A kanadaiak végighorkolták az éjszakát. Én ezt leszarom, mert én is hozzátettem az összes tehetségemet, de legalább jót röhögtem az alattam alvó német csajon, aki láthatóan (és hallhatóan) pipa volt emiatt. (Minek megy backpackersbe, aki nem bírja a gyűrődést?)
Reggel kölcsönöztem egy bringát és kijöttem a Füvészkertbe, ami kivételes módon ingyér' van. Tény, hogy nem kerülhetett sokba a kialakítása (szerintem körülvették valami kerítéssel, oszt jóvan').
Egész éjjel esett az eső, úgyhogy az egész olyan, mintha Pesten bemenne az ember a pálmaházba, és nem tudna kijönni (a lábszáramról is folyik a víz). A különbség csak annyi, hogy itt nem csak olyan csoffadék bonsai-pálmák vannak, mert tető híján ezek megnőnek 20-30 méteresre is. Na felállok innét, mert egészen egzotikus trópusi rovarok másznak rajtam, és nem vagyok benne biztos, hogy mindegyik méregtelen. Amúgy sem vágom, hogy - azon kívül, hogy mondjuk nincs nekik - mi akadályozhatná meg az errefelé honos mérgeskígyókat is abban, hogy ide betegyék a lábukat???
...
Este még elmentem a "Cairns Blues Festival"-ra, ami 200 méterre volt a szállásomtól. Tegnap néztem ki ezt. Két napig tartó esemény volt. Odaérve láttam, hogy körbe van kerítve, és a kerítés mögül szól a zene. Benéztem fölötte: ott mobil WC-k, meg sörsátrak voltak fölállítva. Azt hittem, hogy ez valami city-council által kitalált ingyenes turista-csalogató dolog lesz, de ezek szerint nem... Eszembe jutott Attila, amikor megkérdeztem tőle, hogy itt miért ilyen kurva drágák az autók ("Mert ezek a rohadékok mindenen nyerészkedni akarnak!")
Jó - gondoltam - szeretem a bluest, úgyhogy kiköhögöm a 10-15 dolláros belépőt, és megnézem. Odaértem a kapuhoz. "KÉT NAPOS JEGY: $130. EGY NAPOS JEGY: $75". Ennyire azért nem szeretem a bluest. Ez viszont megmagyarázza a 150 fős közönséget, amit bekukkantva megsaccoltam (csaposokkal, és a semmire vigyázó securitysekkel együtt...)
Röhej volt. Szerintem szegény fellépőknek is égett a pofájuk. Szponzorok viszont voltak szarásig: a konferanszié csaj alig győzte felsorolni őket minden zenekar között újra és újra.
Én odakint leültem egy padra és végighallgattam két bandet. (Basszátok meg a 130 dolláros fesztiválotokat! A Lady Gaga koncert volt 80 kiwi dollár. Kapjatok már a fejetekhez!)
Hűvös volt, úgyhogy az utolsó együttes előtt visszaballagtam egy pulóverért. Mire visszaértem, addigra két csaj leült a kedvenc padomra, és műanyag-pohárral a kezükben ők is költség-hatékonyan fesztiváloztak. Egy darabig csak egymással dumáltak, de aztán szóba elegyedtek velem is. Az egyikük egy kis Londonban élő filippina volt (egész helyeske, de 40 kiló vasággyal együtt); a tehénebbik meg egy finn. Megkínáltak a pezsgőjükkel, aztán a helyi yardok baszogatása miatt átmentünk a túloldalra, ahol a csajok kibontották a második üveg pezsgőt (a yardok ott is megtaláltak, de addigra már azt is majdnem megittuk). Pezsgőzve-tequilázva-vodkázva még végigmulattunk néhány szórakozóhelyet (a finn tehénke dőlt ki először az utolsó előtt - szégyen a nemzetre...) Fél 4 felé elbúcsúztam a másiktól is, mert 4:05-kor vett volna fel az airport-shuttle és még részegen vissza kellett találnom a backpeckibe, és összepakolnom az alvó szobatársak mellett. 3:50-re ki is mentem a cuccal a Bellview motel elé a taxi-drosztra, ahol a kisbusz felvesz. Elaludtam a málhazsákon, és 4:30-kor ébredve a körülvevő srácoktól megtudtam, hogy 4 óra körül itt is volt egy shuttle, majd üresen elment... :) Jött viszont az övék, ami viszont egy másik cég volt, úgyhogy megint ki kellett fizetnem a transzfert, de legalább nem késtem le a gépet. Kiértem a reptérre, és odamentem a becsekkelő pulthoz. Odaléptem a pultos csajhoz:
- "Be akar csekkelni valamit?"
- "Nem." - mondom - "Ezt felvinném magammal." - pont úgy néztem ki mint aki alvás helyett átbulizta az éjszakát, és még mindig segg-részegen azt se tudja, hogy hol van...
- "Ez túl nagy. Ha be akarja csekkelni, az 8 dollár lesz." - így a néger picsa.
- "Jó." - mondom - "Azt még kibírom. Tessék!" - adtam neki egy tízest.
- "NyolcVAN dollár!"
- "Mennyi?!?"
- "Nyolcvan."
- "Szó sincs róla, hogy kifizessek 80 dollárt azért, hogy ezt a szart magammal vigyem!" - az egész kibaszott cuccom nem ért 80 dollárt...
- "Akkor próbálja bele abba a keretbe!"
- "Tessék!"
- "A teteje kilóg."
- "Tessék!" - belegyilkoltam elfordítva az egész málhazsákot a keretbe, és széttártam a karom (hüpphüppühüpp-barbatrükk!!!). A picsa ránézett a mellette levő supervisor faszira...
- "Ha belefér, akkor belefér..."
- "De lehet, hogy a stewardess be fogja csekkeltetni, ha nem tetszik neki, mert túl nehéz..." - a kis kurva tett még egy utolsó erőtlen kisérletet...
- "Azzal majd akkor foglalkozom, ha ott leszek!" - (Ááááá kurva anyád!)
Tovább mentem. A kis kínai stewardess becsekkeltette, de nyilván már nem csardzsolt meg érte. Már arra sem emlékszem, hogy hogyan boardoltam be; felszálláskor pedig már rég aludtam. Fél órával a landolás előtt ébredtem fel arra, hogy fáj a nyakam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése