Csettegő

Egy motorbuzi öregedésének egyik leglátványosabb állomása az a pillanat, amikor az adott 1000-2000 köbcentis motorját nem nagyobbra, hanem kisebbre cseréli. Bár ha jobban belegondolok, akkor igazából ezt a siralmas esemény által kijelölt evolúciós pontot simán fel tudom tüntetni erényként: bölcsebb lettem...

Huszonéves titánként ugye megkérdőjelezhetetlen evidencia volt, hogy a Norwalk - Greenwich (Connecticut, USA) - uszkve 20 kilométeres - távolság napi kétszeri leküzdésére valami odabaszós motorra lesz szükségem. Így került alám rögtön a 250-es ETZ után a Honda CBR 1000F. Abban az országban, ahol mindenki és minden nagyobb/okosabb/bátrabb/szabadabb/dagadtabb, a 275 kilós sajáttömeg és a 135 lóerő tulajdonképpen adekvát megoldásnak bizonyult munkába járásra.

Tizenegynéhány évvel később, a világ legszűkebb sávjain legnagyobb számban és leglassabban közlekedő legpirosabb buszok hazájában sajnos megtörtént az elkerülhetetlen: nagynak találtatott az XJR. Akármennyire is imádom, be kellett látnom, hogy csak szopatom magamat vele. Több, mint egy év alatt (amióta itt élek) 1, azaz EGY alkalommal tudtam kihasználni - amikor Peak District-be mentünk egy hosszú hétvégére. És az elmúlt másfél évben ez volt az egyetlen alkalom, hogy MOTOROZTAM. (Annak a jeletős számú motoros olvasómnak, aki éppen Londonba kíván költözni szólok, hogy számoljon azzal, hogy nem fog tudni motorozni: ez az ország egy kurva nagy tepsi. Azok a helyek, ahol MOTOROZNI lehet innen több száz kilométerre vannak: ergo elfáradsz, mire odaérsz.) A motor Londonba csak KÖZLEKEDÉSRE jó. Arra viszont kicsi kell.

Belevetettem magam az AutoTrader-Ebay-GumTree Bermuda-háromszögbe, és rögtön ki is derült, hogy mi kell nekem: Kawasaki ER5. Könnyű, keskeny, keveset fogyaszt, és egyedül Kawasakim nem volt még a japánok közül... :) Ja, és ha egyszer ledobják rá az atomot, még utána is be fog indulni. Egyetlen hátránya, amit látok, az az, hogy (atomcsapás nélkül) előbb-utóbb elporlad a motor a még mindig járó blokk körül - a Brazíliába költöztetett gyárban a korrózióvédelem ismeretlen fogalom. Ha véletlenül belebotlanék egy korai, még Japában gyártott példányba, akkor szerencsém van, de annyira igazából nem érdekel.

Hármat néztem meg. Az elsőért elmentem Cambridge-be. (Legalább Miki barátomhoz is bementünk, ha már a motor szar volt...) Akkor szembesültem a rozsdával: a 10 éves motor úgy 5 évvel idősebbnek nézett ki az én 20 éves XJR-emnél. De ezen kívül kipróbálni sem tudtam, mert a fék be volt rohadva elöl a sok állástól...

A másodikhoz már nem mentem ki Londonból. Ez jobb, és olcsóbb volt, mint az első, de lett volna rajta még némi meló - amit annyira nem bánok, de így már nem ért annyi pénzt.

A harmadik lett a nyerő. Az Ebay-re felrakott hirdetés alapján egy rakás fosra készültem. A szöveg úgy kezdődött, hogy "Good, usable condition"... Szabad forításban ezt ugye úgy kell érteni, hogy "korának megfelelő állapotban". Ezt pedig tudjuk, hogy hogy kell érteni. A hirdetés viszont szerencsére understatement-nek bizonyult. Egy igazi motorbuzi árulta. Ez az egyik a hat Kawasaki közül a garázsában, de most munkába járni vett egy ER6-ot is, és azóta egy kicsit kevés a hely...

Tegnap járt le az aukció, amit megnyertem: egy jó állapotú magyarországi 250-es ETZ árát fogom érte leszurkolni...