2017. április 22., szombat

Cagiva Raptor 1000 tartós teszt

Mivel a múlt hétvégi látogatásomkor Tibi igen meggyőzően érvelt amellett, hogy írjak már valamit a rég elhagyott blogra, ezért most gondoltam, hogy eleget teszek a kérésnek. Mi sem lehetne stílszerűbb comeback, mint egy benzin-szagú poszt? Kíváncsi vagyok, hogy generál -e ez valami olvasói/kommentelői forgalmat itt? (Ez mondjuk nem igaz: valójában leszarom, hogy bárki olvassa -e; csak ki akarom írni magamból, hogy később emlékezzek rá, miért ne vegyek olasz motort...)

Szóval kb. másfél éve használom a Raptort, tehát jogom van megalapozottnak tűnő véleményt alkotni róla. Tessék...

A napos oldal
Nem tudom, hogy amikor megvettem leírtam -e ezeket, de most fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ilyen "éles" motorom ezelőtt nem volt. Egy MV Agusta térhálós vázba cipőkanállal beillesztett ezres japán blokk, ami Marzocchi villákban levő Brembo kerekeken gurul, és ugyanolyan nyergek fékezik csak jót jelenthet a vezetési élmény szempontjából. Bicikli könnyedséggel manőverezhető; imádok vele motorozni. (Miki hatszázas Gixxerrjét megeszi reggelire.) Az ovális Beowulf-dobok hangjától minden motorfékezéskor a hideg futkos a hátamon. Kurvajó, na!

Nem lenne Jocó a nevem, ha ilyen erős kezdés után ne találnék bőséggel fikázni valót ezen a "karakteres" motoron. (Aki eleget olvasott motor- vagy autó-teszteket, az tudja, hogy elfogult újságírók előszeretettel használják ezt a klisét azokra a - többnyire olasz, vagy angol - modellekre, amelyek - valljuk be férfiasan - szarok.) Közhely az is, hogy az olasz járműveknek mik a gyenge pontjaik: mechanika, elektronika, kidolgozási minőség. Szerencsére az én esetemben a mechanika nem olasz (ha nem Suzuki blokk lenne benne, akkor meg sem vettem volna). Azt kell mondjam, hogy az elektronika is istenes (a mosás után falsul világítgató üres-visszajelző-lámpa, meg egy eleinte ritkán, aztán később még sokkal ritkábban kihagyó gyújtáson kívül eddig nem volt semmi probléma). Mivel a mosást nem szoktam forszírozni, és a kihagyó gyújtás ellen nagy gázzal indulást is meg tudtam szokni, ezért ezek különösebben nem zavartak. (Kivéve azt az egy alkalmat, amikor rögtön indulás után a járdáról májer módon döntve hajtottam volna le - ha a még hideg motor nem állt volna meg mint a szög. Így viszont elegánsan az első lámpát egy acéloszlopnak borítva hárítottam el a megalázó taknyolást.)

Szóval az elektronika még csak-csak jó. Az általános minőség témakörnél van a kutya elásva... Történt ugyanis, hogy rögtön vásárlás után egy olajfolyás elhárításához le kellett bontanom a tankot-légszűrőházat-injektort. Ekkor vettem észre, hogy a tankot nem tudom visszatenni. Vagy az elöl levő két csavarral rögzítem, vagy a hátsó eggyel. Végül némi segítséggel (Kasia tekerte a helyére az első csavarokat, amíg én a segédvázba kapaszkodva lábbal tapostam előre a tankot) megoldottam, de vegyes érzelmeket hagyott bennem a művelet... Később kiderült, hogy a híres mediterrán precizítás máshol is tetten érhető a motoron.

Tavaly nyáron ugyanis elkezdett szivárogni a hűtő. Hosszú vívódás után elküldtem megjavíttatni a "West Mercia Radiators" nevű mocskos, trehány, semmirekellő birminghami illetőségű műhellyel. (Szarjon sünt az összes ott dolgozó szakember, és customer service rep., akiknek sem a gyors munka, sem a figyelmes ügyfél-tájékoztatás, de még az angolul beszélés sem az erőssége...) Ennek ellenére múlt héten megint elkezdett folyni a hűtő. Igen pipa lettem, de megint lebontottam, és elpostáztam nekik, hogy javítsák meg gariba'. Közben rágugliztam, hogy nem találok -e bontottan valahol (Muhaha! A szétkúrt első lámpát is hónapokig tartott pótolni...). Kiderült, hogy a típuson előszeretettel jelentkező hűtő-repedés annak köszönhető, hogy a rosszul elvezetett, és túl hosszú (rövid?) gumi vízcsövek feszítik az egyébként három ponton rögzített hűtőt, amihez csatlakoznak, így az idővel elreped. A későbbi évjáratokon állítólag a nagy tudású mérnökök megpróbálták valami rögzítési pontokra taknyolt közdarab beiktatásával csökkenteni a feszültséget, de a felhasználói tapasztalatok azt mutatják, hogy nem igazán jártak sikerrel. A Raptor-rájdereknek tehát - szerencséjük függvényében - marad a latinos imádkozás, illetve az évi rendszerességgel elvégzendő hűtő-hegesztés...

A következő motorom valami lég-olajos japán gép lesz. (1.3-as XJR-em még nem volt...)