2012. december 23., vasárnap

2012 nyár - szemelvények

4. rész: Balaton, és a Park

2012. december 18., kedd

English breakfast

Így jár az óvatlan Londoner, ha véletlenül a kiváló, fékezett habzású import hentesáru helyett egy angol címkés bacon-re téved a keze a boltban...

Blending in

Már régóta szerettem volna használni a "quid" szót; ma reggel végre sikerült elsütnöm a kisboltban... :)

2012. december 16., vasárnap

Global warming

Tényleg megjött a melegfront; ma volt vagy 10-12 fok napközben. (Végre ki lehetett menni a lakásból, mert eddig vagy a seggem fagyott be, vagy esett az eső...) Ezt a városi hangulatot viszont még szoknom kell egy kicsit, mert a tömegtől eléggé hányok (pláne így a karácsonyi bevásárlási szezonban...).

Mikulás-invázió a Trafalgar Square-en

A lágerben egészen csendesen peregnek a napok; egyetlen ismétlődő paranormális jelenség szítja csak a kedélyeket: valahogyan mindig kakaóra feltekerődik a fűtés a házban. A főbérlő srác már vizsgálatot indított az ügyben (a rezsiköltségeket ő állja...), de eddig egyik fél sem vállalta magára a cselekményt. Nekem van egy olyan gyanúm, hogy a kenyai kiscsaj a hunyó, de az én haragomat ezzel nem fogja kivívni, mert ez a mesterséges kis karibi mikroklíma remek keretet ad az esti, alsógatyában elfogyasztott Mojito-knak és Cuba Libre-knek...

2012. december 14., péntek

Élelmezés

- Where?
- London.
- London?
- London.
- London?!?!?
- LONDON!!! You know: fish, chips, cup o' tea! Bad food, worse weather, Mary fuckin' Poppins! LONDON!


Magyarországról nézve ez majdhogynem nyilvánvalónak tűnik, de aki az Egyesült Királyságon kívül élt már más angol telepesek által benépesített országban is, csak az tudja igazán átérezni a jelentőségét annak a fegyverténynek, hogy egy élelmiszer-boltban emberi fogyasztásra kiválóan alkalmas hentesáru és felvágottak is találhatók. Ne essünk tévedésbe: egyértelmű, hogy ez nem lehet az angolok érdeme, de a lényegen szerencsére ez nem változtat!

Most - mivel ezzel az országgal szemben semmiféle elvárást nem támasztottam, tehát viszonylag kevés kellemetlen meglepetés érhet - úgy érzem, hogy a fekete levesen túl vagyok.

Az ilyen állapot pillanatok alatt spontán eufóriába csaphat át, amint az ember felismeri, hogy a házzal szembeni kisboltban nemcsak hogy 100% húst tartalmazó remek kolbászkák, császárszalonna (CSÁSZÁRSZALONNA, baszki!!! Egy convenience store-ban!!!), rendes túró, meg különféle hidegkonyhai készítmények kaphatók, hanem Milka csoki is - közvetlenül a Ritter Sport mellett! (Értem én, hogy vannak ennek a földöntúli választéknak árnyoldalai is, de már beiratkoztam a gym-be.) Amíg az ember kínosan ügyel arra, hogy kizárólag szláv karakter-készlettel írott címkéket hordozó javakat vegyen le a polcról, addig gyakorlatilag nem tud hibázni. Az angol ízlést kiszolgáló hazai húsipari termékek népszerűségét mi sem jelzi precízebben, mint az, hogy ebben a szinte kizárólag bevándorlók által lakott kelet-londoni kis üzletben ilyeneket szinte nem is lehet kapni...

2012. december 13., csütörtök

Időjárás

Nem mulasztottam el megnézni a havi középhőmérsékleteket, mielőtt idejöttem. Azért lenne egy-két keresetlen szavam ahhoz, aki azt állította, hogy Angliában enyhe a tél...

2012. december 12., szerda

United Colors

A házban, ahol a szobát bérelem egészen színes, kompozit lakóközösség vesz körül. Ennek ellenére majd mindenkivel van valami kapcsolódási pontom: van itt egy autószerelő, egy fényező, egy krupié, egy lelkész-bármixer, és a kenyai felesége, aki egyébként nővér, de átmenetileg még pincérkedik...

2012. december 11., kedd

Bréking!!!

Ma délután megjelent itt az új filmjének a premierjén Tom Cruise! Ezt a konditeremben fellógatott 10 plazmatévé mindegyikén láttam (mindegyik másik csatornát ad...), úgyhogy most azzzon nyomban hugggyozza össze magát mindenki!

Success story

Pénteken még elég sok minden történt. Reggel volt az utolsó, személyes interjúm a céggel, akikkel telefonon már kétszer beszéltem. Sajnos kialvatlanul, totál szétcsúszva eleinte az angol szavakat is a levegőben keresgéltem, de aztán magamra találtam. Szerencsére kérdezték, úgyhogy meg tudtam említeni, hogy jövő héten lesz egy interjúm a "The Financial Times"-szal is (egyébként tényleg ma reggel volt). Erre némi hümmögés után a Managing Director magamra hagyott a Client Service Manager-sráccal.

Elkezdtünk végigmenni a CV-men, aztán feltett néhány nem túl egyértelmű szakmai kérdést is csak úgy általában. Korábban ő is fejlesztő volt, de látszott rajta, hogy orbitális pályáról szarja le, és már nagyon szenved, hogy még kérdezni tudjon valamit...

(Nézi a CV-met...)
- How long have you been in London?
- A week.
- You lived in New Zealand until July, then spent some time in Hungary, and then came here?
- Yeah. What about you? Are you English?
- No; I'm from Australia.
- Where from exactly?
- Sydney.
- What brought you here? Must be the beautiful climate?
(...felnéz az ablakra; kint szitáló eső, és 4 Celsius-fok... Elvigyorodik...)
- Naaah. An opportunity came up at my company, and I took it... Got stuck here.
- How long have you been here?
- 11 years.
- ... You don't have the Aussie accent...
- I know!!! I lost it. You don't speak with a kiwi accent, either. You sound more like an American.
- Yeah; that's what they usually say. There must be some words I pronounce the kiwi-way, though...
- Say "fish and chips"!
- Fush and chups.
- Mmm-hm. Now say it properly!
- Fish and chips.
- Yeah; that's more like it!

Ekkor már röhögtünk mindketten... Ugyan nem mondta ki, hogy "Welcome on board, mate!", de mikor kijöttem, már tudtam, hogy ezt az állást behúztam.

Az iroda-belsőn, meg az ott dolgozók viseletén egyébként nem látszik, hogy egy "Salesforce Platinum Partner"-ről van szó: egy válaszfalak nélküli lájtosan berendezett loftban laknak. Ahogy körülnéztem, szinte kerestem a szememmel a két ágú létrára akasztott korong-ecsetet, meg a mellé rakott meszes-vödröt.

Még a DLR peronján toporogtam, amikor már hívott is a nagyon-angol, karót nyelt kis fejvadász pöcs (bocs a képzavarért...). Megint rezzenéstelen hangon olvasta fel a füzetbe írt steril kérdéseit ("What was the structure of the interview?" - ezt eddig mindig megkérdezte). Nem akartam elrontani a játékát, úgyhogy a "Készítheted a zsákodat a zsetonnak, öcsém!" helyett csak olyanokat mondtam visszafogottan, hogy "It went quite well", meg hogy "Steve is Australian, so I could easily find the tone with him". A telefonon keresztül is hallottam, hogy a szemei helyén forgó hengerek csilingelve állnak meg a "₤"-szimbólumon...

Az utolsó estémet Dóriékkal egy IKEA-túra, és a Bailey's-készletek feltöltése után irdatlan pizza-zabálással ütöttük el. Mivel a holmim némi ágyneműn kívül már gyarapodott egy üveg duty-free rummal, meg két liter akciós Bailey's-zel is, ezért Peti segített átköltözni abba a háznak álcázott magyar lágerbe, amit még a héten találtam. Ez egyelőre jó lesz alvás céljára, amíg az ingatlan-ügynökök, és tulajdonosok szemében köpnivaló, nyálkás testű munkanélküli bevándorlóból végre öltönyzsebekből kibuggyanó font-kötegekkel rendelkező, tiszteletre méltó "Software Solution Architect"-é avanzsálok.

Hajnal 4-kor égő gyomorral ébredtem fel, úgyhogy inkább kimentem sétálni. Aztán találomra felszálltam egy double-deckerre. Gondoltam, hogy csapok egy kis városnézést, de Barking és környékének penész-szürke házai nem nyújtottak felejthetetlen vizuális élményt. Amikor a buszmegállóban hazafelé egy faággal piszkáltam a bakancsom talpából a kutyaszart, mégis valami megmagyarázhatatlan szabadság-érzés töltött el...

2012. december 7., péntek

Szarul élés Londonban

Bevásárolni voltunk...

Gonosz telefon

Ha létezik egy még nagyob rakás szar a 21. századi informatika frissen zöldellő mezején, mint az Alma, akkor az az Android. Naivan azt gondoltam, hogy pár év fejlesztés elég egy olyan operációs rendszer előállításához, ami egy telefonra telepítve ellátja legalább a "telefonálás"-témakör funkcióit. Hát tévedtem.

Vettem még otthon egy alig használt ZTE Blade smartphone-t, mert egy újabb kivándorláshoz azért praktikus, ha például az ember egy idegen városban rögtön tudja, hogy hol van. Ez a modell volt másfél-két éve a sláger a piacon, mert nyomott árához képest egészen hasonló fícsörökkel volt felruházva, mint egy felső kategóriás telefon - amire nem vagyok hajlandó kiadni a pénzt, mert a különbözetből rengeteget lehet inni. Sajnos (vagy szerencsére?) nem a gyári Android-verzió volt a cuccon, hanem egy nem hivatalos "CyanogenMod 9 KonstaGang" ún. "főzött ROM". Már az gyanús kellett volna legyen, hogy ilyen idióta elnevezéseket használnak ebben a technológiai szegmensben, de ennek ellenére megvettem, mert hát az ember ne hugyozzon szembe az új idők szeleivel...

Otthon még nem nagyon tudtam kipróbálni, mert a magyar, Blue Mobile-os SIM kártyámmal egyszerűen nem működött. Mivel az angol SIM-et beletéve viszont azt az illúziót keltette, hogy igen, ezért elaltatta bennem a gyanút. Itt most néhány nap használat alatt a legváltozatosabb hibajelenségeket produkálta. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor egyik reggel még a bootolásba belefagyott. (A képernyőn időtlen időkig terpeszkedő kis zöld robot igen esztétikus és "techy" látványt nyújt, de vajmi kevés hasznát veszi az ember, amikor éppen egy telefonos interjút akar lebonyolítani.)

Az akksi ki-és-berakása után másodszorra ugyan már remekül bebootolt, viszont utána egy üzenetrögzítőre irányított hívásomat nem tudtam letenni, mert a kis köcsög screen-je átment standby-ba, és semmiféle nyomkodással, vagy simogatással nem lehetett kicsalni belőle. Megint szétszedtem, hogy be tudjam fejezni a hívást, tehát a hívott fél kapott tőlem egy "fél perces matatás"-tartalmú üzenetet (a harsány kurvaanyázást a kapcsolat bontása utánra tartalékoltam...).

Buddhista szerzeteseket megszégyenítő önuralomról tanúbizonyságot téve nem basztam a falhoz, de már másnap reggel elmentem, és vettem egy új telefont. (Ez is androidos, tehát házhoz megyek a lófaszért, de azért adok neki még egy esélyt...)

2012. december 5., szerda

Pláza

Dóri tanácsára elmentem a stratfordi Westfieldbe, hogy vegyek ezt-azt, mert ott egy helyen van minden...

Én ugye ahhoz szoktam hozzá, hogy a Westfieldben általában van egy Warehouse, meg valami ABC ("bót"); ezeknek kerestem a megfelelőjét itt is... Na ezek nincsenek; helyette van Prada, Breitling, Tommy Hilfiger, Armani, Victoria's Secret, meg Dolce & Gabanna. Aki ismer, az tudja, hogy mennyire vagyok fogékony az ilyenekre... Az ágynemű-vásárlás tehát elmaradt, de még mielőtt nagy svunggal el tudtam volna hagyni a helyszínt, beleszaladtam egy kedves metroszexuális latin akcentussal beszélő fiatalemberbe, aki valami termékbemutatót akart nekem tartani. Én egyrészt most ráértem, másrészt meg Zélandon leszoktam arról, hogy ezeket zsigerből ignoráljam, úgyhogy megálltam. Még mielőtt meg tudtam volna kérdezni, hogy egyáltalán mi a lófaszt akar rám tukmálni, már kente is össze az alkaromat valami trutymóval. Pár percig még erőlködött, de végül lepattintottam egy "Majd megnézem a website-on, aztán majd lehet, hogy visszajövök"-kel. Kicsit csalódottnak tűnt, pedig szerintem nem néztem ki úgy, mint akinek 90 font helyett akciósan 59.90-ért el lehet adni bőrradírt. Szerintetek?

Ennek ellenére egy szinttel lejjebb a jelenet megismétlődött, csak ott egy hegyes cickójú román kiscsaj (az ő akcentusára rákérdeztem...) kent össze egy másik márkájú bőrradírral. Neki azért elég gyorsan lejött, hogy nem én vagyok a célközönség.

Viszont legalább most mindkét alkaromról becsületesen el van távolítva az elhalt hámréteg...

Csináltam egy képet a DLR-ról (HÉV) is csak úgy találomra:

beautiful London

2012. december 4., kedd

London housing

Nem akarok túl elfogultan és érzelmek által felkorbácsolva nyilatkozni, ezért azt kell mondjam, hogy a három napi itt tartózkodásom alapján meghozott, abszolút szubjektív ítéletem szerint London torony-magasan a leggusztustalanabb okádék egy város, amit életemben láttam. Az az érzésem, hogy nincs a világon még egy hely, ahol az ingatlanok bérleti díjára vonatkozó ár/érték arány ennyire silány lenne. A lakásbérleti piac megdöbbentően elszállt árképzése mellett az épületek általános minősége a "szánalmasan lepusztult", és a "botrányosan szar" végpontok által kijelölt intervallumban helyezkedik el. Az aucklandi ingatlanpiac ehhez képest egyszerűen aprópénzért kínált, fényűző beverly-hills-i villák dömpingje.

Mi sem illusztrálja jobban a helyzetet, mint a tény, hogy az egyik általam megnézett kiadó szobát egy szobafestő srác hirdette, aki állandó alkalmazásban dolgozik egy öt csillagos szállodában. Igen: mert jobban megéri nekik fizetni egy alkalmazottat az itt-ott beázó épülethez, mint minden esethez kihívni egy szakembert.

Dóriék viszonylag új építésű, egyébként remek állapotban levő lakásából (itt lakom most) kilépve a kilátás egy vékony földréteggel betakart szemétdombra nyílik. Nem vicc! (Kb. úgy néz ki, mint egy fél Mount Wellington.)

Sarson's

Ma a fejvadásztól jövet hazafelé bementem egy hamburgeresbe. Kikértem egy quarter-pounder menüt. Le kellett ülnöm egy asztalhoz, és megvárni, míg kihozzák.

Két perc múlva meg is jelent a csaj és letett az asztalra egy üveg ketchupot, meg egy üveg... (...dobpergés...) ... Sarson's maláta-ecetet:
(Összetevők: hagyományos sült árpa-maláta kivonat.)

Nem vágom, hogy miért; én ilyesmit motor-alkatrészek mosogatásához használok, de arra meg jobb a Brigéciol... (Legközelebb majd azt kérek.)

2012. december 2., vasárnap

LONDON, BABY!

Na itt is volnék... Az első benyomások:

1. Az emberek itt többnyire hülyén beszélnek; mindenki valami Guy Ritchie-filmből elsajátított kiejtést használ.

2. A londoni tömegközlekedés díjszabása pariban van a kontinensről ide érkező repülőgépek tarifáival - egyébként teljesen indokolt módon, hiszen a metró/hév-hálózat segítségével is olyan egzotikus helyekre lehet eljutni, mint Woolwich Arsenal, ahová a fehér bőrű emberek valószínűleg csak turistáskodni jönnek.

3. Rooney 30000 fontért ültetett be magának hajat.

2012. december 1., szombat

2012 nyár - szemelvények

3. rész: Mixer-suli

a kemény mag


A vizsga-koktélom:

Joe Sour (magyar vendéglátós-módra)
- 5 cl Bacardi Oro
- 1.5 cl passionfruit-szirup
- 2 cl frissen facsart citromlé
- 3 cl frissen facsart narancslé

Az összetevőket jégre töltjük; shakerben összerázzuk. Utána a vendég elé a pultra kis tumblerben (vagy old fashioned pohárban) egy jéggolyót teszünk. Savanyúan flegma, "Ezt figyeld paraszt, mert ilyet még nem láttál!"-arckifejezéssel jégvágóval pattintva bal kézzel megpörgetjük a gömböt, aztán jobbal gyorsan rászűrjük az italt a shakerből, amíg még forog. Citromhéj-permettel díszítjük.



Kellemes, fanyar nyári ital. Tikkasztó délutáni partikra ajánlom egy Aston Martin-slusszkulcs, egy Partagás, és néhány nagy mellű, fehér-bikinis puerto rico-i kurva mellé.

Egészségére!