2012. április 30., hétfő

Rehab

Lassan egy hete, hogy lerúgtam a moonboot-ot, és eldobtam a mankókat, mint akit megérintett Jézus. Ennek ellenére nem igazán látom, hogy mitől fogok belátható időn belül mérgezett egérként fel s alá rohangálni. Helyváltoztatásom sebessége egyelőre egy kisportolt lajháréval vetekszik, bár igyekszem a szánalmas bicegést kimért, kúl sétává transzformálni (ugyan a napszemcsi sokat segít, azért még van hova fejlődnöm...).

Külön üröm az örömben, hogy a chopperes csizmába még nem fér bele lábam, viszont a lehetőséget már elszalasztottam arra, hogy bejelenkezhessek Jacksonnál lábdublőrnek a Hobbitba...

2012. április 25., szerda

Az első nap

...gipsz, merevítő csizma, és mankó nélkül.
Nem tudjátok, milyen.

2012. április 21., szombat

Köztéri plakát...

... a Royal Oak-i körforgalom mellett:

Segítek, hátha valaki nem érti az új-zélandit:
"Hajrá srácok! Van nálatok koton: buzuljatok hát bátran! (Olyan cuki az a kis köcsög ott a bárpultnál...)"

Hmmmmm... Homofóbia? Hát... Az nincs. De igény az vóna' rá!!!

Kolesz

Mai reggeli: tojásos, lecsólében pácolt nokedli kacsa alatt sült hagymával, paprikával, és BBQ szósszal. Köret: dinsztelt káposzta.

Nem szeretek kaját kidobni...

2012. április 11., szerda

Reklám kiwiknek

Szigeteld a házad, mert:

"A meleg bent marad a házban! Még éjszaka is nagyon meleg van, és jól alszunk!!!"

"Elmúlt az asztmám, és egy csomó pénzt megspórolunk, mert nem kell orvoshoz menni!!!"

"Olyan érzés, mintha otthon lennénk!!!" - trópusi sziget képét felemeli, és mutatja...




VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁZZZZEG!!!

2012. április 4., szerda

Hardtop

Néhány hónapja fordult velem elő életemben először, hogy szabad szemmel is jól látható összeget adtam ki egy autóért. Kiszámoltam: itt Zélandon az előző kocsiim (5 db) összesen kerültek kb. annyiba, mint ez a Mazda MX-5.

Kellett egy ilyen, na. Oldszkúl. Méregzöld (elnézést: "british racing green"), krémszínű bőr-belső (amit utálok), fa sportkormány (és váltógomb), légkondi, hardtop, alufelnik, hátsó spoiler, bukólámpa: van minden, mint a búcsuba’. Azt leszámítva, hogy japán, tiszta retro-angol sportkocsi-érzés: annyira autentikus, hogy még az olaj is folyik belőle. (Ezt természetesen leszarom.)

Nem kell semmi flancra gondolni; jövőre lesz a gépsárkány 20 éves. Más ugyanennyi pénzből fele ennyi idős jellegtelen kisautót vesz, ami pont ugyanolyan szar (jó), mint ez, csak ahhoz már rúdaranyért adják az alkatrészt (és akkor a javítás munkadíját még figyelmen kívül is hagytam).
Miután meggyőződtem arról a két tényről, hogy

  1. a ponyvatető tényleg tökéletesen beázás-mentes (egészen addig, amíg nem szakad szét);

  2. a kabriózás mekkora faszaság,

rájöttem, hogy semmi szükségem az extra üvegszálas tetőre, mert két ember kell ahhoz, hogy azt fel-le rakosgassa az autóra. (Ráadásul útban is van, amikor nincs az autón...) Meghirdettem a TradeMe-n, mert az árából ki fog jönni a ponyvatető-csere (ha majd aktuális lesz), hiszen egyik sem olcsó.

Egész gyorsan elment; tegnap már jött is érte egy kínai kölyök a haverjával. Huszonéves srácok voltak; a polír kocsin akkora deep-dish felnikkel, hogy egyszerre lógtak bele jobb oldalon a szemközti sávba, balra meg a padkába... Mondtam, hogy segítek nekik felszerelni a cuccot az övékre, mert nem tudták, hogy mi kell hozzá. A hardtop a kocsi fölött volt fellógatva a garázsomban. Hogy hozzá tudjunk férni, megkértem a srácot, hogy álljon már ki az enyémmel a garázs elé, mert a gipsz-mankó kombó nem igazán testhezálló viselet egy dodzsem-méretű sportkocsihoz. Beült, és kuplung nélkül ráindítózott a befékezett, sebességbe rakott kocsira (az akksi 3 hete pihen, mellesleg...).

“Jaaaaa, ez manuális???? Hát én nem tudok ilyet vezetni!” - és ki is ugrott… Behajtogattam magamat az ülésre, és kiálltam a garázsból. Aztán elővettem a csavarhúzó-készletemet, és tettem egy erőtlen kísérletet arra, hogy megmutassam nekik, mit csináljanak, mert nekem fél lábon elég kényelmetlen autót szerelni. Rossz volt nézni, ahogy a csavarhúzó állt a kezükben, úgyhogy be kellett látnom: egy ilyen precíziós szerszám üzemeltetése megoldhatatlan feladatot állít a két autóbuzi boyracer elé. Elvettem tőlük, mielőtt elrontják…

Most erre mit mondjak?

2012. április 2., hétfő

Statisztika

A TB jóvoltából taxival járok munkába két hete.

Ha hinni lehet abban, hogy az eddigi tapasztalat reprezentatív mintavételnek minősül, akkor bízvást állíthatom, hogy az aucklandi fehér bőrű taxisok részaránya az egészből olyan 5 százalék körüli szeletet képvisel. (20 fuvarból eddig 1 fehér taxis.)

Ebből a gépjármű vezetésére kis jóindulattal ténylegesen alkalmasnak bizonyuló vállalkozók részhalmaza még ennél is karcsúbb.

Azért még folytatom a mérést, de egyre jobban csodálkozom, hogy még élek...