2010. február 28., vasárnap

Abszurdia

Hát megtörtént az elkerülhetetlen: ma hajnalban személyesen is meggyőződtem az itteni road-block jellegű szondáztatás hatékonyságáról.

4 felé indultam haza a városból, miután - mentségemre legyen szólva - a Burger Kingben azért teleraktam a gyomromat némi szeméttel, hogy - ha az alkoholt már nem is - legalább a gyomorsavat felszívja. Útközben meggondoltam magam, és inkább Takapuna beach felé vettem az irányt: gondoltam kimegyek egy kicsit ücsörögni, meg nézni a vizet. Na itt kúrtam el a lépést: az Esmonde road-i kijáratnál álltak a yardok. (Úgy, hogy a pályáról még nem lehetett látni őket. Most hirtelen nem tudom, hogy ez lehetséges -e? ÉN nem láttam őket...)

Közeledem feléjük; faszikám integet a kis techno-partis UV-botjával, hogy álljak félre. Tekintettel arra, hogy a kisbusz nem egy tipikus getaway-car egy szempillantás alatt felmértem az esélyeimet a menekülésre. (Pont a héten néztem egy rész "Police Ten 7"-t: beugrott, hogy ez nem is túl népszerűtlen elképzelés errefelé...) Félreálltam. Odalép az ajtó mellé a yard. Hanyag eleganciával (jobbal tekerve, ballal pedig tolva) leeresztettem az ablakot.

- Gidday.
- Hi.
- Fogyasztott az éjjel alkoholt?
- (Higgadtan! HIGGADTAN!!!) Valamennyit.
- Mennyi az a valamennyi?
- Pár sör. (Nyilván nem tudtam volna megszámolni egy kezemen... Bár a borokat még igen.)
- (Nyújtja a bizbaszt az arcom elé...) Mondja bele a nevét és a lakcímét, legyen szíves!
- Joe Talos... (szünet, mert a lakcímemen már el kellett gondolkodnom - csak egy hónapja lakom itt)... blablabla.
- Igen, a műszer ki is mutatja.
Előveszi a kis műanyag pöcst, amit a végére lehet dugni, hogy pontosan mérjen a cucc.
- Fújjon bele!
Kétségbeesetten bepróbálkoztam még egy "alig fújok"-kal, amit még a Krisztiántól lestem el annak idején (Már neki sem jött be...)
- Fújjon erősen, kérem! Addig, amíg nem szólok, hogy elég! Ha nem fúj, akkor azt kell hinnem, hogy valami takargatni valója van!

Hát jó. Nagy levegőt vettem, miközben fejben lepörgettem az összes lehetséges szcenáriót a jövőmre vonatkozólag. (A jogsi híján izzadva föl-le-föl-le biciklizéstől az irodába egészen addig, hogy a gyűjtő sarkában ücsörögve nézem, ahogy a boxos niggerek vitatkoznak a tranyókkal, hogy ki fogjon le előbb...)

Megfújtam. A műszer sípolt, vibrált, és pislogott rajta a piros led. Az LCD-n 45-ös fontmérettel villogva megjelent a "FAIL!!!", majd az egész felrobbant a pali kezében. Csak egy alkoholgőzből álló gombafelhő maradt utána.

- Igen. Pozitív. Ez azt jelenti, hogy ön túllépte a "youth limit"-et. Kérem ne fogyasszon több alkoholt ma este, ha az "adult limit"-en belül akar maradni! Viszlát.

Elindultam. Döbbenten ültem a lámpáig, ami szerencsére zöld volt, úgyhogy rögtön be tudtam fordulni Takapuna felé. Szükség is volt rá, mert úgy kitört belőlem az értetlen röhögés, hogy majdnem átmentem a másik sávba (EDDIG tudtam egyenesen haladni...).

Én az egészet égi jelként interpretálom (God came down from heaven and stopped those motherfucking bullets...), és mostantól nem megyek be szombat este a városba autóval. Végülis a buszvonal végén lakom...

Legyetek kibaszottul óvatosak az aucklandi utakon!!!

2010. február 12., péntek

Beach Haven Point

Oké. Csütörtök (péntek?) éjjel 2 óra 19 van. Új helyről jelentkezem. Néhány hete Hokanék kitettek, mert mégiscsak kicsinek bizonyult a házuk 3 ember számára... Átköltöztem Beach Haven-be (ezt dobta a gép: nem volt az irodához közelebb megfizethető kégli). Valahova ide a környékre költözött annak idején Pauly Fuemana is az OMC-ből (miután picsájára vert annak a mérhetetlen mennyiségű zsetonnak, amit az egyetlen slágerével keresett...).

Garázs sajnos itt nincs, de egy kis kert van, ahol a Yamaha állhat (vettem rá ponyvát). Azért nem panaszkodom; az utca egyik végén (30 mp járás) park van nyomkodós BBQ-val, a másik végén (5 perc séta) meg a Beach Haven wharf, ahol egész kellemes a víz (most olyan 26 fok körül van), és jókat lehet ugrálni. Zsuzsiék is ott laknak. Nekem ugyan van némi cunami-komplexusom, de a ház kb. 15 méterrel a tengerszint felett van, úgyhogy ez esetben sikerült a fejemet a homokba dugni...

Majd csinálok képeket is, ha lesz rá érkezésem.

Azért a kégli belakása nem ment túl olajozottan... Első héten bolhákkal aludtam (Ne tudjátok meg, hogy hogy nézett ki a lábam!). Először 3, majd a következő éjjel 2 bolha-bombát robbantottam be. Minden bolhák Chuck Norris-át - aki fogát összeszorítva mindkét gáztámadást túlélte - végül test-test elleni küzdelemben győztem le (elkaptam a lepedőn a kis köcsögöt).

Következő lépés a meztelen-csigák felszámolása volt. Éjszakánként ezek előjöttek (a fal, meg a padló réseiben lakhattak), és összejárkálták a szőnyeget takony-csíkot hagyva maguk után. Egyik éjjel megleptem őket, és kettőjüket rögtön kilakoltattam (egyet sarokba szorítottam a zuhanyzó-tálcában, a másikat pedig elgáncsoltam, amikor a nappalin rohant keresztül). Korai volt azonban az öröm, mert a takony-csíkok csak újra termelődtek. Kénytelen voltam csiga-csalit venni (kertbe valót, mert "indoor" csiga-irtót nem árultak a boltban...). Mikor kiraktam, aznap éjjel további 4(!) csigát szedtem össze. Az egyiket bele is tapostam a szőnyegbe, de a folttisztító egész szépen kihozta... Mindet átdobáltam a szomszédba; remélem nem jönnek vissza.

Apropó, szomszédok! Az, hogy most leültem írni annak köszönhető, hogy nem nagyon tudok aludni, mert mocskosul berúgtunk Louissal. Ő az egyik szomszéd; a múlt héten jött át bemutatkozni. Egyébként maori, raszta haja van, fehér csaja, meg egy Bob Marley posztere a nappalijában. (Utóbbit most tudtam meg, hogy átmentem viszonozni a spanolást...) Múltkor, amikor ő jött át, akkor egy kicsit szét volt csúszva (túlszívhatta magát, mert native létére harmad olyan lassan beszélt, mint én meg a Zsuzsi - akkor ő is itt volt).

Most először csak söröztünk, de aztán láttam, hogy van kapacitás a páleszra is, úgyhogy átvittem egy üveg barackot; egészen tehetségesen tolta a srác... Közben beesett egy haverja is további két NAGGYON kiwi csajjal, de azért jól éreztük magunkat. Most iszom a szódabikarbonát, meg a hektoliter vizet, hogy holnap (ma) tudjak még dolgozni...

Amúgy nem akar valaki az itteniek közül Lady Gaga koncertre jönni? (Nem röhög! Szerintem kurva jó!)