2014. december 14., vasárnap

Freelancer

Úgy látom, hogy még mindig van néhány megszállott, aki benéz ide néhanap, úgyhogy gondoltam, írok pár sort.

Az elmúlt negyed évem nagyjából arról szólt, hogy kiderüljön: vajon sikerül -e a londoni szerződéses IT-s yuppie-k kiváltságos csoportját rejtő, "Tejjel-Mézzel Folyó Kánaán"-feliratú ajtón behatolnom.

Nem szeretek elkiabálni semmit (sőt: általában ha valami kivételesen nagyszerű dolog történik velem, akkor is inkább először körülnézek, hogy hol van az átbaszás, meg a kandi-kamera...), de nagyon úgy tűnik, hogy igen.

A múltkor ugye ott hagytam abba, hogy az előző munkáltatómnál megtették azt a szívességet, hogy semmibe vettek (nem csak engem, csak én erre érzékeny vagyok...). Így gyakorlatilag rossz szájíz nélkül tudtam felállni az asztaltól, és megalapítani a JOCO Software-t. Három hétig voltam munka nélkül, mivel a lehető legkedvezőbb időpontot választottam a lépésre (az uborka-szezon utáni "húzzunk-bele"-pediódust, amikor mindenki embert keres, akinek kell).

Rövid, de annál stresszesebb cigánykodást követően (két cég ajánlata közül majdnem valagra estem, és bár a sztori megérdemelne egy külön posztot, sajnos most ezt kihagyom...) sikeres startot vett a szabadúszó-karierrem.

A cég, akinek dolgozom, igen komolynak tűnik. Nyilván senkit nem fog érdekelni, de a Salesforce mellett egy csomó zsír-új (a későbbi állás-keresésben komoly adunak számító) technológiát használunk (aminek az egyik fele használható, a másik meg nem - ahogyan az lenni szokott). Amit eddig láttam, azok alapján a menedzsment is nagyon profi. Ennek megfelelően a fejlesztési projektek nem kapkodnak, meg taknyolnak. Ez ugyan nekem egy kicsit gyanús (itt nyilván valami tévedés lesz, vagy csak a mi projektünkre igaz ez, vagy csak átmeneti állapot).

A lényeg, hogy otthonról 23 perc biciklizésnyire (7 km), ebben a viszonylag stressz-mentes környezetben változatos munkát végezve, és piacképes tudást elsajátítva valami egészen szemérmetlenül magas összeget számlázok.

Nem titok, hogy a tervünk eredetileg az volt, hogy januárban költözünk Aucklandbe. Az új fejlemények (egy hete derült ki, hogy meg is hosszabbítanak - egyelőre újabb 3 hónapra) viszont alaposan átírták a forgatókönyvet: bármennyire is rühellem ezt az országot (lehet, hogy csak a várost, de a hétköznapi életben a kettő között nekem nincs különbség), most az a helyzet állt elő, hogy ennyi zsetont képtelen vagyok az asztalon hagyni...

Tisztában vagyok a zélandi ingatlan-piaci trenddel (mivel Kína éppen kilóra felvásárolja az országot, ezért undorítóan elszaladtak a ház-árak Aucklandben). Az is megvan, hogy Zélandon még IT-s fizetéssel sem lehet utolérni az árakat. Most viszont úgy tűnik, hogy ITT adódik egy lehetőség. Nyilvánvaló, hogy semmi sem tart örökké (ergo nem fogok részletre X6-ost venni...) A körülmények azt diktálják, hogy egyelőre nem szállhatok ki.

Egy év múlva meglátjuk...

2014. szeptember 1., hétfő

MotoGP

Tegnap Csabi barátommal felkerekedtünk, és kimentünk a silverstone-i MotoGP futamra. Kasiát otthon hagytam, mert megegyeztünk abban, hogy ő inkább a Lewisham Mall-ban szerzi be a napi adrenalin-adagját.

Reggel hatkor indultunk el - Silverstone jó 2 órás útnak ígérkezett a GPS szerint. Nem vettünk előre jegyet, mert ahhoz járt volna plusz 25 fontért parkoló-jegy, meg még 7-ért kezelési költség (az Interneten, bazmeg). Korán ki akartunk érni, hogy még kapjunk, meg persze, hogy jó helyünk is legyen.

A két óra menetidő így hajnalban helytállónak bizonyult. A pálya parkolóiba már így is tömött sorokban araszolt be a forgalom. Durván egy órát még eltöltöttünk azzal, hogy kikeveredjünk a parkolóból és valami helyi ABC-ben vegyünk kaját az egész napos programra. (Aki szendvicsek nélkül indul el, hogy majd a "környéken" bevásárol, az házhoz megy a lófaszért...)

Még így is egész jó időben leparkoltunk, vettünk jegyet, és éppen az ezresek warm-upja ment, amikor beléptünk a pályára. Először mindketten azt hittük, hogy a kisebb kategóriák tartják az edzést.
- Te Csabi - mondom - miért ilyen szar ezeknek a hangja? - úgy szóltak, mint az MZ-m, amikor lehúzott leömlővel otthon berúgtam, és megtúráztattam. (A szomszédok még biztos emlékeznek rá...)
- Azért mert mindnek el van állítva a gyújtása. Nem hallod, hogy durrognak? Gyorsan odaálltunk a korláthoz és lestük, hogy vajon mikor áll ki a fűre Rossi, hogy a bőrdzsekiből előhúzza a csavarhúzót, meg a 10-es csillag-villást...

Nem állt ki, úgyhogy elindultunk a célegyenes irányába, hogy találjunk valami jó helyet. Az előtte levő Luffield kanyarba helyezkedtünk el.
Itt volt egy lelátó, ahonnét belátni a "National Straight" végét, utána a balos Brooklands-kanyart, a visszafordítót, meg a célegyenesbe vezető enyhe törést is. Ezen kívül van egy screen is, amin az élő TV-s közvetítést nyomják, meg egy sorrend-jelző display. Csabi Brno-ban már többször volt, meg otthon még Forma 1-re is járt, úgyhogy azt mondta, hogy ennél jobb nem is kell. Nekem ez volt az első GP-élményem - és valószínűleg az utolsó is. Nem mondom, hogy unatkoztam, de ugyanennyi pénz, meg idő ráfordításnak én jobb helyét látom, ha az ember benzin-gumi-fékbetétre szánja egy vasárnap mondjuk a Coromandelen (nosztalgikus sóhaj...).

Csabi egyébként kifogásolhatónak érezte a silverstone-i atmoszférát. Állítólag Brno-ban a hangulat inkább egy bazi nagy motorostalálkozóra hasonlít: IHB-buli; szétcsapott, péntek óta piáló bőrdzsekis arcok; motorok, amíg a szem ellát, ésatöbbi, ésatöbbi. Ehhez képest Silverstoneban ennek nyoma sem volt; helyette a híres angol temperamentumé volt a főszerep. Néha a lelátón elhangzott egy-egy "Húú!", meg "WOW!", amikor éppen Marquez beszúrt Lorenzonak a féktávon, vagy Rossi kakaskodott Pedrosával. A hangulat minden egyes körben akkor hágott a tetőfokára, amikor elhaladva tapsot kapott az utolsó helyen motorozó Móricka a Babettával, mert még mindig nem kapott kör-hátrányt. (Itthon aztán megnéztem: Bradley Smith volt ez a nemzeti hős, és végül mégis kapott egy kört az élen haladóktól...)

Két éve élek itt, és még mindig nem értem. Ha én annak a nemzetnek a szülötteként ülnék a lelátón, ami tulajdonképpen a motorsport bölcsőjének tekinthető, és nem utolsó sorban szarásig tele van pénzzel (ami a mai MotoGP-ben a sikert végülis 90%-ban meghatározó tényező), akkor nem hiszem, hogy a patriotizmusom a hazai pályán egy japán motorral utolsó helyen haladó Bradley Smith-t figyelve buzogna fel gejzírként. Nem elég, hogy szerencsétlennek pont otthon nem jött össze?!? Minek kell csórikámat ráadásul MINDEN KÖRBEN megtapsolni? Mindegy: az angoloknak joga van másképp gondolni.

Maguk a versenyek egyébként nem voltak rosszak. (Ha valakinek HD-ben megvan a közvetítés, és engem keres rajta, akkor ott ülök a Luffield-lelátó legtetején levő kerítésen. Én vagyok az a baseball-sapkás, kapucnis, napszemüveges fazon, aki a Moto2 futam utolsó körében éppen tolja arcba a paprikás-szalámis szenyát. Még így is megkapott a Nap...)

Az élmények nem értek véget a MotoGP kategória finisével... Utoljára rendezték a Moto3 kategória versenyét, aminek a rajtjához már átsétáltunk a célvonalhoz, hátha látunk valamit ott is. Igyekezetünk nem volt hiábavaló; kár lett volna elmulasztani a sárga Hertz-overallban a grid-en sütkérező paddock-luvnyákat:
A rajt után elindultunk körbe a pálya körül. A hátsó részen ekkor tényleg már csak lézengtek az emberek. Biztos, hogy addig sem volt tömegnyomor, mert a nap fénypontjaként itt végre találtam egy szikrázóan tiszta budit, ahol végre kiszarhattam magam.

Ennyit mára a nemzetközi motorsport legfrissebb eseményeiről. Viszontlátásra.

2014. augusztus 31., vasárnap

Benzingőz...

Mivel mostantól itthon vagyok, és egyelőre a telefonos interjúkon kívül nem sok tennivalóm akad, ezért 25-ös pulzusszámmal vettem tudomásul a jármű-flottám erodálódásának jeleit. Időm mint a tenger; majd most megcsinálok mindent!

Először is elszakadt a szivató-bowden a Kawán. A cseréje ujj-gyakolat: 15 perc alatt megvolt.

Utána aktuálissá vált a Lexus műszakija. Tudtam, hogy a bal hátsó gátló kuka: már a tavalyi műszakin is csak a két szimpatikus arab vizsgáztató jóindulatának (és 40 fontnak) köszönhetően ment át. Éppen ezért fogtam magam, és az egyik délután 10-15 perces vizsga-felkészítő olajsár-törölgetést végeztem el rajta. Másnap lehellet-finoman, a fekvőrendőrökön lábujjhegyen átaraszolva hajtottam el a vizsga-állomásra. A gondos karbantartás meg is hálálta magát: az autó két, percek alatt javítható, jelentéktelen problémával bukott csak meg. Ki kellett cserélni az izzót a rendszámtábla-világításban, valamint felpolírozni a be-opálosodott fényszórókat. Másnap visszavittem az autót, és büszkén vehettem át az "Átment"-feliratú oklevelet.

Nem sokáig örülhettem neki: a Kawasaki gyorsan az arcomra fagyasztotta a mosolyt... Már pár hete észrevettem, hogy az egyik teleszkóp-szimmeringem az utolsókat rúgja. Kb. 2 hete meg is adta magát. Ettől még nem estem volna kétségbe; megrendeltem az újat, ami a héten meg is érkezett. Ma álltam neki a cserének. A kerék kivétele után a sárvédőt kellett volna leszedni. A géniusz, aki ezt előttem utoljára csinálta szerintem elhagyhatott egy-egy alátétet mindkét oldalon. Pótlásuk helyett azonban - mivel a furat mélysége a villaszárban eléggé ki volt centizve - okosan rátépte az egyébként imbuszos csavarokat - hiszen mennyire elhanyagolható már az esélye annak, hogy egy sárvédő-csavar berohad a rozsdától. Még ha - ne adj Isten - ez történne, akkor viszont mi sem alkalmasabb a vörösödő fejjel előállított lazító-nyomaték átvitelére, mint az 5-ös imbuszkulcs, meg a csavar-fej, amibe belemegy... Természetesen 1 liter csavarlazító ráfújása után is elnyalódott a fej. Mindkét oldalon egy-egy - nehogy véletlenül maradjon esélyem arra, hogy a villa-szárakat valahogyan elválasszam egymástól. A sárvédő formája miatt nyilván sem a csavarokba belefúrni, sem kalapácsos csavar-kihajtóval megdolgozni nem lehet.

