Piroska

Bár lusta vagyok, de megígértem, hogy beszámolok a Kawa birtokba vételének, és TMK-jának viszontagságairól, úgyhogy nesztek...

Kb. egy hónap alatt sikerült összeszoknunk, de azért nem volt annyira zökkenőmentes az ismerkedés. Mivel az előző tulaj írta/mondta, ezért tudtam hogy rá fog férni a vasra egy szelephézag-állítás. (Nehéz is lett volna nem észrevenni; anyám varrógépének szebb hangja volt, mikor utoljára hallottam.) A fazon elmondta, hogy a beállításhoz le kell ereszteni a vizet (a CBR-en kívül nem volt még vízhűtéses motorom), és lehúzni a termosztátházat a blokkról. A blokkba menő két cső végén van egy-egy tömítő gumigyűrű, amiket le KELL cserélni az újra-összerakáshoz, mert kizárt dolog, hogy az elhasznált gyűrűkkel le lehessen tömíteni. (Később utána olvastam a neten: volt akinek harmadszori összerakásra sikerült...)

Ez legyen a legnagyobb baja - gondoltam. Mivel a zakatolástól nem lehetett hallani, hogy a motornak egyébként van -e komolyabb fájdalma, de a próbakörön kellemesen tolt és a váltó is jónak tűnt, ezért megvettem. Nem túl kényelmes, mert lejt az ülés, és karral kell ellen-tartani, hogy a pöcsöm ne kenődjön fel a tankra. Tudom, hogy a Suzuki GS 500 is ilyen, tehát úgy látszik, hogy az 500-as twin kategóriában csak lepréselt pöccsel lehet motorozni (A CB 500-at nem próbáltam, de az drágább is, meg nem is tetszik.)

Az olaj friss, a gumik jók, a láncszett elég kopott, de még szerintem van benne öt-hatezer km, tehát az egyetlen dolog, amit meg kellett csinálni, az a szelephézag. Megvettem az O-gyűrűket, és szétborítottam. Kiderült, hogy kell egy szelepfedél-tömítés is. Viszont nem jött le a szelepfedél. Illetve le igen, de nem lehetett kiemelni a bölcsővázból. A magasan képzett Kawasaki mérnökök úgy tervezték meg a vázat a blokk köré, hogy pont 1 milliméterrel szűkebb legyen a hely annál, ami lehetővé teszi a szelepfedél kiemelését. Egyetlen vonal van, ami mentén a mozdulat elvégezhető: a fedelet fel kell emelni a vízszinteshez képest egy bizonyos szögben, aztán enyhén jobbra billentve a jobb első sarkával végigkarcolni a vázat, miközben az egészet egyszerre két tengely mentén elfordítva, és közben hátra és egyben felfelé mozgatva a bal első sarkával függőlegesen karcoljuk a bal oldali váz-csövet. Sajnos ez egy olyan mozdulat, amit nemhogy elmagyarázva, sőt megmutatva, de még végigcsinálva sem emlékszik rá halandó ember. A gyárban nyilván a már összerakott blokkot emelik a vázba, mert nem tudom elképzelni, hogy ezt bármelyik szerelő-szan képes elsajátítani (akármilyen kibaszott jó a kézügyessége). A 120-as Skodán találkoztam utoljára hasonló megoldásokkal, és azt hittem, hogy a csehek után a 90-es évektől ilyet idióta konstrukciót már csak a franciák engednek gyártásba. Ezek szerint nem...

Mivel az új fedél-tömítést meg kellett rendelni, aztán megvárni, ezért a motort szétszedés után hagytam pihenni egy hétig. Ehhez viszont a fedelet ideiglenesen vissza kellett tenni, hogy ne menjen tele kosszal a motor. Írd és mondd: FÉL ÓRÁT próbálkoztam a szelepfedél visszacsúsztatásával, mire feladtam, és leültem, hogy a vérnyomásomat hagyjam visszacsúszni 220 alá. Szerencse, hogy itt St Johns-ban nincs nádas, mert ha lenne, már betoltam volna oda ezt a fost, és rágyújtom. A másik örömhír, hogy ugyanakkor a szelephézag a klasszikus, csavar-ellenanya módszerrel állítható (Lada). Ennek a szervíz-intervalluma pedig 5-6000 km, tehát nem elég, hogy kicsődül az összes lakó a sorházból a káromkodásra, mire szétszedem ezt az elbaszott szart - közben már leszedtem a hűtőt is, hátha úgy könnyebben kifér ez a szemét (Pedig nem...) - ráadásul ezt ismételhetem 5000 kilométerenként. Hirtelen megértettem miért nem akart már foglalkozni az előző tulaj ezzel...

Közben megérkezett az új tömítés, és hosszú tortúra után végül mégiscsak összeállt ez a szutyok (ez még egy szelepfedél le- és felrakást jelent!), és most már alig hallani némi szelep-ciripelést. A másik kettőnek, amit előtte néztem meg, kb. ilyen hangja volt, úgyhogy meg vagyok nyugodva.

Little Red Riding Hood, hehe...

És mire összeraktam ezt a posztot, kitavaszodott... A másik örömhír, hogy holnap indulunk a Vörös Tengerre. (Lajos: amennyiben nem jönnénk vissza, mert a beduinok szétlövik a valagunk, a fekete XJR-t a Brúnóra hagyom...