2012. március 16., péntek

Proudly New Zealand owned and operated

Kínomban elhatároztam, hogy főzök, mert mást úgysem tudok csinálni. (Most még annyira sem, mint főzni.) Elmentem a boltba hozzávalókért a lasagnához. Itthon kibontottam a dobozt, amiben a tésztalapok vannak. 7 (hetes) darab volt benne...

Szíriöszli?!? Nem érdekelne, hogy a kartondobozba csak úgy bele volt baszva a hét darab lap mindenféle nejlonzacskó nélkül. Ennyi kiképzés kimondottan üdvözítő az ultra-steril mesterséges moslékon élő jóléti társadalomban vegetáló immunrendszernek. De hogy tényleg létezik olyan bölcsészkaron végzett termékmenedzser, akinek diplomát adtak a "prímszám" fogalmának ismerete nélkül??? És nem volt az igazgatótanácsban valaki, aki egy asztalról felkapott 15 inch hosszúságú fekete gumifasszal hirtelen felindulásból agyonverte volna azt a barmot???

Egyébként nem tévedés; a másik dobozban is hét lap volt... Ausztráliában működő, zélandi tulajdonú cég gyártja a cuccot.

Kicsit sötéten látom most a jövőt.

2012. március 12., hétfő

Hogy vagy, Jocó?

Gyakorlatilag egy hónapig voltam élve eltemetve a bevont jogsim miatt (Igen: gyorshajtás). Két hétre rá, hogy visszakaptam, most szétbasztam a bokámat a motorommal. (Igen: megint nem adták meg az elsőbbséget.) Bevittek a kórházba. Aztán egy másikba. Egész álló nap tologattak, mint parasztot a sakktáblán. Közben enni-inni nem adtak, mert ha sikerül éhen döglenem estére, akkor talán megműtenek. Este 9-kor kitalálták, hogy mégsem műtenek, úgyhogy elém löktek valami moslékot, amire gólemként vetettem rá magam. Reggel jött a kínai fősámán-orvos egy csapat rezidenssel, és engem kérdezett, hogy akkor szerintem megoperáljanak -e? (Újabb amerikai kutatások kétségbe vonják a műtét előnyei és hátrányai közti pozitív mérleget. Rohadjak meg, ha nem így volt!) MŰTSETEK, BAZMEG, fizetem a TB-t, nem?!? Lehet, hogy este megoperálnak, de addig reggelire kaphatok még valamit. Korán örültem, mert kiderült, hogy nem nyugodtak bele: meg akartak mérgezni Marmite-tal, meg préselt bútorlappal. Átláttam a szitán, úgyhogy otthagytam.

Közben 2 napja nem fürödtem és nem mostam fogat. A 18 fokra hűtött kórteremben abroszokkal takaróztam, amíg mellettem Grampáék versenyt berregtek. Kértem újságot. Adtak valami Lakáskultúrát (mondanom sem kell, hogy mennyire érdekel), meg egy extrém-sport magazint, amiben megnézhettem, hogy mások hogyan freesytle-motokrosszoznak, base-jumpolnak, meg síelnek. Letettem azt is, és estig elfoglaltam magam a másodperc-mutató szemmel tartásával. 10 óra felé megműtöttek (belém építettek lemezeket, meg csavarokat - Terminátor bekaphatja), és visszarakták rám a gipszet. Mivel már nem siettem sehova, a következő napot is elbaszhattam a kórházban a gyógytornászra, mankóra, meg a zárójelentésre várva. Viszont megint hoztak reggelit. Meg kellett nézzem a papíron hogy mi az. (Esküszöm, hogy a tojásrántottát az különbözette meg a pudingtól, ahogy emez tányérban, a másik meg kis műanyag-pohárban volt!) Kaptam még recepteket. Most, hogy majdnem elmentem kiváltani, gondoltam, hogy előtte megguglizom, hogy mit írtak fel. Kiderült, hogy 3 fájdalomcsillapítót, meg egy hashajtót, ami a fájdalomcsillapítók okozta székrekedést csillapítja. (Biztos kiváltom ezt a sok szemetet, hogy még fizethessek is érte... )

Hat hétig leszek megint nyomorék.

Jól, köszi.