A legnagyobb májerek most ráhegesztenének valami hosszú nyelű krovát a csavarfejre, és kitekernék azzal.
Nekem műhely híján hegesztőm sincs itt, úgyhogy 4 szakszerű megoldás közt ingadozom, amik a befektetett pénz, munkaidő, káromkodás, és vérnyomás-emelkedés tekintetében különböznek:
  1. Összerakom az egészet, és elviszem egy szerelőhöz; szopjon vele ő...
  2. Szétbaszom szilánkokra a kurva műanyag sárvédőt, kifúrom a csavarokat a helyükről (vegyük észre, hogy műhely híján satum sincs, amibe a cuccot befogjam...), és egy bontott sárvédővel rakom össze az egész szart (most pont van egy piros az Ebayen)
  3. Flexelek két nútot a sárvédőre (a flex pont befér alá), amin keresztül lecsúsztatom a berohadt csavarokról. :) Miután kifúrtam a csavarokat, a nútokat valahogy betaknyolom a műgyantával, amit a múltkor vettem. De az is lehet, hogy csak leszarom, mert a másik két csavar is eléggé tartaná...
  4. Hagyom a picsába az egészet, mert úgyis csak novemberben kell műszakizni vinni a motort. Addigra kinyomja az összes olajat, amit majd letörlök a villáról a vizsgához...

2014. augusztus 19., kedd

Pán-Európa

Igen, lusta voltam folytatni a motoros-túra közvetítését... Visszaérve vettem csak észre azt is, hogy a kitűnő androidos mobilom levágta a képek felét. (Nem is értem, hogy hihettem el ilyen naivan, hogy normálisan működhet.)

Fényképek készültek, de Kasiának szerintem még nálam is szarabb érzéke van a fotózáshoz. Talán ennyi hulladék fényképet még senkitől nem láttam nyaralásról mutogatni, mint amennyit mi készítettünk. (Pedig a múltkor végignéztük öcsémék görögországi képeit, amiben egy egész sorozat volt a hotel-szobai klozetnak szentelve...)

Jegyzeteket sem készítettem, így sajnos csak címszavakban tudom megemlíteni, hogyan fogyott ki a benzinem Bordeaux felé a benzinkút előtt 3 kilométerrel, és vitt el a Gendarmerie (francia autópálya-rendőrség) egy kanna benyáért a kútig, meg vissza...

Elmarad az esszé-jellegű kifejtése annak is, hogy a paellától a barcelonai városnézés gyakorlatilag fosó-túrába torkollott, de legalább így tüzetesen megismertem a belváros majd összes pubjának a klotyóját...

A tenger gyümölcseinek még egy visszavágóra is futotta a két hetes túra alatt: egy seafood spagetti a velencei sétát zárta rövidre. A kagyló-polip-tintahal vacsora a fosáson kívül még 3-4 rókát is kiadott; ezek egy-egy étterem WC-jébe, valamint a kempingbe visszaérve a sövény alá szökkentek.

Nagyjából ennyi volt az említésre méltó kaland; a többi csak uncsi városnézés, zabálás, meg tengerpart...

2014. augusztus 14., csütörtök

Bréking!!!

A tegnapi napon beadtam a felmondásom. Az esemény merő véletlenségből pont egy nappal azelőtt történt, hogy bejelentette megalakulását az év legígéretesebb startupja, a "Just Optimal, Clean, Outstanding Software Solutions Limited".

Igazság szerint a brit IT szektor legmeghatározóbb szereplői már hónapok óta lélegzet-visszafojtva figyelték a bennfentesek által röviden csak "JOCO Software"-ként emlegetett formáció piacra lépésének előkészületeit. Az alapító tagok az iparágban betöltött szerepének ismeretében az első pénzügyi évre a legnagyobb elemzők az cég árbevételének meredek felfutását prognosztizálják. A középtávú előrejelzések egyetértenek abban, hogy a cég agresszív expanziójából kifolyólag 2-3 éven belül helyet követel magának az FTSE 100-ben. A legoptimistább hangok szerint akár már 5 éven belül sort keríthet a Google akvizíciójára...

2014. július 21., hétfő

2014. július 18., péntek

Madrid

Királyi Palota. Eléggé gáz, de most raktam csak össze, hogy a "real" az azt jelenti, hogy "royal"... Majdnem leéltem 39 évet anélkül, hogy a "Real Madrid" jelentésével tisztában lettem volna...

Egyébként 36 fok van, úgyhogy a tervezettnél sokkal lassabban halad a városnézés. Ennyi sört Londonban hónapok alatt iszom meg.

Majd a kalandokról (mert voltak) is beszámolok, ha nem leszek lusta.

2014. július 14., hétfő

Vacsi

Toljuk ezerrel a francia életérzést: üveg bordeaux-i, Picodon (ez valami érett kecskesajt) és libamáj-pástétom...

És még egy

Ebből a szögből szerintem egészen férfias...

Párizs

Nem tudom, hogy érzékeli -e mindenki, hogy a túrát a csodálatos informatikai infrastruktúrának köszönhetően kvázi élőben tudósítom. (Ha véletnenül fél óránál hosszabb időre is eláll az eső, és nem kell egy egész napig egy kempingben rohadnunk - ahol egyébként klozetpapír nincs, ugyanakkor kiváló a wifi - akkor ez azért változni fog...) Egészen megdöbbentem, hogy még az Android is igen használhatónak bizonyul az én mérsékelten kifinomult mobil-felhasználói kvalitásaimmal.

Szóval dióhéjban ami eddig történt... Meglepő módon tegnap reggel az ütemtervnek megfelelően elértük a vonatot, és át-tengeralatt-vonatoztunk Franciába. Utána a bekapcsolva felejtett "no toll roads" opciónak köszönhetően elnavigálódtunk valami ismeretlen tizenhetedik rangú útra a francia vidékre. Végül mégiscsak megérkeztünk ebbe a Párizs környéki faluba úgy, hogy még némi Eiffeltoronysanzelizédiadalívezésre is volt idő bemenni a városba. (A kamerán vannak a képek, szorri). Kasia kapott némi pragmatikus romantikát is: az egész napos junk-food után megvacsiztunk az Eiffel-torony alatt egy tipikus bisztróban. Lazaz grillezve, ribeye-steak gratin-nel, francia bor, sör, langyos nyári este, ésatöbbi, ésatöbbi...

Az eső éjjel kezdett esni, és úgy is maradt, úgyhogy most ülünk Villiers sur Orge-ben (ban?), és biztosan nem érünk oda a Pamplonai bika- futtatás utolsó napjára. Ezt bebuktuk, de állítólag holnaptól legalább újra itt a perzselő nyár...

Addig is egy kép Frazerről, aki eddig makulátlan teljesítményt (és 5.5 literes átlag-fogyasztást) nyújtott:

2014. július 13., vasárnap

Bagett

Majdnem elfelejtettem, hogy Franciaországban mindenkinek muszály egyszer bagettekkel a hóna alatt sétálni... Most ezt is kipipálhatjuk:

Párizst látni,és meghalni...

...az unalomtól a sátorban elbújva az egész nap zuhogó eső elől.

2014. július 12., szombat

Hurej! Hurej! Ica hali-halidej...

Ezt most ekezet nelkul irom, mert kicsit be vagyok nyomva, es most nincs kedvem elovenni a sajat laptopomat, ugyhogy Kasia-erol irok (ezen nemhogy magyar, de meg lengyel keyboard-layout sincs - nem mintha ez barmit befolyasolna...).

Nemi atrendezodes utan vegulis holnap reggel indulunk Spanyolba. Senki nem mondatja, hogy nem voltak erre utalo jelek, hiszen erre a hetvegere esot iger a meteorologia (vazzeg, le tudtam irni meg reszegen is...) Szoval holnap-holnaputan Armageddon; ez alatt a ket nap alatt kene megtennunk uszkve 1200 km-t... Erosen ambiciozus terv - tekintve, hogy eddig eletemben 600 km volt a legtobb, amit egy nap alatt motoroztam - es az nem esoben, masnaposan, felig sportmotoron tortent. De igerem, hogy az elso adando alkalommal beulok valami wifi ele, es beszamolok, hogy hol tartunk... ("de"-vel nem kezdunk mondatot, de ebben az allapotban kevesebb stilisztikai igenyesseget tudok csak ervenyre juttatni...)

Stay tuned!!!

2014. június 25., szerda

Isle of Wight

Gondoltam írok valamit, mert nincs sok ihletem dolgozni.

Csak dióhéjban... Voltunk Isle of Wight-fesztiválon. Láttuk/hallottuk a Red Hot Chilli Peppers-t, bár nem sokra emlékszünk belőle, mert pont aznap ittunk meg ketten egy üveg rumot (nem vagyunk már húsz évesek, na...). Ennek ellenére úgy en-bloc jó volt; erre a nyárra is megvolt a fesztivál-érzés.

Motorral mentünk - és szerencsére jöttünk is vissza. Még BumbleBee-t használjuk, mert akadt némi komplikáció az "új" motorral... Nem megyek bele a részletekbe, mert már úgyis mindenki unja (hát még én...). A lényeg, hogy ez volt a motorozós-kempingezős-nomád nyaralás főpróbája. Ahogy sejtettem, minden lényeges cucc felfér egy motorra - még akkor is, ha ketten megyünk (a hajszárító és a melegszendvics-sütő nem tartozik ezek közé). Még ökölnyi méretű motor-akksiról üzemelő matrac-kompresszorunk is van, vazze!

Végül egy hónap helyett csak 3 hét szabit kaptam, ami még mindig untig elég kell, hogy legyen, mert Spanyolból indulunk: Gijón-ig lekompozzuk a motort, meg magunkat. A többi már FRAZER-en múlik, aki végre túl van (majdnem) minden TLC-n, ami vásárlás után ildomos. Sőt: mégiscsak kellett kapjon egy zsír-új rozsdamentes kipufogót is, ami nem volt occsó - hogy rohadjon meg. Legalább így megint volt szerencsém behatóan tanulmányozni némi Yamaha-endzsiníringet: a Frazeren alkalmazott megoldások köszönő-viszonyban sincsenek a Kawasaki igénytelen barmolásaival...

Képek majd otthonról.

2014. június 1., vasárnap

Haccázas

Egyszer csak úgy éreztem, hogy betelt a pohár... Hiába imádom az XJR-t. Egyszerűen az elmúlt 2 hónapban gyakorlatilag a slusszkulcs volt BumbleBee azon alkatrésze, amit a legkevesebbet emelgettem. (És egyébként a tank viszi a pálmát, ami kimondottan kellemetlen tud lenni, amikor éppen tele van benzinnel...)

Szóval rohadjon meg. Hiába nem állt meg alattam soha, és még amikor két hengerrel húzta a belét, (mert összecseréltem a gyertyakábeleket miután kicseréltem a szelepfedél-tömítést) akkor is beindult. Leszarom: egyszerűen ne szivárogjon a szelepfedél; ha nem kellene szétszedni, akkor nem tudnám elbaszni az összerakást!!! (Nem érdekel, hogy 20 éves...) Sajnos BumbleBee bizony torony-magasan a legszarabb XJR, amit valaha vettem.

Szóval elpattant a húr. Mikor már harmadszor fogadtam meg, hogy a következő allűrnél eladom a picsába, akkor már tényleg elkeztem szörcsölni az AutoTrader-t...

Szeptemberben - ha az irodában a NAAAGY projekt szerencsecsillagainak a konstellációja is kedvezően alakul, és végre átadjuk ezt a rakás szart - akkor Kasiával elmegyünk egy hónap motororos túrára Európa körül. Na jó: főleg délre, mert a többi nem nagyon érdekel. ("Szóba se jöhet Skandinávia...")

Igen: egy hónap hosszú idő, de ebből most a változatosság kedvéért egyetlen napot sem akarok az út szélén generátort szerelni, Mátyás Pince előtt kifingott gyújtás-elektronikával indítózni, vagy vasárnap új gázbovdent keresni egy szlovén faluban, ahová már a varjak is csak szendvicsekkel teli hátizsákkal járnak. Eddigi majd' 39 évem alatt nagyvilági életet éltem; ez mind megvolt már.

Ezt a túrát egyszerűen a használtpiac legunalmasabban üzembiztos, ugyanakkor zavarba ejtően értéktelen motorjával szeretném megtenni, mert a vasat végül Magyarországon akarom hagyni. (Hogy végre legyen ott egy működő motorom, és ne kelljen mindig aranyárban kölcsönözni, ha arra járok.) Ezek a paraméterek lebegtek a szemem előtt, amikor fellapoztam az Internetet (AutoTrader, Gumtree, Ebay).

Egy-két óra keresés után 3 érdekesnek tűnő hirdetést találtam: két ezerkettes Banditot, meg egy hatszázas Fazert. Vasárnap volt, és az újabbik Bandit aukciója éppen aznap járt le. Ezt elvetettem, mert a kereskedés zárva volt, és nem vették fel a telefont. (Megnézés nélkül csak angolok, vagy kiwik vesznek járművet, és a motor egyébként is törött volt...) A másik Bandit tulaját is megcsörrentettem. Oxford mellett volt egy kis faluban, ami innen több, mint 2 óra autóval, és egyébként is úton volt már valaki megnézni. Felhívtam a Fazer-es pasast. A típusról csak annyit tudtam akkor, hogy mindenki jónak, de unalmasnak tartja. A motor megvolt még, és rögtön mehettem is megnézni.

Bő egy óra volt az út a kenti kisvárosba. Nyugdíjas házaspár fogadott. Én voltam az első, aki eljött megnézni. A motor az öregúré. 1 évesen vette néhány ezer mérfölddel. Azóta kizárólag munkába járásra használta, és kínos rendszerességgel mindig ugyanahhoz a dílerhez vitte szervizelni. Nem esett el vele, nem borította az oldalára. Összes számla, óraállás, két slusszkulcs, user manual(!): gyakorlatilag állatorvosi lova a makulátlan járműnek. Ilyen history-t még a legmegáltalkodottabb magyarországi cigány kereskedőnek sem lenne pofája behazudni a hirdetésébe, mert körberöhögnék...

Egy szó, mint száz: 2003-as évjárat létére a gép úgy nézett ki, mintha kb. 5-6 éves lenne. Igaz, hogy már egy éve áll, ezért új benne az akksi, mert az megdöglött. A formaság kedvéért tettem vele egy próbakört, majd 200 fontot lealkudtam az eleve nyomott árból. A következő hétvégén hoztam haza, amikor is az öreg még búcsúzóul gombokért rám tukmált még egy pár kesztyűt, egy még kibontatlan WindStopper-csuklyát, egy flakon láncsprét, egy flakon olajat, meg még egy csomó szart, amit csak úgy adott, mert ő már úgysem fogja tudni használni...

És most a típusról. Miután megvettem, azért elolvastam, hogy mi ez... Első generációs Yamaha FZS 600. 98-tól 2003-ig gyártotta a Yamaha, tehát az enyém a széria utolsó évéből való. Már az eredeti modell is majdnem tökéletes volt, de ezzel a Darth Vader-fejidommal
alig világított valamit, úgyhogy a 2002-es facelift során az ezres modellhez hasonló alien-fejet kapott,
aminek a fénye már a szembe jövők retinájában is mély nyomot hagy. 2003-ban érvénybe lépett az Euro 2-es emissziós norma, aminek a Thurdercat-ből átvett motorblokk már nem felelt meg. A 2004-től gyártott Fazerbe (FZ6) ezért már egy teljesen új blokkot raktak, ami lényegesen gyengébbre sikerült a közép-tartományban - az öreg Fazeresek köpködik is rendesen... Ennek a réginek típus-hibája nincs, hacsak az nem, hogy a leömlők rohadnak. Az enyémen még hibátlanok, mert az öreg egyszer átfestette az egész motorblokkal, meg a felnikkel együtt.

Technikailag a gép egyszerű, mint egy szög. A kiforrott megoldások viszont összeadva egy olyan könnyen motorozható, sokoldalú, rugalmas (600-as mértékkel mérve...) sporttúra motort adnak, ami méltán kente el a konkurens Honda Hornet, és a kis Bandit száját. A Fazer sláger lett.

Én még szokom. Az, hogy négy hengeres létére a twin Kawámnál kezesebb, egészen megdöbbentett. Az R1-ről való első féke is igencsak odabasz. A fejidomot, mint olyat viszont sem esztétikailag, sem funkcionálisan nem tudom értelmezni. Engem tépjen le a menetszél, ha motorozom; a szélvédelem buziknak való...! Ugyanakkor úgy vettem észre, hogy azért jut is, meg marad is a szélből. (Valószínűleg észrevétlen marad majd a Nagy Túra alatt, hogy nem fájdult meg a nyakam...) Az egyetlen dolog, amit még meg kell gyászolnom, az az őserő az XJR-ből... :(

Most kap egy olajcserét, meg egy karbiszinkront, aztán meglátjuk, hogy ráérzek -e az ízére. BumbleBee meg elmehet a picsába.

