A Nagy Korallzátony

Április 30, péntek

Itt vagyok, úgyhogy túléltem. Sajnos a búvárkodásról nem lehet túl olvasmányosan mesélni, de azért megpróbálom.

Egy port douglas-i céghez fizettem be az Aristocat nevű hajóra.




(Azóta egyébként egyedül rájöttem, hogy miért hívnak minden hajót valamilyen macskának: a "cat" a katamarán rövidítése... Jól van na! Nem lehet mindenki született hajóbuzi!) Nagyon high-tech volt a gépezet. Direkt búvár-túrákra volt tervezve: kompresszor, hidraulikus deck a hátulján, ahol kényelmesen lehet le- és felszállni, stb.


Kb. 40 perc volt az út a külső zátonyig, pedig nem mentünk lassan. Ez engem azért érint érzékenyen, mert én minden egyes nyílt tengeri hajóúton vérrel-verejtékkel küzdök az ellen, hogy kihányjam a belem. Biztos, ami biztos: reggeli helyett ettem két anti-sickness tablettát. Még így is alig sikerült kordában tartani a friss levegőre kívánkozó rókát (Vulpes vulpes). Tiszta szerencse, hogy nyugodt volt a tenger. Embert próbáló feladat volt egyszerre koncentrálni a horizontra, és a jogosítványos búvároknak szóló eligazításra/ismeret-frissítésre, ahol olyan kifejezések hangzottak el, és kézjelek kerültek szóba, amikről halvány fingom nem volt. (Nem tegnap volt, hogy azt a "tanfolyamot" megcsináltam Rarotongán, ahol csak a legalapvetőbb készségeket tanították meg. Azóta pedig nem is merültem...) Mindegy: tudtam, hogy miket kell a felszerelésen nyomkodni, meg azt, hogy amíg a "reg" a számban van, addig nagy baj nem lehet.

Az első merülés az "Agincourt 1" zátony "Halloween" nevű helyén volt. Neoprént nem kaptunk, csak lycra ruhát, de a 26-27 fokos vízbe nem is kellett több. Nem is ez volt a baj, hanem az, hogy a süllyeszthető deck helyett a fedélzetről ugrottunk a vízbe. Ennek köszönhetően rögtön egyszerre csúszott le a maszkom, meg a reg a számból ki - még mielőtt egy tempót búvárkodtam volna. Néhány deci nyelése/letüdőzése után visszamásztam a hátsó decken, és kikrákogtam taknyam-nyálam. Sajnos a múltkori alkalomhoz hasonlóan most sem sikerült percenkénti maszk-ürítés nélkül végigcsinálni az első merülést (azért a végére belejöttem). A korall nem volt olyan rikítóan színes, mint a brossúra-fényképek alapján várná az ember (szerintem ez köszönhető volt annak is, hogy teljesen felhős volt az ég), de azért jót nézelődtünk. Kár, hogy teknőst, meg cápát nem láttunk - viszont vagy 3-4 ráját igen.


A másik két merülésen (Light Reef; Totem, és Nobodies helyei) már végre rendesen zárt a maszkom, és a korall, meg a halak is egyre szebbek lettek. Találtunk egy szigorú tekintetű murénát is. (Tudnak ezek máshogy nézni???)


Megint kiderült, hogy nekem kell egy bemelegítő merülés, hogy minden a helyére kerüljön, és igazán élvezni tudjam a látványt (a következő dive-oknál már reflex-szerűen megy az egyenlítés, meg a játék a levegővel). Egy szó, mint száz: állat volt!!! Nem tudom, hogy holnap mit fogok csinálni, de jó, hogy nem vagyok itt még két napig, mert akkor biztos, hogy minden pénzemet elbúvárkodnám. Láttam agy-korallt, meg egy csomó ismeretlen bizbaszt, amikhez úgy gondoltam, hogy jobb nem hozzányúlni.


Volt halraj, ami csak akkor rebbent félre hirtelen (természetesen mind egy irányba), amikor már csak 10 centire volt tőlük a kezem. Láttam "Vénusz születése"-kagylót is, ami érintésre becsapódott...