Kiwiknek és magyaroknak egy kis ízelítő abból, hogy Rendőrállamban hogy működnek a pénzügyi szolgáltatások, meg úgy en-bloc a végrehajtás intézménye...
Van ugye egy autóm, amit biztosítani kellett. Ha mondjuk nincs rajta biztosítás, és rajtakapnak, hogy úgy merészeled vezetni, akkor bíróság, tárgyalás, ügyvéd, 5000 fontig terjedő pénzbírság, police-record. Tulajdonképpen a végén örülhetsz, hogy nem temetnek el élve, miután hivatalosan vazelin nélkül seggbe baszattak egy 120 kilós bokszos négerrel.
Megkötöttem hát a biztit. Rendkívül egyszerű: felmész egy consumer-sitera, ahol beírod az adataidat, meg az autóét. Erre az egy gombnyomásra sorrendben kiköpi az oda regisztrált biztosítók által kínált ajánlatokat. Kiválasztod a legolcsóbbat, mire emailen automatikusan megkapod a generált ajánlatot. Utána felmész a biztosító homepage-ére (rányomsz az emailben levő linkre...), ahol az ajánlat referenciaszámával a bankszámlád adatainak megadása után gombnyomásra megkötődik a biztosítás.
Mivel te itt friss bevándorlóként gyakorlatilag egy múlttal nem rendelkező kis pondró vagy, ezért ez nem lesz olcsó (sovány vigasz, hogy a benszülötteknek sem sokkal barátibb az ár...). A quoting-site egyébként felajánl egy-összegű, és havi részletekben bonyolított fizetési opciót is. Az a durva, hogy nekem a kettő ugyanannyi volt, tehát kiválasztottam a részletfizetést!
Amit nem látsz, az az, hogy itt belép a képbe még néhány tucat ingyenélő, semmire kellő öltönyös (az én esetemben ők "Close Premium Finance"-nek hívják magukat). Ez egy hitelintézet, akik neked nagyvonalúan kifizetik a biztosítási díjat egy összegben a bíztosítási ügynöknek (akik - mint a biztosítós munkahelyemről tudjuk - egy másik marék nulla hozzáadott értéket termelő, az alapdíjad 10-15 százalékát máris zsebre tevő öltönyös...).
Tehát még fel sem ocsúdtál, és a biztosítóhoz megérkező kb. 290 fontnyi lecsupaszított díjad helyett máris van egy 413 fontos tartozásod egy olyan intézet felé, akikről azt sem tudtad hogy léteznek - egészen addig, amíg ki nem jön postán a levél, hogy akkor írd alá a szerződést. A feltételek nagyvonalakban fel vannak vázolva egy mellékelt táblázatban. Ebből kiderül, hogy te éppen 52.55%-os THM-re vettél fel egy kölcsönt. Mostantól nem fizetés, késve fizetés, vagy egyéb nem kielégítő magaviseletet esetén késedelmi díj; azon 15%-os kamattal - és ráadásul seggbe basz a 120 kilós néger.
Mire elolvastam a levelet (tény, hogy nem három héttel a megérkezése után kellett volna...), már eltűnt a bankszámlámról az első havi részlet - megfejelve egy 12 fontos "szerződés-alá-nem-írási" késedelmi díjjal. Innentől 15 fontba kerül a szerződés lemondása - AMIT MÉG ALÁ SEM ÍRTAM, BAZMEG!!! Ennek viszont szabályos feltételei vannak, meg procedúrája...
Azt még nem olvastam, hogy milyen kamattal lehet előtörleszteni, de akik 52.55 százalékos THM-re adnak hitelt, azok nálam egy kalap alá kerülnek a húgaikat kurvának eladó cigányokkal - tehát a legrosszabbra számítok...
2013. március 31., vasárnap
Lexus-saga
Most, hogy a motor már szerencsére jó, végre kiderülhetett, hogy a futóműnek is van valami fájdalma. Általában 70-80 körül az autó elkezd rázni. Hogy a vásárlás után hazafelé ezt nem vettem észre, az azért volt, mert nem mindig csinálja (hogy rohadjon meg...). Elvittem futóműveshez átnézetni (40 fontért, hogy rohadjanak meg...), és kiderült, hogy be van állva a jobb első fék. A szerelő fazon nem kertelt: megmondta, hogy ők ilyesmivel nem baszakodnak, hanem kicserélik az egész nyerget... Mivel az már állítólag 180 pénz lenne (plusz munkadíj), ezért inkább majd én kipucolom. Ehhez most már csak egy türelmes, komoly referenciával rendelkező asszisztensre lenne szükségem... (Pukke, nem ugrasz át egy hétvégére? Neked ebben már van rutinod!)
Ha megvagyok, akkor már csak egy futómű-beállításra van szükség, és zsír lesz a verda. (Ennek az árát majd megkérdezem akkor, amikor ezeket megemésztettem...)
Ha megvagyok, akkor már csak egy futómű-beállításra van szükség, és zsír lesz a verda. (Ennek az árát majd megkérdezem akkor, amikor ezeket megemésztettem...)
2013. március 27., szerda
Szoftver-birodalom
Na megvannak az első benyomások a cégről egy hét munka után. Nagyon multi (minden földrészen több iroda, de itt a HQ-ben is alig van két egyforma nemzetiségű alkalmazott). Nagyon corporate. Nagyon gazdag. Üvegpalota. Banki és pénzügyi szoftvereket fejleszt és árul. (Most nyertük el a Malawi jegybank egyik tenderét - rohadjak meg, ha nem így van: ma olvastam a céges hírlevélben!) A főnöknőm alig van az irodában, mert többnyire otthonról Belgiumból dolgozik. A cég egyébként rendkívül rugalmas a távolról dolgozással kapcsolatban. Ennyi telefon-konferenciás mítingen szerintem eddig egész életemben összesen nem voltam, mint itt egy hét alatt.
Valahogy az az érzésem, hogy ez a legígéretesebb cég, ahová valaha felvettek. Még nyakkendőt sem kell hordani! :) Az egyetlen negatívum, amit eddig mondani tudok róla, hogy a céges parkoló eléggé picsányi. A bicikliket a falra akasztgatják, és még a motor-parkoló is rendszeresen megtelik ("first come first served"). Az egy hét munkába-járásom alatt eddig kétszer fosta össze magát a kiváló londoni metró: egyer munkába, egyszer pedig hazamenni nem tudtam. Gondolom nyilvánvaló, hogy milyen alternatív kommuterre fogok átváltani... (Már kitaláltam, hogy korábban fogok bejárni és hidegvérrel mindig elfoglalok egy helyet.)
Egyébként a Paddington-pályaudvar mellett van az iroda. Az már most látszik, hogy járó-távolságra nem fogok garázsos házat bérelni... Egy köpésre vannak innen Kensington, Holland Park és Notting Hill - ha jól tudom, akkor ezek London (tehát egész UK) legdrágább környékei. Vetettem egy pillantást a studio-apartmanok bérleti díjaira. Egy olyan, ami azért már komolyabb enteriőrt kínál, mint egy minimum-security börtön cellája, az kb. 300-350 fonttól kezdődik (igen: hetente). A határ pedig nyilván a csillagos ég...
Más. Egy hét kis-litván után itthon nem sok változás történt. Néha Nerija (az asszony) kijön vele az odúból a konyhába. A kiscsaj ásítozik egy kicsit, meg csámcsog, aztán visszamennek. Egyébként nem ő az egyetlen kialvatlan lakó a házban... Jonast már alig látom, mert mostanában elég sokat dolgozik. Este viszont néha a konyhában összefutunk. Akkor úgy néznek ki a szemei, mintha egy egész napi pajzs nélkül hegesztés után felszívott volna egy jó kövér csíkot. Közben pedig a képére van ragasztva az újdonsült apukák "Húbazmeg; erre azért nem számítottam!"-arckifejezése...
Valahogy az az érzésem, hogy ez a legígéretesebb cég, ahová valaha felvettek. Még nyakkendőt sem kell hordani! :) Az egyetlen negatívum, amit eddig mondani tudok róla, hogy a céges parkoló eléggé picsányi. A bicikliket a falra akasztgatják, és még a motor-parkoló is rendszeresen megtelik ("first come first served"). Az egy hét munkába-járásom alatt eddig kétszer fosta össze magát a kiváló londoni metró: egyer munkába, egyszer pedig hazamenni nem tudtam. Gondolom nyilvánvaló, hogy milyen alternatív kommuterre fogok átváltani... (Már kitaláltam, hogy korábban fogok bejárni és hidegvérrel mindig elfoglalok egy helyet.)
Egyébként a Paddington-pályaudvar mellett van az iroda. Az már most látszik, hogy járó-távolságra nem fogok garázsos házat bérelni... Egy köpésre vannak innen Kensington, Holland Park és Notting Hill - ha jól tudom, akkor ezek London (tehát egész UK) legdrágább környékei. Vetettem egy pillantást a studio-apartmanok bérleti díjaira. Egy olyan, ami azért már komolyabb enteriőrt kínál, mint egy minimum-security börtön cellája, az kb. 300-350 fonttól kezdődik (igen: hetente). A határ pedig nyilván a csillagos ég...
Más. Egy hét kis-litván után itthon nem sok változás történt. Néha Nerija (az asszony) kijön vele az odúból a konyhába. A kiscsaj ásítozik egy kicsit, meg csámcsog, aztán visszamennek. Egyébként nem ő az egyetlen kialvatlan lakó a házban... Jonast már alig látom, mert mostanában elég sokat dolgozik. Este viszont néha a konyhában összefutunk. Akkor úgy néznek ki a szemei, mintha egy egész napi pajzs nélkül hegesztés után felszívott volna egy jó kövér csíkot. Közben pedig a képére van ragasztva az újdonsült apukák "Húbazmeg; erre azért nem számítottam!"-arckifejezése...
2013. március 23., szombat
Injektor-csere (2/2)
Mire hazaértem otthonról (Pukke, és János: na látjátok, hogy én mindenhol otthon vagyok... :) már várt a két darab - egyenként tíz fontért rendelt - új injektor (nekem legalábbis újak...). Azért az eladóhoz lesz még egy-két baráti szavam, mert nem elég, hogy szerintem ült rajtuk egy hétig, mielőtt feladta volna csomagot, még ráadásul az egyiken a szívócső oldali tömítés be is volt repedve. Szerencsére csak egy kellett, úgyhogy azonnal nekiláttam a másik beszereléséhez.
Az utcán való autószerelés azért nagyon szórakoztató - feltéve, hogy nem 2, avagy 42 Celsius fokban kell csinálni - mert meglehetősen kitágítja az ember szociális horizontját. Szinte minden ilyen alkalommal arra jár egy-egy műszaki vénával megáldott járókelő, aki biztosan megáll egy rövid traccsolás erejéig. Most kimondottan szerencsés voltam, mert maga Ice T szólított le rögtön egy perccel azután, hogy elkezdtem babrálni az autóval.
Amúgy lehet, hogy csak az ikertestvére volt, mert ez a csóka Trevornak hívja magát, és itt lakik pár házzal lejjebb. Ezektől, meg a jamaikai származású szüleitől eltekintve echte gangsta-rapper arc; még van egy arany foga is. Ő maga egyébként szobafestő, burkoló és fagyi-árus. Hobbi gyanánt pedig néha vásárol egy-egy olcsón kínált autót, és kipofozva eladja. Gyakorlatilag ezen a ponton kapcsolódott be az injektor-cserébe. Szó szerint, ugyanis néhány mondat váltása után már ketten csavaroztunk, vakartuk a fejünket, és fuck-oztunk serényen. Bő fél óra alatt össze is állt a gépsárkány (van még egy tippem, hogy Trevor miből egészíti ki a kereseteit - mindez kedden délután egykor törént, és nem látszott rajta, hogy bármi sürgős dolga lenne...).
Elvittük egy próbakörre. Két abroncsom valamiért elereszti a nyomást, és egy hét alatt majdnem totál a felniig süllyedt az autó, úgyhogy egy benzinkúthoz mentünk felfújni. Szerintem ezen kívül nincs a Földön még egy olyan undorító ország, ahol még a benzinkúti kompresszorba is pénzt kell bedobni. Nyilván nem vittem magammal a pénztárcámat... Mivel Trevornál sem volt semmi pénz, de szerencsére két sarokkal odébb volt az egyik gumis haverjának a műhelye, ezért arra vettük az irányt. Trevor - londoni születése ellenére - baráti társaságának összeállítását tekintve igen hű a gyökereihez, mert itt maga Bob Marley csoszogott elő a műhely mélyéből. Derékig érő fekete raszta haj, olajos overáll, és sapka. Nyomott levegőt a gumikba, és közben Trevor még azt is elintézte, hogy egészen baráti áron egy garnitúra használt gumit is kapjak a reggae atyjától. Most éppen nem volt neki raktáron ez a méret, de "dont vöri, mááán:" hétvégére meglesz. Még hazadobtam Trevort, és megegyeztünk, hogy a hétvégén átnézek hozzá, és elmegyünk a gumikat felrakatni. (Tőle tudtam meg, hogy ha a yard elkap, akkor itt még büntető-pontot is kapsz a jogsidra a szar gumi miatt...)
Igazi jelenség volt ez a két fazon. Russell Peters óta tudjuk, hogy a jamaikaiaknál kúlabb népséget még nem hordott a hátán a Föld - erre most kézzel fogható bizonyítékot találtam...
Ja: egyébként egész este köröztem az autóval, hogy teszteljem. Hibátlanul működik!
"Indul a hathengeres limbó-hintó!!!"
Az utcán való autószerelés azért nagyon szórakoztató - feltéve, hogy nem 2, avagy 42 Celsius fokban kell csinálni - mert meglehetősen kitágítja az ember szociális horizontját. Szinte minden ilyen alkalommal arra jár egy-egy műszaki vénával megáldott járókelő, aki biztosan megáll egy rövid traccsolás erejéig. Most kimondottan szerencsés voltam, mert maga Ice T szólított le rögtön egy perccel azután, hogy elkezdtem babrálni az autóval.
Amúgy lehet, hogy csak az ikertestvére volt, mert ez a csóka Trevornak hívja magát, és itt lakik pár házzal lejjebb. Ezektől, meg a jamaikai származású szüleitől eltekintve echte gangsta-rapper arc; még van egy arany foga is. Ő maga egyébként szobafestő, burkoló és fagyi-árus. Hobbi gyanánt pedig néha vásárol egy-egy olcsón kínált autót, és kipofozva eladja. Gyakorlatilag ezen a ponton kapcsolódott be az injektor-cserébe. Szó szerint, ugyanis néhány mondat váltása után már ketten csavaroztunk, vakartuk a fejünket, és fuck-oztunk serényen. Bő fél óra alatt össze is állt a gépsárkány (van még egy tippem, hogy Trevor miből egészíti ki a kereseteit - mindez kedden délután egykor törént, és nem látszott rajta, hogy bármi sürgős dolga lenne...).
Elvittük egy próbakörre. Két abroncsom valamiért elereszti a nyomást, és egy hét alatt majdnem totál a felniig süllyedt az autó, úgyhogy egy benzinkúthoz mentünk felfújni. Szerintem ezen kívül nincs a Földön még egy olyan undorító ország, ahol még a benzinkúti kompresszorba is pénzt kell bedobni. Nyilván nem vittem magammal a pénztárcámat... Mivel Trevornál sem volt semmi pénz, de szerencsére két sarokkal odébb volt az egyik gumis haverjának a műhelye, ezért arra vettük az irányt. Trevor - londoni születése ellenére - baráti társaságának összeállítását tekintve igen hű a gyökereihez, mert itt maga Bob Marley csoszogott elő a műhely mélyéből. Derékig érő fekete raszta haj, olajos overáll, és sapka. Nyomott levegőt a gumikba, és közben Trevor még azt is elintézte, hogy egészen baráti áron egy garnitúra használt gumit is kapjak a reggae atyjától. Most éppen nem volt neki raktáron ez a méret, de "dont vöri, mááán:" hétvégére meglesz. Még hazadobtam Trevort, és megegyeztünk, hogy a hétvégén átnézek hozzá, és elmegyünk a gumikat felrakatni. (Tőle tudtam meg, hogy ha a yard elkap, akkor itt még büntető-pontot is kapsz a jogsidra a szar gumi miatt...)
Igazi jelenség volt ez a két fazon. Russell Peters óta tudjuk, hogy a jamaikaiaknál kúlabb népséget még nem hordott a hátán a Föld - erre most kézzel fogható bizonyítékot találtam...
Ja: egyébként egész este köröztem az autóval, hogy teszteljem. Hibátlanul működik!
"Indul a hathengeres limbó-hintó!!!"
2013. március 22., péntek
Telelés
Egy hétig voltam Magyarban. Így télvíz idején nagyjából ennyi idő az, amit még tartós egészség-károsodás nélkül el lehet viselni belőle. Motorostalálkozók, meg fesztiválok most nincsenek; Balaton sincs. Kurva hideg, meg hóba temetett autók, meg külvilágtól elzárt települések voltak.
Ilyenkor az egyetlen jól bevált program a non-stop zabálás. Hirtelen nem is tudom, hogy a londoni junk-food, vagy a jó magyaros kosztok vernek -e be több szöget az ember koporsójába; minden esetre amíg nem Magyarban vagyok, addig legalább a saját felügyeletem alá tartozik a kalória-bevitel...
A másik kézenfekvő időtöltés a tévézés lenne. Biztos mindenki ismeri az érzést, amikor valamit néz, de az már annyira kínosan gagyi, hogy neki ég tőle a bőr a képén... A magyar média mostanra gyakorlatilag elérte azt a színvonalat, hogy BÁRMIT nézek a dobozban, ezt váltja ki belőlem (a híradókat is beleértve). Ez az érzés néha átcsap WTF-arckifejezésbe dermedt, hitetlen katatóniába.
Nagyjából ennyi az, amit egy okmányiroda-látogatás, meg egy pöttyös túrórudi-beszerző Auchan-túra között intéztem kis hazánkban.
Ja, meg még valami! Ha az óhazához ilyen közel telepedik le az ember, akkor óhatatlanul felmerül a Magyarország felé irányuló kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra fűzésének a lehetősége. A haverokkal találkozva összegyűlt némi házi feladat. A következőket kellene elintéznem Angliában:
Egyébként már újra itt vagyok a Rendőrállamban. Az események itt egy kicsit felgyorsultak. Az első nagy hír az, hogy amíg távol voltam, megszületett a kis litván. Az anyja, meg a nagyobbik lány még harcolnak azon, hogy mi legyen a neve (az apjának nem sok inputot engednek ezen a téren...), de egészen cuki, és már most sokkal több haja van, mint nekem. Az ordítása szerencsére az épület alsó szintjére korlátozódik, tehát itt fent nálam hál' Istennek nyugi van.
A másik jelentős fejlemény az, hogy felvett a cég, amelyik eddig nekem is a személyes slágerlistám éllovasai közé tartozott. Ma álltam munkába, mint "Expert Software Engineer". Még egy kicsit fáj, de majd megszokom.
"The thing is, Bob: it's not that I'm lazy. It's that I just don't care."
Ilyenkor az egyetlen jól bevált program a non-stop zabálás. Hirtelen nem is tudom, hogy a londoni junk-food, vagy a jó magyaros kosztok vernek -e be több szöget az ember koporsójába; minden esetre amíg nem Magyarban vagyok, addig legalább a saját felügyeletem alá tartozik a kalória-bevitel...
A másik kézenfekvő időtöltés a tévézés lenne. Biztos mindenki ismeri az érzést, amikor valamit néz, de az már annyira kínosan gagyi, hogy neki ég tőle a bőr a képén... A magyar média mostanra gyakorlatilag elérte azt a színvonalat, hogy BÁRMIT nézek a dobozban, ezt váltja ki belőlem (a híradókat is beleértve). Ez az érzés néha átcsap WTF-arckifejezésbe dermedt, hitetlen katatóniába.
Nagyjából ennyi az, amit egy okmányiroda-látogatás, meg egy pöttyös túrórudi-beszerző Auchan-túra között intéztem kis hazánkban.
Ja, meg még valami! Ha az óhazához ilyen közel telepedik le az ember, akkor óhatatlanul felmerül a Magyarország felé irányuló kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra fűzésének a lehetősége. A haverokkal találkozva összegyűlt némi házi feladat. A következőket kellene elintéznem Angliában:
- Daninak beszerezni egy bontott Suzuki GN400-as motorblokkot (de legalább egy henger-hengerfej egységet),
- olcsón találni egy digitális oszcilloszkópot Goginak,
- fizetőképes felvevő piacot keresni Tibi festményeihez,
- Csoszkával való tárgyalásom folyományaként pedig megvizsgálni az import-export tevékenységben rejlő potenciált a két ország között két speciális szegmensben: angol használt személy- és teherautók magyarországi behozatalára és forgalomba helyezésére, valamint magyar kurvák exportjára és londoni üzemeltetésére vonatkozólag.
Egyébként már újra itt vagyok a Rendőrállamban. Az események itt egy kicsit felgyorsultak. Az első nagy hír az, hogy amíg távol voltam, megszületett a kis litván. Az anyja, meg a nagyobbik lány még harcolnak azon, hogy mi legyen a neve (az apjának nem sok inputot engednek ezen a téren...), de egészen cuki, és már most sokkal több haja van, mint nekem. Az ordítása szerencsére az épület alsó szintjére korlátozódik, tehát itt fent nálam hál' Istennek nyugi van.
A másik jelentős fejlemény az, hogy felvett a cég, amelyik eddig nekem is a személyes slágerlistám éllovasai közé tartozott. Ma álltam munkába, mint "Expert Software Engineer". Még egy kicsit fáj, de majd megszokom.
"The thing is, Bob: it's not that I'm lazy. It's that I just don't care."
2013. március 11., hétfő
Injektor-csere (1.5/2)
...szóval bepipultam, és elhatároztam, hogy kimegyek a PickAPart-ba, mert nekem is jár egy kis szórakozás. Ez még mindig pénteken történt (most van vasárnap, és az alkatrész még mindig nem érkezett meg). A homepage szerint pont volt egy Lexus-uk, és egy injektort nevetségesen olcsón adtak. Legfeljebb kiveszem az összeset, és a többit felrakom Ebay-re 25 fontért, mint mások - így még az útiköltség is visszajön... A biztonság kedvéért előtte felhívtam őket, hogy megvan -e még az autó, mert állítólag január 20-án hozták be. A recepciós csaj szerint még nem zúzták be.
Légvonalban nincs is túl messze... Kigyalogoltam a buszhoz. Buszoztam kétszer. A másodikat már nem tudtam Oysterrel fizetni, mert elfogyott a pay-as-you-go. Utána kompoztam. Aztán gyalogoltam még egy kicsit a vasút-állomásig. Megvártam a második vonatot, mert az első lerohadt valahol a pályán... Vonatoztam. Erith-ben leszálltam - eggyel később kellett volna, de a telefonomban a szufla már az utolsókat rúgta, és mire visszabútolt, hogy megnézzem a Maps-ben, hogy merre kell majd még gyalogolni, addigra már a peronon álltam vonat nélkül. Mindegy; ha jól kilépek, még simán odaérek zárás előtt - a vasút-állomástól semmi nem visz ki a PickAPart-hoz. A térképen ugye nem látszik, hogy miért - meg az sem, hogy hogy néz ki a környék - de út közben rájöttem, hogy miért nem jár ide busz. Elhagytam az utolsó lakóházakat is. Egy darabig még volt járda, de aztán az is elfogyott. A jó-fajta angol eső már két napja esett megállás nélkül. Körülöttem a kerítésen túl legelők; itt-ott lovak csámcsogtak unottan. (Aucklanddel ellentétben ez itt TÉNYLEG azt jelenti, hogy kiértél a városból...)
A lovakat leszámítva ennyire undorító helyet még itt nem láttam. Az út több kilométer hosszan tele volt borítva szeméttel. Mellette a víz-elvezető árkokat itt-ott levettett autó-gumik hegyei torlaszolták el. Szétmállott karton-dobozok, PET-palackok, felismerhetetlen műanyag-darabok mindenhol. Törött, olajos autó-lökhárítók áztak a szivárvany-színű pocsolyákban.
Én csak meneteltem az úttesten. A bakancsom megszívta magát, amennyire tudta: bokáig cuppogtam a vízben. A kapucnim is átázott; már nyakig ért a víz. Már fél órányi járóföldre voltam a legközelebbi lakóháztól. A zsebkendőim elfogytak; szipogtam vissza a taknyot az orromba. Percenként elhúzott mellettem egy-egy teherautó, és mocskos vízpárával betakart. Még 10 perc, és megérkeztem egy gusztustalan, szürke ipartelepre: London segglyukában voltam. A PickAPart a telep peremén volt. Szorosan oldalaztam be a bejárati kapu mellett, hogy az előtte terpeszkedő tócsát kikerüljem. Megcsörrent a telefonom: egy fejvadász hívott, hogy megkérdezze, hogy vagyok. Remekül, bazmeg; pont a legjobbkor hívsz...! Miután megbeszéltük a semmit, végre odaléphettem a recepcióhoz.
- Én telefonáltam kb. 2 órája a Lexus miatt. Merre találom?
- Sajnálom, de pont egy perce adta oda a kolléga a bezúzott autók listáját, és itt van rajta.
Már nem tudom, hogy mit mondtam neki... Eddy jött ki így a Brag-partiról, miután Hatchet Harry elnyerte tőle az apja kocsmáját.
Holnap hazamegyek egy hétre; remélem, hogy elfelejtek mindent...
Légvonalban nincs is túl messze... Kigyalogoltam a buszhoz. Buszoztam kétszer. A másodikat már nem tudtam Oysterrel fizetni, mert elfogyott a pay-as-you-go. Utána kompoztam. Aztán gyalogoltam még egy kicsit a vasút-állomásig. Megvártam a második vonatot, mert az első lerohadt valahol a pályán... Vonatoztam. Erith-ben leszálltam - eggyel később kellett volna, de a telefonomban a szufla már az utolsókat rúgta, és mire visszabútolt, hogy megnézzem a Maps-ben, hogy merre kell majd még gyalogolni, addigra már a peronon álltam vonat nélkül. Mindegy; ha jól kilépek, még simán odaérek zárás előtt - a vasút-állomástól semmi nem visz ki a PickAPart-hoz. A térképen ugye nem látszik, hogy miért - meg az sem, hogy hogy néz ki a környék - de út közben rájöttem, hogy miért nem jár ide busz. Elhagytam az utolsó lakóházakat is. Egy darabig még volt járda, de aztán az is elfogyott. A jó-fajta angol eső már két napja esett megállás nélkül. Körülöttem a kerítésen túl legelők; itt-ott lovak csámcsogtak unottan. (Aucklanddel ellentétben ez itt TÉNYLEG azt jelenti, hogy kiértél a városból...)
A lovakat leszámítva ennyire undorító helyet még itt nem láttam. Az út több kilométer hosszan tele volt borítva szeméttel. Mellette a víz-elvezető árkokat itt-ott levettett autó-gumik hegyei torlaszolták el. Szétmállott karton-dobozok, PET-palackok, felismerhetetlen műanyag-darabok mindenhol. Törött, olajos autó-lökhárítók áztak a szivárvany-színű pocsolyákban.
