most van Magyarországon a boltokban, hanem olyat, ami utoljára a 80-as években volt), különböző túrós-krémes piskóta-alapú sütiket (Aucklandben bármelyikőtöknek a fél karját odaadtam volna egy-egy ilyenért), valamint kiegyenesített vaníliás karikát is. (Most, hogy ha jól tudom, és tényleg bezár a Győri Keksz ez kimondottan jól fog jönni.)

Az igazi gyöngyszem viszont a Túró Rudi. Igen: az öntelt tévhit ellenére a Túró Rudi nem hungarikum, hanem orosz eredetű. Az autentikus orosz Rudi a "Szirok" (CbIPOK) névre hallgat (jerivel). Az east ham-i Kis Litván Boltban három félét találtam: vaníliást, csokisat, és málnás/fehér csokisat. A litván Túró Rudi-ipar viszont az egyébként is réteg-terméknek számító rudik egészen különleges piaci nichéjében próbál agresszívan utat törni magának: a pszichedelikus "PASAKA" három ízben a hippi, bélyeg-fogyasztó szubkultúrának készül: békegalamb, flower-power, és építőkocka ízesítésekben kapható: