...szóval bepipultam, és elhatároztam, hogy kimegyek a PickAPart-ba, mert nekem is jár egy kis szórakozás. Ez még mindig pénteken történt (most van vasárnap, és az alkatrész még mindig nem érkezett meg). A homepage szerint pont volt egy Lexus-uk, és egy injektort nevetségesen olcsón adtak. Legfeljebb kiveszem az összeset, és a többit felrakom Ebay-re 25 fontért, mint mások - így még az útiköltség is visszajön... A biztonság kedvéért előtte felhívtam őket, hogy megvan -e még az autó, mert állítólag január 20-án hozták be. A recepciós csaj szerint még nem zúzták be.
Légvonalban nincs is túl messze... Kigyalogoltam a buszhoz. Buszoztam kétszer. A másodikat már nem tudtam Oysterrel fizetni, mert elfogyott a pay-as-you-go. Utána kompoztam. Aztán gyalogoltam még egy kicsit a vasút-állomásig. Megvártam a második vonatot, mert az első lerohadt valahol a pályán... Vonatoztam. Erith-ben leszálltam - eggyel később kellett volna, de a telefonomban a szufla már az utolsókat rúgta, és mire visszabútolt, hogy megnézzem a Maps-ben, hogy merre kell majd még gyalogolni, addigra már a peronon álltam vonat nélkül. Mindegy; ha jól kilépek, még simán odaérek zárás előtt - a vasút-állomástól semmi nem visz ki a PickAPart-hoz. A térképen ugye nem látszik, hogy miért - meg az sem, hogy hogy néz ki a környék - de út közben rájöttem, hogy miért nem jár ide busz. Elhagytam az utolsó lakóházakat is. Egy darabig még volt járda, de aztán az is elfogyott. A jó-fajta angol eső már két napja esett megállás nélkül. Körülöttem a kerítésen túl legelők; itt-ott lovak csámcsogtak unottan. (Aucklanddel ellentétben ez itt TÉNYLEG azt jelenti, hogy kiértél a városból...)
A lovakat leszámítva ennyire undorító helyet még itt nem láttam. Az út több kilométer hosszan tele volt borítva szeméttel. Mellette a víz-elvezető árkokat itt-ott levettett autó-gumik hegyei torlaszolták el. Szétmállott karton-dobozok, PET-palackok, felismerhetetlen műanyag-darabok mindenhol. Törött, olajos autó-lökhárítók áztak a szivárvany-színű pocsolyákban.
Én csak meneteltem az úttesten. A bakancsom megszívta magát, amennyire tudta: bokáig cuppogtam a vízben. A kapucnim is átázott; már nyakig ért a víz. Már fél órányi járóföldre voltam a legközelebbi lakóháztól. A zsebkendőim elfogytak; szipogtam vissza a taknyot az orromba. Percenként elhúzott mellettem egy-egy teherautó, és mocskos vízpárával betakart. Még 10 perc, és megérkeztem egy gusztustalan, szürke ipartelepre: London segglyukában voltam. A PickAPart a telep peremén volt. Szorosan oldalaztam be a bejárati kapu mellett, hogy az előtte terpeszkedő tócsát kikerüljem. Megcsörrent a telefonom: egy fejvadász hívott, hogy megkérdezze, hogy vagyok. Remekül, bazmeg; pont a legjobbkor hívsz...! Miután megbeszéltük a semmit, végre odaléphettem a recepcióhoz.
- Én telefonáltam kb. 2 órája a Lexus miatt. Merre találom?
- Sajnálom, de pont egy perce adta oda a kolléga a bezúzott autók listáját, és itt van rajta.
Már nem tudom, hogy mit mondtam neki... Eddy jött ki így a Brag-partiról, miután Hatchet Harry elnyerte tőle az apja kocsmáját.
Holnap hazamegyek egy hétre; remélem, hogy elfelejtek mindent...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hey,sorry tesvér hogy ezt írom,ne vedd rossz néven , de ennyi szopás útán kiváncsi vagyok hogy meddig fogod húzzni itt az ígát Londonba?
VálaszTörlésIgy jár az aki a paradicsomból a pokolba érkrzik!(Úgy gondolom hogy pokolba is van út és azt is végig kell járni)Teljesen együtt tudok érezni veled, úgy gondolom hasonló cipőben járúnk,egy helyről érkeztünk ,s ahogy írod a bloogot mintha a saját gondolataimat olvasnám. Szóval szívesen meghívnálak egy sőr-re, ha nem bánod.
:D Az a helyzet, hogy nálam ez megy már úgy két éve. Már észre sem veszem... Ha arra gondolsz, hogy a jót csak akkor tanulod meg értékelni, amikor már végigjártad a poklot, akkor valószínűleg igazad van. Ez biztosan jár nekem valamiért... Ha viszont én valamit a fejembe vettem, akkor abból nem engedek.
VálaszTörlésKöszi a meghívást! Dobj egy emailt a talosjoco@hotmail.com-ra! (a telefonszámomat ide nem akarom kiírni)