Péntek este moziban voltam Dóriékkal. (A "Side effects"-et néztük meg - kurvajó.) Az O2 arénában volt; pont akkor lett vége, mint a faszomtudjahányadik szánalmas Justin Bieber-koncertnek, tehát kénytelenek voltunk a közönséggel együtt hömpölyögni a kijárat felé. Kiérve a parkolóba mentünk, ahol én csak felvettem a málhámat, és indultam is vissza a metróhoz.
A metró-lejárónál hosszú, tömött sorokban, kordonok között vonultak a tini csajok. Valamiért a kordon nyitva volt rögtön a bejárat előtt, tehát aki nem az aréna kijárata felől érkezett - hanem mondjuk oldalról, mint én - az azt gondolhatta, hogy ott be tud csatlakozni a tömegbe, és menni le a metróba. Ennek ellenére direkt oda volt állítva három kukás-mellényes szekuritis, hogy egyenként minden hozzám hasonlónak elmondja, hogy menjen és álljon be a sor végére... Vágtam egy pofát - mert tudom, hogy ilyenkor bármiféle józan, de még mindig csak két-bites érveket felsorakoztató beszélgetés kezdeményezése gyakorlatilag "mission impossible", és sokkal több időmet venné igénybe, mint elgyalogolni az 50 métert, majd tyúklépésben a tömeggel megint vissza. Nem is erőltettem; szó nélkül indultam a sor végére.
Beértünk a metró-lejáróba. Ott ki volt írva, hogy "crowd control" van érvényben. Gondolkodóba estem. Ez alatt a három hónap alatt, amióta itt vagyok az már elég világosan kiderült, hogy ez az egész ország tulajdonképpen egy kibaszott nagy "crowd control". (Lásd még a "V, mint Vendetta" című filmet - bár az nekem egy kicsit túl szájba-rágós.) Még el sem kezdődött itt a szaros kis életem, de két dolgot már nagyon utálok (természetesen a moslék éghajlaton kívül): az egyik a tömeg, a másik pedig az, amikor engem vele együtt akarnak kontrollálni...
Kicsit hiányzik Zéland.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése