2013. november 18., hétfő

Guzzi

Az uncsi telet kicsit felpezsdítendő elhatároztam, hogy elmegyek kipróbálni egy motort, amivel már régóta szemezek. Most úgy adódott, hogy egy egészen közeli dílernek volt egy beszámított Moto Guzzi V11-e:
Határozottan emlékszem arra, amikor ez a motor megjelent a piacon: az akkor még egyetlen magyar motoros magazin, a Motor Revü aktuális számában még a prototípust tesztelték. Már akkor fel kellett teregetnem az újságot a radiátorra, mert egy liter nyálam folyt ki rá. A gép még most is iszonyúan tetszik, bár a fényét kicsit megkoptatta az a tény, hogy kb. 2-3 éve már a legutolsó lószaros sufniban is café-racert épít valaki a szalmabála mellett. (Bár talán Magyarországot még nem érte el a trend...)

Szóval elmentünk Chelmsfordba, ami egy bő órányi autózásra van, megnézni a motort. Elég ritka ez a típus: élőben egyszer láttam ilyet a Paeroa Street Race-en kb. három éve.

Dumcsiztam egyet a dílerrel. Beröffentette az udvaron, amíg felöltöztem a próbakörhöz. Mutattam Kasiának, hogy gázfröccsre elbillen a motor. Közben lázasan próbáltam magyarázni neki, hogy ez V2, meg kardán, és hallod ezt a hangot, meg nézd meg ezeket a retró-íveket: gyönyörű! Úgy vettem észre, hogy nem igazán érti, mitől van erekcióm. Ha belegondolok, akkor igazából jogos, hogy egy motorokra immunis kívülálló nem olvad el attól, hogy ha meghallja a száraz kuplungos blokk hangját. Neki valószínűleg csak annyi jön le, hogy itt röfög valami, és mindjárt szétesik, ráadásul még ronda is, és nem lát rajta hátsó ülést. Diszréten csak annyit mondott, hogy Bumle Bee szebb, és halkabb is... Közben beugrott, hogy a szaga is olyan égett olaj-szerű, mint a régi Hondámnak volt, mielőtt 160-as tempónál szétrepedt a hengerfeje (nem az volt életem vétele...).

Lassan felöltöztem (közben a Guzzi lerázta a tankjáról az oda rakott kesztyűimet). Felültem, és csak a lábujjaim hegye ért le a földre, pedig ránézére a motor kisebb testű, mint az XJR. Mielőtt elindultam, a díler megemlítette, hogy ez EGÉSZEN más lesz, mint az XJR... Úgy gondoltam, hogy tudom hogy érti, mivel egy hosszában V2-es olasz némileg különbözik egy keresztben sor-4 japántól.

És tényleg. Túlzás lenne azt állítani, hogy ilyen szarral én még nem motoroztam. Ugyanakkor tény, hogy ez a 2001-ben gyártott motor kb. 60 évesnek érződött. Igen: ezt a Guzzisták karakternek hívják, és egyébként értem is, hogy miért. Én is imádtam azt a másfél kilométert, amit anno a Junakommal megtettem, mikor először és utoljára be tudta tolni velem Csonti (ez sem volt egy túl átgondolt motor-vásárlás). Azt viszont nem foghatom fel, hogy miért kerül akkor is kb. duplájába ez az XRJ-nek.

Visszaértem a próbakörről. Nem esett nehezemre bevallani a dílernek, hogy ez nem az én stílusom. (Egyébként sem terveztem megvenni, de így legalább hiteles volt az a savanyú kép, amit vágtam neki.) Megbeszéltük. Nagyjából ő is ugyanazt gondolta róla, mint én. Elmesélte, hogy amikor bevették, mentek vele ők is egy kört, és hozzám hasonlóan vakarták utána a fejüket: "Esetleg második motornak, néha pózőrködni egy-egy hétvégén...". Vagy: "The japs couldn't get away with it." (ezt nem tudom jól lefordítani...)

Egynek jó volt, de akkor már inkább egy Ural...

2013. november 4., hétfő

Nagyon szakbarbár motoros poszt...

Motor-fronton elég mozgalmas hónapot hagytam magam mögött. Először az egyik éjjel valaki lelopta a takaró-ponyvát az utcán álló vasról, úgyhogy abból újat kellett venni (szarjon sünt a pitiáner kis köcsög).

Aztán a múlt héten a változatosság kedvéért belém jött egy furgon. Nem mesélem el, mert csodával határos módon megúsztam egy törött jobb hátsó lábtartóval. Ez ugyan 20 centi híján a bokám is lehetett volna, de szerencsére az a múltkor már összetört, és ugye annak az esélye, hogy a villám kétszer ugyanarra a helyre csapjon be elhanyagolható...

Közben elhatároztam, hogy megjavítom a jobb oldali fűtött markolatot, mert az nem működött azóta, hogy a motort megvettem. Lustaság, és egyéb teendők miatt a projekt kb. 2 hónapig húzódott. Végül ember feletti erőfeszítések árán sikerült a markolatba menő vezeték-párt visszaforrasztani az öntött műanyagból félig kihámozott sarukra, amikről leszakadtak. A “Digitális Elektronika”-laborvezetőm az egyetemről nem biztos, hogy dagadó mellkassal simizte volna meg a buksimat a forrasztások láttán, de a lényeg, hogy stabilan tartott, és az elektronok Döbrögi-módjára pöffeszkedve járhattak rajta fel, s alá.

...sajnos csak három napig, mert utána átégett a vezeték a saru-csonkok mögött... Egy kicsit szétbaszott az ideg, mert így nemcsak, hogy feleslegesen kaptam sérvet a teli tank le- és felszerelgetésétől, de gyakorlatilag kuka volt az egész. Mielőtt nekiálltam volna a - korábban Zélandról mentett – saját fűtött markolataimat felrakni rá, körülnéztem az Ebay-en, hátha valaki pont egy ugyanilyen másik fél fűtött markolatot árul... Long shot, I know, de legalább megpróbáltam. Ha nem is jártam eredménnyel, de legalább megtudtam, hogy már léteznek fűtött KESZTYŰK is! Aki használt már igazán hidegben motoron fűtött markolatot, az tudja, hogy mekkora áttörés az ilyesmi, hiszen a kezet a jeges menetszél igazából a fonákján kezdi ki.

Beható Guglizás után kiderült, hogy még egy teljes havi magyar átlag-nyugdíj összegét sem kell rászánni ahhoz, hogy itt Londonban hozzá jusson az ember. Egyelőre tényleg csak 2-3 brand létezik, de elég komolynak tűntek a fotókon a kesztyűk. Itt a margóra kívánkozik, hogy volt idő, amikor a technológia még gyermek-cipőben járt: találtam az Ebayen fél pár ilyet 1 fontért. A másik valamiért elromlott, és az ambiciózus tulaj szétbontotta, hogy hátha meg tudja csinálni. Nem sikerült neki, úgyhogy megpróbálta eladni - a figyelemet kétség kívül felkeltő “Félkarú ridernek ideális!!!” marketing-szólammal...

Elgondolkodtam. Voltak idők, amikor gyémánt-kemény srácokként egy szál farmerban csapattunk Simsonnal a Dunakeszi lóverseny-pálya havas buckáin. Vékony nyári kesztyűt hordtam, és a bukóra is csak azért vontam meg a napi betevő korty benzint a vastól, hogy legalább lássak valamit a szakadó hóesésben. (Akkor még nem volt kötelező...)

Van önkritikám: sajnos ezek a gyönyörű idők elmúltak, viszont helyettük vannak front-átvonuláskor megsajduló régi törések, meg ízületek. Úgy éreztem, hogy nekem jár egy pár fűtött kesztyű. Ha belegondolok, harmincegynéhány éve még jó eséllyel Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan is a Szaljut-6 radiátorait tapogatták, hogy a kezeiket melengessék, erre én itt csak megrendelem Interneten a fűtött kesztyűt, és 2 nap múlva már élvezhetem is. Baromi szerencsés vagyok...

Mivel azonban ruhát, és járművet nem veszek felpróbálás nélkül, ezért tegnap Kasiával felkerekedtünk, és elmentünk az egyik motoros-boltba, ahol árulják. A shop szemmel láthatólag kimondottan top cuccokat árult (SHOEI és Arai bukók, pl.), úgyhogy körül is néztem. A kesztyűk egyébként már ránézésre is nagyon igényesek. Két féle brandet árultak, de csak a Gebring ad örökös garanciát a fűtési mechanizmusra, úgyhogy olyat vettem. Pontosan XR12 típusút. (Meg egy pár akksit is hozzá, mert pont akciós volt).

Az eszköz egyébként nagyon okos. Két féleképp lehet használni: vagy a mini-akksikról, amiket a kesztyűn levő zsebekbe zippzároz az ember, vagy magának a motornak az akksijáról (ehhez van egy külön kontroller, hogy lehessen a fűtési fokozatot szabályozni vele). Minkét módszernek vannak hátulütői: a mobil akksikat töltögetni kell, míg a motor-akksihoz való csatlakozás kábelekkel jár, amit nyilván a dzseki ujjain kell átvezetni. A kesztű maga tartalmaz egy csomó parasztvakítós technológiát. Van benne Thinsulate, meg Hypora membrán, meg maga a fűtő “szövet”, amit MicroWire-nek hív a gyártó, satöbbi, satöbbi.

Én ezeket őszintén szólva leszarom: a lényeg, hogy fasza meleg, és vízálló, és még ököl-bütyök protetor is van rajta (ez 2013-as fejlesztés; a tavalyi modellen még nem volt). A user-guide szerint pedig ráadásul kapható fűtött zokni, nadrág, dzseki, és mellény is – ezek akár kombinálva is használhatók, de én nem akarom egy másik motor árát hülyeségekre elkölteni; a kesztyű az én használati körülményeim között untig elég.

Nem bírtam megállni, hogy ma ki ne próbáljam... Reggel gyorsan bekötöttem a kábelt az akksira. Már e közben lefagytak a kezeim. Gyorsan felöltöztünk, és tettünk egy órás próbakört. 10 fok volt – csak a miheztartás végett. Az eredmény nagyjából az volt, amire számítottam. Komfort-érzet tekintetében beszarás-behugyozás: lassan elhiszem, hogy télen is lehet kellemesen motorozni. Csak nyakról fáztam egy kicsit, mert Kasia pont kimosta a csuklyámat, és az nem volt rajtam. (Most viszont vérszemet kaptam, és lehet, hogy veszek egy Windstopper-nyakvédőt is - ez ilyen high-tech anyag, amiből a térd-melegítőim is vannak - és ott már remekül bizonyított.)

Az érem másik oldalán viszont a sok madzag áll: elég kényelmetlen, ha meg kell állni mondjuk tankolni. Előbb leveszed a kesztyűket, aztán lehúzod a csatikat. Utána lehúzod a csatit a dzseki és a motor között. Aztán leszállhatsz a motorról, és választhatsz, hogy a kontollert begyűröd egy dzseki-zsebbe, vagy hagyod, hogy lankadt fasz módjára lógjon a kábel térdig. Tankolás után ugyanez pontosan fordított sorrendben visszafelé, mert ha előbb húzod fel a kesztyűt, akkor a csatikat már nem fogod tudni dugdosni... Ha pedig már dugdosásnál tartunk, akkor azt is érdemes megjegyezni, hogy a kesztyű sajnos elég vastag, tehát szó sincs benne élmény-motorozásról, mert a téli kesztyűben motorozás élvezeti értéke még a kotonban dugás szintjét sem üti meg.

Mindezekkel együtt szerintem azt, amit az ember elvár tőle, remekül hozza a kesztyű. Főleg Elefantentreffen-re utazó, vagy motorral télen is ingázó júzereknek ajánlott – esetleg motoros futároknak is, de szigorúan csak jó sok szett tartalék akksi-párral, hogy ne kelljen vesződni a fel-leszálláskor...

Én lájkolom. (Már látom magamat, amint 10 év múlva valami gusztustalan BMW nyergében ülve egy ilyennel szelem át Skandináviát...)

2013. november 2., szombat

Customer Service

Ma felhívtam a bankot, mert itt nem lehet csak úgy bemenni egy bankba, hogy most el akarok intézni valamit: először időpontot kell kérni hozzá... (bazmeg) Szóval felhívtam a HSBC-t, hogy a havi 8 fontba kerülő "Senkiházi Suttyó Kis Bevándorló"-számlámat (ők "Passport Account"-nak hívják) valami ingyenes konstrukcióra cseréljem, mert nagyjából lejárt a 6 hónap, amire az eredeti szerződés szólt - meg ugye már van lakcímem, meg állásom. (Ja, igen: itt legalább van ingyen számla is.)

Pattogtam egyik ügyfélszolgálatostól a másikig, mire egyszer csak egy nő kezdett beszélni hozzám valamilyen ismeretlen nyelven. Mivel elhallgatott, ezért gondoltam, hogy most nekem kéne mondani valamit, tehát naivan bepróbálkoztam egy "Sorry?"-val. A nő megint elmondta ugyanazt, tehát a Sorry-t valószínűleg értette: akkor az én készülékemben kell hogy legyen a hiba...

Megint csend volt két-három másodpercig, amíg a voice-recognition unitom felizzott, majd tehetetlenül sírva fakadt: VÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, ez skót! BRÜHÜHÜHŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰ... Na ezen a ponton teszteletlen kódrészletre futott nálam a vezérlés, és innen-onnan elkapott negyed-mondatokból/kifejezésekből próbáltam rekonstruálni, hogy mi a faszt mond/kérdez, pedig direkt megkértem, hogy mostantól beszéljen lassan, és artikuláltan. (Ezt a kérést nyilván ő is ugyanúgy leszarta, mint eddig mindenki más...)

Persze én voltam a hülye, hogy nem kértem inkább egy másik ügyintézőt (legközelebb gondolkodás nélkül ezt fogom tenni). Sebaj; 3-5 munkanapon belül kijön majd a csomag, hogy mégis mi a lófaszt kértem...

Értem én, hogy tolerancia, meg esély-egyenlőség, de mozgássérülteket sem alkalmaznak felszolgálónak - egy call-centerbe miért kell ilyeneket betenni?!?!?!?

Erről eszembe jutott, hogy a múltkor a Top Gear-ben Amy MacDonald volt az aktuális celeb - én sem tudom, hogy ő kicsoda, de legalább skót létére még viszonylag tűrhetően beszél... Ennek ellenére még őt is basztatják az aktentusa miatt...