Én csak meneteltem az úttesten. A bakancsom megszívta magát, amennyire tudta: bokáig cuppogtam a vízben. A kapucnim is átázott; már nyakig ért a víz. Már fél órányi járóföldre voltam a legközelebbi lakóháztól. A zsebkendőim elfogytak; szipogtam vissza a taknyot az orromba. Percenként elhúzott mellettem egy-egy teherautó, és mocskos vízpárával betakart. Még 10 perc, és megérkeztem egy gusztustalan, szürke ipartelepre: London segglyukában voltam. A PickAPart a telep peremén volt. Szorosan oldalaztam be a bejárati kapu mellett, hogy az előtte terpeszkedő tócsát kikerüljem. Megcsörrent a telefonom: egy fejvadász hívott, hogy megkérdezze, hogy vagyok. Remekül, bazmeg; pont a legjobbkor hívsz...! Miután megbeszéltük a semmit, végre odaléphettem a recepcióhoz.
- Én telefonáltam kb. 2 órája a Lexus miatt. Merre találom?
- Sajnálom, de pont egy perce adta oda a kolléga a bezúzott autók listáját, és itt van rajta.
Már nem tudom, hogy mit mondtam neki... Eddy jött ki így a Brag-partiról, miután Hatchet Harry elnyerte tőle az apja kocsmáját.
Holnap hazamegyek egy hétre; remélem, hogy elfelejtek mindent...
2013. március 9., szombat
Crowd Control
Péntek este moziban voltam Dóriékkal. (A "Side effects"-et néztük meg - kurvajó.) Az O2 arénában volt; pont akkor lett vége, mint a faszomtudjahányadik szánalmas Justin Bieber-koncertnek, tehát kénytelenek voltunk a közönséggel együtt hömpölyögni a kijárat felé. Kiérve a parkolóba mentünk, ahol én csak felvettem a málhámat, és indultam is vissza a metróhoz.
A metró-lejárónál hosszú, tömött sorokban, kordonok között vonultak a tini csajok. Valamiért a kordon nyitva volt rögtön a bejárat előtt, tehát aki nem az aréna kijárata felől érkezett - hanem mondjuk oldalról, mint én - az azt gondolhatta, hogy ott be tud csatlakozni a tömegbe, és menni le a metróba. Ennek ellenére direkt oda volt állítva három kukás-mellényes szekuritis, hogy egyenként minden hozzám hasonlónak elmondja, hogy menjen és álljon be a sor végére... Vágtam egy pofát - mert tudom, hogy ilyenkor bármiféle józan, de még mindig csak két-bites érveket felsorakoztató beszélgetés kezdeményezése gyakorlatilag "mission impossible", és sokkal több időmet venné igénybe, mint elgyalogolni az 50 métert, majd tyúklépésben a tömeggel megint vissza. Nem is erőltettem; szó nélkül indultam a sor végére.
Beértünk a metró-lejáróba. Ott ki volt írva, hogy "crowd control" van érvényben. Gondolkodóba estem. Ez alatt a három hónap alatt, amióta itt vagyok az már elég világosan kiderült, hogy ez az egész ország tulajdonképpen egy kibaszott nagy "crowd control". (Lásd még a "V, mint Vendetta" című filmet - bár az nekem egy kicsit túl szájba-rágós.) Még el sem kezdődött itt a szaros kis életem, de két dolgot már nagyon utálok (természetesen a moslék éghajlaton kívül): az egyik a tömeg, a másik pedig az, amikor engem vele együtt akarnak kontrollálni...
Kicsit hiányzik Zéland.
A metró-lejárónál hosszú, tömött sorokban, kordonok között vonultak a tini csajok. Valamiért a kordon nyitva volt rögtön a bejárat előtt, tehát aki nem az aréna kijárata felől érkezett - hanem mondjuk oldalról, mint én - az azt gondolhatta, hogy ott be tud csatlakozni a tömegbe, és menni le a metróba. Ennek ellenére direkt oda volt állítva három kukás-mellényes szekuritis, hogy egyenként minden hozzám hasonlónak elmondja, hogy menjen és álljon be a sor végére... Vágtam egy pofát - mert tudom, hogy ilyenkor bármiféle józan, de még mindig csak két-bites érveket felsorakoztató beszélgetés kezdeményezése gyakorlatilag "mission impossible", és sokkal több időmet venné igénybe, mint elgyalogolni az 50 métert, majd tyúklépésben a tömeggel megint vissza. Nem is erőltettem; szó nélkül indultam a sor végére.
Beértünk a metró-lejáróba. Ott ki volt írva, hogy "crowd control" van érvényben. Gondolkodóba estem. Ez alatt a három hónap alatt, amióta itt vagyok az már elég világosan kiderült, hogy ez az egész ország tulajdonképpen egy kibaszott nagy "crowd control". (Lásd még a "V, mint Vendetta" című filmet - bár az nekem egy kicsit túl szájba-rágós.) Még el sem kezdődött itt a szaros kis életem, de két dolgot már nagyon utálok (természetesen a moslék éghajlaton kívül): az egyik a tömeg, a másik pedig az, amikor engem vele együtt akarnak kontrollálni...
Kicsit hiányzik Zéland.
Injektor-csere (1/2)
Mivel egy injektor cseréje a rendelkezésemre álló szerszám-arzenálnál ("LIDL" dugókulcs készlet - 4 éves kortól) komolyabb műszerezettséget igényel, ezért elmentem a Halfords-ba, hogy nézzek valami használhatót. Először csak valami alapvető, a kocsiban is hordható egyszerű készletet akartam. Azt terveztem, hogy majd egyszer felpakolok, és Magyarból elhozom az ottani szerszámaimat. Sajnos (szerencsére?) megláttam a rögtön a pénztár mellé kirakott, fél-áron kínált, 170 darabos, az üzletben található legkomolyabb cuccot. Gondolkodtam úgy három és fél másodpercig, mint Gus Hansen 9-2 off-al a kezében, mielőtt all-in megy - és döntöttem... Mindjárt itt a névnapom, és igazából otthon sincs egy olyan minőségű készletem, amiben egyszerre MINDEN benne lenne ("Ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam - magam..."). Kicsit bedurrant a vállam, mire a 13.5 kilós dobozzal hazavergődtem, de legalább nem kell megint ötvenszer visszamenni az üzletbe, ha szükség van egy másik kulcsra. Ebben van metrikus, és imperial dugókulcs-készlet mindhárom méretű racsnis kulccsal, hozzájuk csuklók és hosszabbítók, csillag-villás racsnis(!) kulcsok 19-esig, imbuszkulcs-készlet, torx-készlet, inverz torx, csavarhúzó fejek, stb... Szóval mos, főz, takarít, masszíroz, és orálisan kielégít.
Nekiláttam. Azt, amit a múltkor írtam, hogy a hosszában elhelyezett motor jól hozzáférhető, máris visszavonom... Tudjuk, hogy a japán autókban minden kurva alkatrészt nem kétszer, hanem háromszor annyi csavar, bilincs, pánt, vagy keret rögzít, mint amennyire eredetileg szükség lenne. Hogy a motor és az autó kompakt és könnyű maradjon, ezért ezeknek nyilván legalább a fele hozzáférhetetlen helyre kerül. A helyzet nem annyira súlyos, mint a bukólámpás Prelude-ömön volt (végülis az csak egy szar Honda), de azért ennél átgondoltabban elrendezett motorházra számítottam a Toyotától. (Mondjuk valószínűleg az új Lexusok vásárlóinak sem az volt a legfontosabb szempontjuk, hogy az autójuk elegánsan szerelhető legyen...) Találtam például egy acél-keretet, aminek két funkciója van: először is tart egy vákumcsőben lakozó nyomást mérő szenzort, másodszor pedig megakadályozza, hogy az alatta levő alkatrészt (aminek a csavarjait egyébként egy pillanat kiszedtem) ki lehessen emelni anélkül, hogy ezt leszedném (ennek a csavarjaihoz pedig csak másik három kiszerelése után lehet hozzáférni).
Azért csak eljutottam odáig, hogy a kettes injektor a kezemben volt - de a csomagtartó végül megtelt a motorból eltávolított cuccokkal. Már egy hete várok az "új" befecskendezőre. Szétbasz az ideg; szerintem elvesztette a posta... Mérgemben felmentem a netre, és EZT találtam. Rögtön melegség öntötte el a szívemet... Ez az első kellemes meglepetés, ami ebben az országban ér.
Nekiláttam. Azt, amit a múltkor írtam, hogy a hosszában elhelyezett motor jól hozzáférhető, máris visszavonom... Tudjuk, hogy a japán autókban minden kurva alkatrészt nem kétszer, hanem háromszor annyi csavar, bilincs, pánt, vagy keret rögzít, mint amennyire eredetileg szükség lenne. Hogy a motor és az autó kompakt és könnyű maradjon, ezért ezeknek nyilván legalább a fele hozzáférhetetlen helyre kerül. A helyzet nem annyira súlyos, mint a bukólámpás Prelude-ömön volt (végülis az csak egy szar Honda), de azért ennél átgondoltabban elrendezett motorházra számítottam a Toyotától. (Mondjuk valószínűleg az új Lexusok vásárlóinak sem az volt a legfontosabb szempontjuk, hogy az autójuk elegánsan szerelhető legyen...) Találtam például egy acél-keretet, aminek két funkciója van: először is tart egy vákumcsőben lakozó nyomást mérő szenzort, másodszor pedig megakadályozza, hogy az alatta levő alkatrészt (aminek a csavarjait egyébként egy pillanat kiszedtem) ki lehessen emelni anélkül, hogy ezt leszedném (ennek a csavarjaihoz pedig csak másik három kiszerelése után lehet hozzáférni).
Azért csak eljutottam odáig, hogy a kettes injektor a kezemben volt - de a csomagtartó végül megtelt a motorból eltávolított cuccokkal. Már egy hete várok az "új" befecskendezőre. Szétbasz az ideg; szerintem elvesztette a posta... Mérgemben felmentem a netre, és EZT találtam. Rögtön melegség öntötte el a szívemet... Ez az első kellemes meglepetés, ami ebben az országban ér.
2013. március 7., csütörtök
Túró Rudi update
A minap egy barkingi orosz boltban új rudi-verziókat találtam.
Örvendetes, hogy az egyébként a hallucinogén-szegmensben jeleskedő PASAKA az ópiát-származékok kedvelőit sem hanyagolja el: a mákos rudival egyértelműen nekik kedveskedik.
Üdítő újdonság a szintén litván, keksz-alapra épített "Jo"-rudi (tényleg jó).
Az eddigi rudi-réndzset végigkóstolva a titkos befutó viszont a dizájn terén meglehetősen visszafogott, már-már infantilis orosz independent versenyző: a pinokkiós-CbIPOK.
Örvendetes, hogy az egyébként a hallucinogén-szegmensben jeleskedő PASAKA az ópiát-származékok kedvelőit sem hanyagolja el: a mákos rudival egyértelműen nekik kedveskedik.
Üdítő újdonság a szintén litván, keksz-alapra épített "Jo"-rudi (tényleg jó).
Az eddigi rudi-réndzset végigkóstolva a titkos befutó viszont a dizájn terén meglehetősen visszafogott, már-már infantilis orosz independent versenyző: a pinokkiós-CbIPOK.
2013. március 5., kedd
Poszt-szovjet Túró Rudi-arzenál, és egyéb nyalánkságok
A litvánoktól rengeteg hasznos dolgot tanulhat az ember - főleg az élelmezés terén. A balti államok konyhája meglepően hasonlatos a magyar koszthoz, de mégis vannak pikáns vetületei, amivel az egyszeri londoni magyar színesítheti kulináris tudás-bázisát. Már fel van írva néhány recept, mert Jonas nagyon faszán főz, és nem mindig a szakácskönyv szerint halad, hanem majdnem mindig kreatívkodik. (Nem tudom, hogy az asszony egyébként is lusta, vagy csak a főállású terhesség miatt passzív a konyhában, de egyelőre ő még nem csinált semmit.)
Nem csak a kész fogások, de az alapanyagok is kísértetiesen hasonlatosak a magyar cuccokhoz. A Nagy Litván Boltban például lehet kapni kovászos uborkát, párizsi ízű párizsit (nem olyan szart, ami most van Magyarországon a boltokban, hanem olyat, ami utoljára a 80-as években volt), különböző túrós-krémes piskóta-alapú sütiket (Aucklandben bármelyikőtöknek a fél karját odaadtam volna egy-egy ilyenért), valamint kiegyenesített vaníliás karikát is. (Most, hogy ha jól tudom, és tényleg bezár a Győri Keksz ez kimondottan jól fog jönni.)
Az igazi gyöngyszem viszont a Túró Rudi. Igen: az öntelt tévhit ellenére a Túró Rudi nem hungarikum, hanem orosz eredetű. Az autentikus orosz Rudi a "Szirok" (CbIPOK) névre hallgat (jerivel). Az east ham-i Kis Litván Boltban három félét találtam: vaníliást, csokisat, és málnás/fehér csokisat. A litván Túró Rudi-ipar viszont az egyébként is réteg-terméknek számító rudik egészen különleges piaci nichéjében próbál agresszívan utat törni magának: a pszichedelikus "PASAKA" három ízben a hippi, bélyeg-fogyasztó szubkultúrának készül: békegalamb, flower-power, és építőkocka ízesítésekben kapható:
Nem csak a kész fogások, de az alapanyagok is kísértetiesen hasonlatosak a magyar cuccokhoz. A Nagy Litván Boltban például lehet kapni kovászos uborkát, párizsi ízű párizsit (nem olyan szart, ami most van Magyarországon a boltokban, hanem olyat, ami utoljára a 80-as években volt), különböző túrós-krémes piskóta-alapú sütiket (Aucklandben bármelyikőtöknek a fél karját odaadtam volna egy-egy ilyenért), valamint kiegyenesített vaníliás karikát is. (Most, hogy ha jól tudom, és tényleg bezár a Győri Keksz ez kimondottan jól fog jönni.)
Az igazi gyöngyszem viszont a Túró Rudi. Igen: az öntelt tévhit ellenére a Túró Rudi nem hungarikum, hanem orosz eredetű. Az autentikus orosz Rudi a "Szirok" (CbIPOK) névre hallgat (jerivel). Az east ham-i Kis Litván Boltban három félét találtam: vaníliást, csokisat, és málnás/fehér csokisat. A litván Túró Rudi-ipar viszont az egyébként is réteg-terméknek számító rudik egészen különleges piaci nichéjében próbál agresszívan utat törni magának: a pszichedelikus "PASAKA" három ízben a hippi, bélyeg-fogyasztó szubkultúrának készül: békegalamb, flower-power, és építőkocka ízesítésekben kapható:
2013. március 1., péntek
A zen meg a digitális autó-diagnosztika művészete
Már most szólok, hogy ez nem mindenkinek lesz élvezhető...
Kedden hozta a postás a kábelt, úgyhogy mára meglett a vérteszt, a kisrutin, meg a vizelet-vizsgálat eredménye...
A sztori azért tartalmaz egy-két fordulatot. A 21. századi gépjármű-diagnosztika gyakorlati elsajátítása nem megy olyan gördülékenyen, mint számítottam rá, de hát én eddig is az autó/motor-üzemeltetés rögösebb útját jártam...
A kábel hibátlan. A problémák a szoftver-oldalon kezdődtek (mindig ezekkel a tróger programozókkal van a baj...). Először is: ez egy olcsó cucc volt; semmilyen csilli-villi cél-szoftver nem járt hozzá. A kábelben levő chip driverét a netről, a chip gyártójától lehetett letölteni. A rá épülő szoftvert úgyszintén. Mivel ez egy szabványt implementáló IC (ELM327), ezért először megpróbálkoztam azzal, hogy egy drágább (de ugyanazt az IC-t tartalmazó) eszköz szoftverét lelopjam valahonnan. Mivel nem kívánom ilyesmivel bepiszkítani a kezeimet (tulajdonképpen lusta vagyok hozzá...), ezért a dolog operatív részét a kedvenc újdonsült litván flattie-mre bíztam. Neki kb. 3 percig tartott a megjelölt progit (OBDWiz) licence key-vel ingyen letöltenie... :) Egy másikat (CheckEngine) is szerettem volna, de abba már neki is beletört a bicskája. Sajnos kiderült, hogy az OBDWiz még nem tartalmazza a drivert, úgyhogy azt nekem kellett megkeresnem. Az eladó által megadott linken Windows XP-ig bezárólag voltak a driverek; guglizni kellett a Win 7 pakkhoz (a Linuxos verzióval most valahogy nem volt ingerenciám szerencsétlenkedni...), de meglett valahonnan. Azért a linken levő ingyen progikat is lehúztam; hátha gond lesz az OBDWiz-zel.
A driver felment rendesen, de az OBDWiz hardver-hibára panaszkodott, amikor rákötöttem az autót. (Anyád.) A gugli erre azt mondta, hogy van valami patch az update site-on, ami ezt elhárítja. Nem volt. Megpróbálkoztam az ingyen szoftverekkel. Négy volt hozzá egy csomóban. Az első felment, de indítás után már a konfig-screenen lefagyott (újra-bootolás után ezt megismételte). A második installálás közben különböző rendszer-dll-eket akart felülírni a Windows-folderben. Nem hagytam neki, úgyhogy a végén széttárta a karját...
A harmadik felment. Elindult, és nem fosta össze magát. Rádugtam az autót, és felismerte. Még kommunikált is vele. Elég primkó volt a UI, de működött!!! Kiolvastam a hibakódokat az autó ECU-jából:
P0171: System too lean (bank 1) - azaz az egyes hengerből ózondús hegyi levegő jön ki, mert nem kap elég benyát;
P0302: Cylinder #2 misfire - azaz kihagy a kettes henger.
Az elsőt leszartam; a kihagyó henger volt a lényeg. (Az ECU első resetelése után többet elő sem jött a "P0171".) Bár a második kód önmagában még nem túl informatív, mert a kihagyó hengert szerintem csak anyám nem érezné a járó motornál, de aki vásárolt már gyári alkatrészt sok-hengeres japó motorhoz, az igazán tudja értékelni, hogy nem az összes hengerhez kell...
Némi további okosodás után az derült ki, hogy a henger-kihagyást az alábbi okok válthatják ki:
A műveletnek egy 6-fontos, LIDL-ből szerzett racsnis dugókulcs-készlettel ugrottam neki... (Ilyen szerszámokra szokták ráírni, hogy "az apró alkatrészek szájba kerülve fulladást okozhatnak!")
A gyertya, és gyújtástekercs-teszthez már csak kétszer kellett elgyalogolnom az autósboltba: először dugóskulcs-hosszabbítóért (mélyen van a légszűrő-doboz csavarja - ezt le kell szedni, mert a gyertyasorhoz csak úgy lehet hozzáférni) és gyertya-kulcsért, másodszor pedig kicserélni a gyertya-kulcsot a másik méretre... (Aki tudja, hogy az idióta angolok miért jelölik "10 mm", és "14 mm" mérettel a két fajtájú gyertya-kulcsot, amikor a kisebbiknek 16 mm, a nagyobbiknak pedig kb. 19-20 mm az átmérője, az kommentelje már be, légyszi!)
Felcserélgettem a tekercseket, meg a gyertyákat. Köröztem vadul a háztömb körül kétszer fél órát (csak üzem-melegen jön elő a hiba), de mindig a "P0302" kódot dobta a gép. Ezek tehát jók. (A gyújtástekercs darabja újonnan 118 font, de a 6 darab irridium-gyertya sem lenne elhanyagolható tétel; inkább eliszom, ha lehet választani...)
A következő lehetőség az injektor. Rövid guglizás után kiderült, hogy hasonló tünetekkel már volt valaki a Lexus Owners Club-on, aki lemérte az injektor bemeneti impedanciáját, és az mutatta ki a hibás alkatrészt. Én is megmértem az enyémet (Jonasnak - ez a litván - van multimétere), és úgy néz ki, hogy tényleg az a rossz!!! Ennek a szakszerű javítása úgy történik, hogy az egész sort egyszerre kell kicserélni, mivel ebben a motorban a precíz japán mérnökök hengerenkénti befecskendezést alkalmaztak - darabját 220 angol fontért, tehát inkább megrendeltem kettő használtat az Ebay-en.
Jövő hétfő-kedd körül jön meg. Addig szétborítom, mert le kell szedni a cseréhez a "throttle body"-t is (ennek nem tudom a magyar nevét). Remélem, hogy a jövő héten még fogok rá emlékezni, hogy mi hol volt, mert ez a roncs tele van útban levő felesleges kábelekkel, csatlakozókkal, meg gumicsövekkel...
Folyt. köv.
Kedden hozta a postás a kábelt, úgyhogy mára meglett a vérteszt, a kisrutin, meg a vizelet-vizsgálat eredménye...
A sztori azért tartalmaz egy-két fordulatot. A 21. századi gépjármű-diagnosztika gyakorlati elsajátítása nem megy olyan gördülékenyen, mint számítottam rá, de hát én eddig is az autó/motor-üzemeltetés rögösebb útját jártam...
A kábel hibátlan. A problémák a szoftver-oldalon kezdődtek (mindig ezekkel a tróger programozókkal van a baj...). Először is: ez egy olcsó cucc volt; semmilyen csilli-villi cél-szoftver nem járt hozzá. A kábelben levő chip driverét a netről, a chip gyártójától lehetett letölteni. A rá épülő szoftvert úgyszintén. Mivel ez egy szabványt implementáló IC (ELM327), ezért először megpróbálkoztam azzal, hogy egy drágább (de ugyanazt az IC-t tartalmazó) eszköz szoftverét lelopjam valahonnan. Mivel nem kívánom ilyesmivel bepiszkítani a kezeimet (tulajdonképpen lusta vagyok hozzá...), ezért a dolog operatív részét a kedvenc újdonsült litván flattie-mre bíztam. Neki kb. 3 percig tartott a megjelölt progit (OBDWiz) licence key-vel ingyen letöltenie... :) Egy másikat (CheckEngine) is szerettem volna, de abba már neki is beletört a bicskája. Sajnos kiderült, hogy az OBDWiz még nem tartalmazza a drivert, úgyhogy azt nekem kellett megkeresnem. Az eladó által megadott linken Windows XP-ig bezárólag voltak a driverek; guglizni kellett a Win 7 pakkhoz (a Linuxos verzióval most valahogy nem volt ingerenciám szerencsétlenkedni...), de meglett valahonnan. Azért a linken levő ingyen progikat is lehúztam; hátha gond lesz az OBDWiz-zel.
A driver felment rendesen, de az OBDWiz hardver-hibára panaszkodott, amikor rákötöttem az autót. (Anyád.) A gugli erre azt mondta, hogy van valami patch az update site-on, ami ezt elhárítja. Nem volt. Megpróbálkoztam az ingyen szoftverekkel. Négy volt hozzá egy csomóban. Az első felment, de indítás után már a konfig-screenen lefagyott (újra-bootolás után ezt megismételte). A második installálás közben különböző rendszer-dll-eket akart felülírni a Windows-folderben. Nem hagytam neki, úgyhogy a végén széttárta a karját...
A harmadik felment. Elindult, és nem fosta össze magát. Rádugtam az autót, és felismerte. Még kommunikált is vele. Elég primkó volt a UI, de működött!!! Kiolvastam a hibakódokat az autó ECU-jából:
- P0171
- P0302
P0171: System too lean (bank 1) - azaz az egyes hengerből ózondús hegyi levegő jön ki, mert nem kap elég benyát;
P0302: Cylinder #2 misfire - azaz kihagy a kettes henger.
Az elsőt leszartam; a kihagyó henger volt a lényeg. (Az ECU első resetelése után többet elő sem jött a "P0171".) Bár a második kód önmagában még nem túl informatív, mert a kihagyó hengert szerintem csak anyám nem érezné a járó motornál, de aki vásárolt már gyári alkatrészt sok-hengeres japó motorhoz, az igazán tudja értékelni, hogy nem az összes hengerhez kell...
Némi további okosodás után az derült ki, hogy a henger-kihagyást az alábbi okok válthatják ki:
- szar gyújtógyertya
- szar gyújtástekercs
- szar injektorfej
- szar MAF-szenzor (légtömeg-mérő)
- szar oxigén-szenzor
- szar kábelezés/érintkezők
- vákumcső falsot szív (fogalmam nincs, hogy milyen vákumcső; itt még nem tartok...)
- vizes benzin
- átégett hengerfej-tömítés
- szar motor-management (ECU)
- egyéb...
A műveletnek egy 6-fontos, LIDL-ből szerzett racsnis dugókulcs-készlettel ugrottam neki... (Ilyen szerszámokra szokták ráírni, hogy "az apró alkatrészek szájba kerülve fulladást okozhatnak!")
A gyertya, és gyújtástekercs-teszthez már csak kétszer kellett elgyalogolnom az autósboltba: először dugóskulcs-hosszabbítóért (mélyen van a légszűrő-doboz csavarja - ezt le kell szedni, mert a gyertyasorhoz csak úgy lehet hozzáférni) és gyertya-kulcsért, másodszor pedig kicserélni a gyertya-kulcsot a másik méretre... (Aki tudja, hogy az idióta angolok miért jelölik "10 mm", és "14 mm" mérettel a két fajtájú gyertya-kulcsot, amikor a kisebbiknek 16 mm, a nagyobbiknak pedig kb. 19-20 mm az átmérője, az kommentelje már be, légyszi!)
Felcserélgettem a tekercseket, meg a gyertyákat. Köröztem vadul a háztömb körül kétszer fél órát (csak üzem-melegen jön elő a hiba), de mindig a "P0302" kódot dobta a gép. Ezek tehát jók. (A gyújtástekercs darabja újonnan 118 font, de a 6 darab irridium-gyertya sem lenne elhanyagolható tétel; inkább eliszom, ha lehet választani...)
A következő lehetőség az injektor. Rövid guglizás után kiderült, hogy hasonló tünetekkel már volt valaki a Lexus Owners Club-on, aki lemérte az injektor bemeneti impedanciáját, és az mutatta ki a hibás alkatrészt. Én is megmértem az enyémet (Jonasnak - ez a litván - van multimétere), és úgy néz ki, hogy tényleg az a rossz!!! Ennek a szakszerű javítása úgy történik, hogy az egész sort egyszerre kell kicserélni, mivel ebben a motorban a precíz japán mérnökök hengerenkénti befecskendezést alkalmaztak - darabját 220 angol fontért, tehát inkább megrendeltem kettő használtat az Ebay-en.
Jövő hétfő-kedd körül jön meg. Addig szétborítom, mert le kell szedni a cseréhez a "throttle body"-t is (ennek nem tudom a magyar nevét). Remélem, hogy a jövő héten még fogok rá emlékezni, hogy mi hol volt, mert ez a roncs tele van útban levő felesleges kábelekkel, csatlakozókkal, meg gumicsövekkel...
Folyt. köv.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