2014. május 7., szerda

Dobpergés, és suspense...

...mert holnap műszakizik Bumble-Bee. Már egy hete kellett volna neki, de a múlt héten történt egy kis malőr, ami miatt elhúzódott a dolog...

Egyik nap éppen hazafelé tartottam a délutáni csúcsban. Előttem két (három?) tetű lassú busz haladt, amit egy másik motoros srác próbált valahogy kikerülni. Én is mentem vele; pont a Waterloo stationnél tudtuk megelőzni; ott ahol a vágányok alatt megy át az út.

A következő két másodperc alatt a következők történtek:
  1. Eszembe jutott, hogy már régen nem néztem fel a lámpákra, mert próbáltam tapadni az előttem haladókra - lehet, hogy már az előző kanyarban is piroson mentem át? (Londonban nem lehet gecizni: itt menni kell, mert ha bizonyos pontokon nem húzod neki, akkor a következő zöldön nem érsz át...)
  2. Felnéztem. A híd alatt van egy lámpa, hogy a taxikat kiengedje Waterlooról, aztán egy autónyi hely, majd egy zebra. Ez a lámpa zöld.
  3. Hmmm. A zebra előtt van egy lámpa. És piros! Ez soha nem szokott piros lenni... De akkor ott az egy autónyi helyen kell megállni, ha az előző zöld???
  4. Visszafókuszáltam az útra. A motoros srác ott állt. Ez kellemetlen volt, mert én még húztam a gázt...
  5. Belenyúltam a fékbe, de láttam, hogy pont fél méterrel rövidebb a hely, mint ami nekem kéne.
  6. Nem akartam összetörni az ő motorját, úgyhogy elegánsan elhelyeztem az enyémet lapjával az övé mögé-mellé srégen, úgy hogy az első gumim éppen csak érintse az övét. A mozdulatsor precíz elvégzéséhez végig tartanom kellett a kormányt, tehát annak rendje és módja szerint mellé feküdtem.

Innetől minden úgy történt, mintha ezt a pályán naponta csinálnám... Ha már úgyis a kezemben volt a kormány, akkor már felállítottam a motort. A karbikból elfolyt a benya, tehát eltartott 7-8 másodpercig mire beröffent a gép. Mutattam egy thumbs up-ot a körülöttem figyelő többi motorosnak, aztán mentünk a dolgunkra.

A veszteség egy kuplungkar és az első sárvédő volt. A kuplungkar érdekes módon csak felkunkorodott, mint a malac farka. Aztán később a kiegyenesítési kísérletre tört csak el... Vettem egyet az Ebay-en.

A sárvédőt először elvittem egy műanyagoshoz meghegeszteni, de szerinte nem volt már javítható a törés. Kerestem egy bontottat az Ebay-en, de arról meg kiderült, hogy repedt... Itt besokalltam, és inkább megtaknyoltam az enyémet epoxi-gyantával.

Egy új sportmotoron ez a mutatvány valószínűleg többszáz fontra rúgott volna. Így kijött 25-ből. És legközelebbre is van epoxi-gyantám... :)

2014. április 11., péntek

Kiwi-fészek

Ma az egyik kolléga megjelent egy csajjal a team barlangjában, hogy bemutassa: "Hi, ez ikszipszilonzé; a mi csapatunkban fog dolgozni. Kim, hozzád rögtön van is egy kérdése...". Akkor még nem tudtuk, hogy honnan való. Leült közénk, és Kimmel elkezdtek dumálni. Kb. két mondatot szólt, amikor elhagyta a száját az "inéthéng" szó...

2014. április 6., vasárnap

Meteorológia

Közben hazajöttünk Sharm El Sheikhből. Március 10 és 17 között voltunk oda. Hajszál-pontosan akkor érkeztünk, amikor a 33 fokos hőségnek egy kiadós vihar vetett véget. (Zivatar, bazmeg. Igen: a sivatagban...) Az előttünk álló héten pedig a hidegfront következtében 24 fokos csúcs-hőmérsékletre, és élénk szélre kellett számítani.

Ezzel párhuzamosan Londonra melegfront telepedett, és távollétünkben a boldog angolok gondtalanul élvezhették a - tulajdonképpen nyári - 21 Celsiust, meg a szikrázó napsütést. Ez az időjárás egészen addig fenn is maradt, amíg újra betettem a lábamat az Egyesült Királyság területére; másnap reggel mi már az itt megszokott fos, nyirkos ködre ébredtünk. (Haza utazásunk másnapján Sharm El Sheikhben véget ért az enyhe idő, és onnantól kezdve újra guava-érlelő 33 fok honolt.)

Következő hétvégén - bár még mindig elég hűvös volt - lemostam a kocsit, mert az ablak alatti gumikéderen (a régi ismerős) mohát véltem felfedezni. Rá egy hétre most ez van itt: klikk az Index-cikkre. A homok nem csak a kormányfői Jaguárt tüntette ki figyelmével: a vásárlásának egy éves évfordulójára lemosott Lexusom is úgy néz ki, mintha legalább két-három éve gyűjtené a koszt. (Soha többé nem veszek a kezembe vödröt, és autó-mosó szivacsot...)

A nyaralást majd később elmesélem; most az a lényeg, hogy a húsvéti hosszú hétvégén Cornwall-ba megyünk. Ha tehát londoni magyar vagy, és még nem döntötted el, hogy elutazz -e húsvétkor valahova vidékre, akkor most már ne foglalj be szállást sehova! Felesleges pénz-kidobás lenne, hiszen Londont húsvétkor gyönyörű, verőfényes mosolygós napsütés fogja simogatni. Ha mégis mész valahova, akkor viszont az ország délnyugati részét feltétlenül kerüld el, mert ott heves esőzések várhatók. A ciklon centruma Padstow lesz (ott van a szállásunk).

Szerencsétlen cornwall-i parasztokat az ág is húzza... Csórikáim földjéről alig vonult le az ár- meg a belvíz, most meg a friss vetés fog rájuk rohadni. Tán még a rügyező gyümölcsöst is elveri a jég...

2014. március 10., hétfő

Piroska

Bár lusta vagyok, de megígértem, hogy beszámolok a Kawa birtokba vételének, és TMK-jának viszontagságairól, úgyhogy nesztek...

Kb. egy hónap alatt sikerült összeszoknunk, de azért nem volt annyira zökkenőmentes az ismerkedés. Mivel az előző tulaj írta/mondta, ezért tudtam hogy rá fog férni a vasra egy szelephézag-állítás. (Nehéz is lett volna nem észrevenni; anyám varrógépének szebb hangja volt, mikor utoljára hallottam.) A fazon elmondta, hogy a beállításhoz le kell ereszteni a vizet (a CBR-en kívül nem volt még vízhűtéses motorom), és lehúzni a termosztátházat a blokkról. A blokkba menő két cső végén van egy-egy tömítő gumigyűrű, amiket le KELL cserélni az újra-összerakáshoz, mert kizárt dolog, hogy az elhasznált gyűrűkkel le lehessen tömíteni. (Később utána olvastam a neten: volt akinek harmadszori összerakásra sikerült...)

Ez legyen a legnagyobb baja - gondoltam. Mivel a zakatolástól nem lehetett hallani, hogy a motornak egyébként van -e komolyabb fájdalma, de a próbakörön kellemesen tolt és a váltó is jónak tűnt, ezért megvettem. Nem túl kényelmes, mert lejt az ülés, és karral kell ellen-tartani, hogy a pöcsöm ne kenődjön fel a tankra. Tudom, hogy a Suzuki GS 500 is ilyen, tehát úgy látszik, hogy az 500-as twin kategóriában csak lepréselt pöccsel lehet motorozni (A CB 500-at nem próbáltam, de az drágább is, meg nem is tetszik.)

Az olaj friss, a gumik jók, a láncszett elég kopott, de még szerintem van benne öt-hatezer km, tehát az egyetlen dolog, amit meg kellett csinálni, az a szelephézag. Megvettem az O-gyűrűket, és szétborítottam. Kiderült, hogy kell egy szelepfedél-tömítés is. Viszont nem jött le a szelepfedél. Illetve le igen, de nem lehetett kiemelni a bölcsővázból. A magasan képzett Kawasaki mérnökök úgy tervezték meg a vázat a blokk köré, hogy pont 1 milliméterrel szűkebb legyen a hely annál, ami lehetővé teszi a szelepfedél kiemelését. Egyetlen vonal van, ami mentén a mozdulat elvégezhető: a fedelet fel kell emelni a vízszinteshez képest egy bizonyos szögben, aztán enyhén jobbra billentve a jobb első sarkával végigkarcolni a vázat, miközben az egészet egyszerre két tengely mentén elfordítva, és közben hátra és egyben felfelé mozgatva a bal első sarkával függőlegesen karcoljuk a bal oldali váz-csövet. Sajnos ez egy olyan mozdulat, amit nemhogy elmagyarázva, sőt megmutatva, de még végigcsinálva sem emlékszik rá halandó ember. A gyárban nyilván a már összerakott blokkot emelik a vázba, mert nem tudom elképzelni, hogy ezt bármelyik szerelő-szan képes elsajátítani (akármilyen kibaszott jó a kézügyessége). A 120-as Skodán találkoztam utoljára hasonló megoldásokkal, és azt hittem, hogy a csehek után a 90-es évektől ilyet idióta konstrukciót már csak a franciák engednek gyártásba. Ezek szerint nem...

Mivel az új fedél-tömítést meg kellett rendelni, aztán megvárni, ezért a motort szétszedés után hagytam pihenni egy hétig. Ehhez viszont a fedelet ideiglenesen vissza kellett tenni, hogy ne menjen tele kosszal a motor. Írd és mondd: FÉL ÓRÁT próbálkoztam a szelepfedél visszacsúsztatásával, mire feladtam, és leültem, hogy a vérnyomásomat hagyjam visszacsúszni 220 alá. Szerencse, hogy itt St Johns-ban nincs nádas, mert ha lenne, már betoltam volna oda ezt a fost, és rágyújtom. A másik örömhír, hogy ugyanakkor a szelephézag a klasszikus, csavar-ellenanya módszerrel állítható (Lada). Ennek a szervíz-intervalluma pedig 5-6000 km, tehát nem elég, hogy kicsődül az összes lakó a sorházból a káromkodásra, mire szétszedem ezt az elbaszott szart - közben már leszedtem a hűtőt is, hátha úgy könnyebben kifér ez a szemét (Pedig nem...) - ráadásul ezt ismételhetem 5000 kilométerenként. Hirtelen megértettem miért nem akart már foglalkozni az előző tulaj ezzel...

Közben megérkezett az új tömítés, és hosszú tortúra után végül mégiscsak összeállt ez a szutyok (ez még egy szelepfedél le- és felrakást jelent!), és most már alig hallani némi szelep-ciripelést. A másik kettőnek, amit előtte néztem meg, kb. ilyen hangja volt, úgyhogy meg vagyok nyugodva.


Little Red Riding Hood, hehe...

És mire összeraktam ezt a posztot, kitavaszodott... A másik örömhír, hogy holnap indulunk a Vörös Tengerre. (Lajos: amennyiben nem jönnénk vissza, mert a beduinok szétlövik a valagunk, a fekete XJR-t a Brúnóra hagyom...

2014. január 15., szerda

Csettegő

Egy motorbuzi öregedésének egyik leglátványosabb állomása az a pillanat, amikor az adott 1000-2000 köbcentis motorját nem nagyobbra, hanem kisebbre cseréli. Bár ha jobban belegondolok, akkor igazából ezt a siralmas esemény által kijelölt evolúciós pontot simán fel tudom tüntetni erényként: bölcsebb lettem...

Huszonéves titánként ugye megkérdőjelezhetetlen evidencia volt, hogy a Norwalk - Greenwich (Connecticut, USA) - uszkve 20 kilométeres - távolság napi kétszeri leküzdésére valami odabaszós motorra lesz szükségem. Így került alám rögtön a 250-es ETZ után a Honda CBR 1000F. Abban az országban, ahol mindenki és minden nagyobb/okosabb/bátrabb/szabadabb/dagadtabb, a 275 kilós sajáttömeg és a 135 lóerő tulajdonképpen adekvát megoldásnak bizonyult munkába járásra.

Tizenegynéhány évvel később, a világ legszűkebb sávjain legnagyobb számban és leglassabban közlekedő legpirosabb buszok hazájában sajnos megtörtént az elkerülhetetlen: nagynak találtatott az XJR. Akármennyire is imádom, be kellett látnom, hogy csak szopatom magamat vele. Több, mint egy év alatt (amióta itt élek) 1, azaz EGY alkalommal tudtam kihasználni - amikor Peak District-be mentünk egy hosszú hétvégére. És az elmúlt másfél évben ez volt az egyetlen alkalom, hogy MOTOROZTAM. (Annak a jeletős számú motoros olvasómnak, aki éppen Londonba kíván költözni szólok, hogy számoljon azzal, hogy nem fog tudni motorozni: ez az ország egy kurva nagy tepsi. Azok a helyek, ahol MOTOROZNI lehet innen több száz kilométerre vannak: ergo elfáradsz, mire odaérsz.) A motor Londonba csak KÖZLEKEDÉSRE jó. Arra viszont kicsi kell.

Belevetettem magam az AutoTrader-Ebay-GumTree Bermuda-háromszögbe, és rögtön ki is derült, hogy mi kell nekem: Kawasaki ER5. Könnyű, keskeny, keveset fogyaszt, és egyedül Kawasakim nem volt még a japánok közül... :) Ja, és ha egyszer ledobják rá az atomot, még utána is be fog indulni. Egyetlen hátránya, amit látok, az az, hogy (atomcsapás nélkül) előbb-utóbb elporlad a motor a még mindig járó blokk körül - a Brazíliába költöztetett gyárban a korrózióvédelem ismeretlen fogalom. Ha véletlenül belebotlanék egy korai, még Japában gyártott példányba, akkor szerencsém van, de annyira igazából nem érdekel.

Hármat néztem meg. Az elsőért elmentem Cambridge-be. (Legalább Miki barátomhoz is bementünk, ha már a motor szar volt...) Akkor szembesültem a rozsdával: a 10 éves motor úgy 5 évvel idősebbnek nézett ki az én 20 éves XJR-emnél. De ezen kívül kipróbálni sem tudtam, mert a fék be volt rohadva elöl a sok állástól...

A másodikhoz már nem mentem ki Londonból. Ez jobb, és olcsóbb volt, mint az első, de lett volna rajta még némi meló - amit annyira nem bánok, de így már nem ért annyi pénzt.

A harmadik lett a nyerő. Az Ebay-re felrakott hirdetés alapján egy rakás fosra készültem. A szöveg úgy kezdődött, hogy "Good, usable condition"... Szabad forításban ezt ugye úgy kell érteni, hogy "korának megfelelő állapotban". Ezt pedig tudjuk, hogy hogy kell érteni. A hirdetés viszont szerencsére understatement-nek bizonyult. Egy igazi motorbuzi árulta. Ez az egyik a hat Kawasaki közül a garázsában, de most munkába járni vett egy ER6-ot is, és azóta egy kicsit kevés a hely...

Tegnap járt le az aukció, amit megnyertem: egy jó állapotú magyarországi 250-es ETZ árát fogom érte leszurkolni...

2014. január 9., csütörtök

Itt vagyok, ragyogok!

Tibi offline kérésére jelzem, hogy bár így télvíz idején sokkal mérsékeltebb tempóban, de az élet azért még mindig zajlik itt - a néha ködös, de mostanában sokkal inkább nedves és szeles (hogy rohadjon meg) - Albionban.

A néma időszakban volt néhány poszt, amit elkezdtem, aztán lustaság/alkotói válság miatt félbehagytam. Itt az inger-szegény télben téma hiányában nem nagyon akaródzik posztolni, de már kilátásban van némi izgalom, ami talán megidézi a klasszikus, szarból Mercedes-építős benzin-szagú posztokat. Nem csigázom tovább a kedélyeket; több konkrétumot majd akkor, amikor aktuális lesz a téma...

Egyébként boldog új évet mindenkinek! Volt itt is szilveszter, meg tüzijáték. Mi családias lengyel buliban vettünk részt. A tanulsága annyi volt, hogy a sztereotípiák ("a lengyelek isznak, mint a homok") igenis statisztikai tényekből táplálkoznak. Tudtam, hogy én már nem vagyok a régi, de ebben a társaságban a piáláshoz tényleg csak a kispadról asszisztálhattam. A buli hőfokára jellemző, hogy láttunk kantáros fasz-tarisznyás Borat-jelmezben lejtett erotikus táncot is... A nemzetközi slágerek mellett szerencsére elhangzott néhány igazi hazai klasszikus is; ízelítőnek klikkeljetek a V-Tech, vagy a Happy Gang lengyel interpretációját kínáló Iván és a Delfinre! (A refrén elsajátítása után nyilván én is kivettem a részem az ordítva ugrálásból...)

JIJ PIKNYE CSÁRNE OCSI SNOZSE CSÁRNE OCSI IH NYEPRSEOCSIS VEM ZSE NYEEEEEEE!!!