Mivel időközben kiderült, hogy a Suraru is valamivel többet fogyaszt, mint számítani lehetett rá (4.5 liter helyett 8-at...), ezért gondoltam, hogy szombat reggel azt beadom egy karburátor-beállításra Zsuzsiék nagy tudású szerelőjéhez (én az utóbbi néhány évben nem voltam autószerelőnél; hirtelen nem jutott eszembe más), mielőtt nekiugrom a Suzukinak. Elvittük. A fószer ránézésre megmondta, hogy az alapjárati csavar nem működik; el van kopva az egész; senki nem szeret karburátoros autókkal foglalkozni; vegyek bele egy másikat; adott három másik telefonszámot, akiket hívjak fel. Tulajdonképpen mindegy, hogy mit csinálok, csak vigyem innét a kocsit a gecibe.
Zsuzsi is megemlítette, hogy az ő Foresterjük is még mindig lökdös (azóta is, hogy a nem olcsó elosztót kicserélték), bár ritkábban. A faszi neki is ajánlotta, hogy ad pár telefonszámot néhány autó-elektromossági szakemberhez...
Ez mondjuk valahol érthető. Szerintem sem az autószerelők hibája, hogy jó tíz-tizenöt éve kénytelenek kibaszott űrhajók vezérlő-computerét programozni kocsik javítása helyett. Nem is a szerencsétlen tervező hibája, hogy vért izzadva próbál csinálni egy olyan szart, ami még éppen működik a garanciális idő lejártáig, de nem sokkal tovább. Tudom, hogy miről beszélek; én is 21. századi mérnök vagyok, de ebbe most hadd ne menjek bele, mert ez sokkal messzebre visz, mint amiről eredetileg írni akartam...
Az engem viszont már zavar, ha valaki lusta felemelni a valagát akkor, ha a saját munkájának azt a részét kell elvégeznie, ami kellemetlen, mert fennáll a veszélye, hogy gondolkodással jár. Mindegy; ehhez a faszihoz sem megyek többet, és legközelebb az olajcsere-specialisták országában több energiát fektetek a megfelelő szakember kiválasztásába.
Miután így elment egy óra a reggelből a kurva nagy semmivel, megint nekifutottam a Suzukinak. Nagy nehezen sikerült bele gyújtást varázsolni (a kokszos iridumos gyertyát egy új hagyományosra cseréltem, a gyújtástekercs érintkezőit Gábor bedezodorozta :), az elektronika dobozát pedig kihajszárítóztuk). Annak ellenére, hogy beindult, még mindig nem volt benne erő. Én gyűrű-törésre gyanakszom, úgyhogy mielőtt bármi mást csinálnék, elhatároztam, hogy méretek benne egy kompressziót. Sajnos Hakan, akitől tudtam volna tarhálni egy kompresszió-mérőt éppen valahol Németországban harcol a szövetségesek ellen - tegnap küldött képeket a nyaralásáról:
Ezért ma reggel a frissen töltött akksival átvittem a vasat a Cycletreads-be (10 kilométer). "Mérhetnénk ezen gyorsan egy kompressziót?" - direkt így kérdeztem a fazont, aki először szólt hozzám. Persze: töltsem ki ezt a munkalapot; mindjárt megnézzük. Nem szóltam semmit, mert láttam rajta, hogy neki nem egyértelmű, hogy ha a két perces munka helyett azt szerettem volna, hogy munkalappal faszkodjunk, akkor azt kértem volna... Kitöltöttem. Várjak egy jó fél-egy órát, mert éppen gumit cserélnek két másik gépen egyszerre; addig igyak egy kávét ott szemben. Jó... (Még mindig nem szóltam semmit; elmentem bevásárolni, kockáztatva azt, hogy a doboz fagyikám elolvad, mire hazaérek.) Visszamentem majd' egy óra múlva. Ott áll a motor a bejárat mellett (rajta a munkalappal...).
- "Nem tudtuk megcsinálni." - szól oda a faszi telefonnal a fülén.
- "Hogy mi?!?" - már tódult a fejembe a vér...
- "Nem egyezik a kompresszió-mérőnk menete a gyertyafészekével..."
- "És rászorítós mérőtök sincs?!?"- szétbaszott az ideg, de sajnos én még ilyenkor sem tudok ordítani, mert tuti, hogy attól még mindig nem lesz nekik szerszámjuk... Faszikámnak viszont leesett, hogy én tudom miből áll egy kompresszió-mérés, és biztos látta rajtam azt is, hogy megy fel a pumpa, úgyhogy letette a telefont:
- "Olyat nem használunk. Mike-nak viszont van egy adaptere otthon. A jövő héten behozza, és lemérhetjük. Vagy itt a szomszédban a Holeshot-nál megpróbálhatod." - ott, ami (ha egyáltalán nyitva volt vasárnap) pont akkor zárt be, amíg én bevásároltam...
Némán bámultam magam elé: nem hittem el, hogy a város (ország) legkomolyabb motorosboltjának/műhelyének nincs egy kibaszott kompresszió-mérője... Meghallgattam még a szakik faszságait arról, hogy a motor miért nem kap benzint/túl sok benzint kap, és biztosítottam őket arról is, hogy igen: nemrég pucoltam a légszűrőt, és a szelephézagot is két hete állítottam be. (Nehezen hihető el egy motorról, hogy karban van tartva, ha a használat miatt úszik a retekben...) Megegyeztünk abban (legalábbis azt hiszem), hogy megmérik, és felhívnak a jövő héten. Akkor fogok visszamenni negyedszer a kibaszott shopba két héten belül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése