2018. december 6., csütörtök

Szarvas hiba...

... volna azt hinni, hogy "karácsonyi giccs"-témakörben már nem lehet újat nyújtani.

Ez fogadott ma, amikor a céges menzára beléptem:

2018. november 23., péntek

Nagyvállalati szoftverfejlesztés

Vannak jelenetek az ember IT-karrierjében, amik nem kerülnek be az önéletrajzába.

Tegnap Jon, az ultra-introvertált (szerintem aspergeres), metálos, autentikus programozó-megjelenésű, senior enterprise-Java fejlesztő, és én - a már-már kiöregedő veterán Salesforce/Java rendszer-integrátor specialista - egy nap alatt vállvetve megírtunk 5 (ötös) sor PHP-kódot. (Ebből egy volt a nyitó kapcsos-zárójel, egy másik pedig a bezáró...)

2018. november 21., szerda

Költözés

Mostanra egészen tűrhetően tudok járni. Életem apránként visszatalál a megszokott kerékvágásba: 1-2 hónapja megvettem az új motort, és a hétvégén végre megint garázsos lakásba költöztem... A csuklóm még mindig kiábrándítóan szar, de ezt többnyire csak akkor érezni, amikor terhelem - például tegnap, amikor a díványt kellett cipelni: na az nem esett jól.

Kellett már a levegő-változás, bár maga a költözés aktusa nyilván pont annyira hiányzott nekem, mint egy prosztata-vizsgálat. Sajnos azonban nem volt más választásom, mert egy hete megint összefosta magát a bérleményben levő (mint most kiderült: 10 éves) bojler (meg a fűtés is). Sajnos a főbérlő akkora cigány, hogy a kb. 1 havi lakbérnek megfelelő értékű kombinált bojlert csak nem akarta kicserélni a tizedik ilyen eset után sem. (És ennek tetejébe a legolcsóbb szerződést fizeti a karbantartó céggel, akik így egy hét múlva jönnek ki szerelni minden egyes hiba-bejelentés után). Éppen ezért most pont kapóra jött, hogy egy magyar csaj készült átköltözni hozzám abból a - szintén 2-bedroom-os - lakásból, amit az ő lakótársa hagyott ott neki, hogy egyedül fizesse. Az én lakásom éppen egy nappal a szerződéskötés előtt változott jég-barlanggá, úgyhogy lelkiismeret-furdalás nélkül tudtam rámutatni a landlordnak, hogy megbaszhatja azt a bojlerével együtt. (Egy hónappal ezelőtt, amikor megint szerelni kellett, már szóltam, hogy az volt az utolsó csepp a pohárban...)

Mivel a csaj költözése már le volt zsírozva a következő hétre, ezért gyakorlatilag ott álltam egy hibátlan, nagy, garázsos, olcsóbb (és végül - de nem utolsó sorban - meleg vízzel, valamint fűtéssel rendelkező!) lakás ígéretével, amit nem kellett sem keresni, sem beköltözést szervezni rá. Erre mondja a művelt francia, hogy "no brainer"... Így végül Anett, es az ő két embere segítségével tegnapelőtt beckenham-i lakos lettem, és van egy garázsom, amiben az áthordott szemetemen kívül még a két motorom is elfér (az új, meg a roncs).

Egyébként nagyjából a motorral egy időben egy elektromos rollert is vettem, hogy a lábamról le tudjam venni a gyaloglás terhét. Azzal járok le a vasútállomásra; amíg meg nem érkezett, addig kénytelen voltam Ubereznem a munkába.

Most pedig egyszer csak azt veszem észre, hogy újabb öles lépést tettem afelé, hogy igazi londoni yuppie-vá változzak (leszámítva azt, hogy már igencsak kiöregedtem a műfajból...) Elvégre egy multinál, MacBook-kal imitálom a munkavégzést, anélkül hogy bármi, az emberiség számára hasznos értéket termelnék. Két font nyolcvanért iszom minden reggel a Borough Market-en a kávémat, és most már villany-rollerrel csapatok a pályaudvaron a plebs között cikázva. Ez utóbbit ugyan nem öltönyben teszem, hanem a gengszter-hoodie-mban, úgyhogy még van hova fejlődnöm... (Azért haj hiányában a hoodie még mindig sokkal praktikusabb az angol télben, másrészt meg jobb, ha némi baljós imidzset sugárzok azoknak az önkéntes rendőröknek, akik nem általlnak belekötni a rollerezésembe még akkor is, amikor az üres peronon veretem...)

2018. szeptember 17., hétfő

Itt vagyok, de nem ragyogok

Bandi barátom kifogásolta, hogy nem írtam már régóta semmit ide... Való igaz. A helyzet az, hogy most pont egy olyan fázisban van az életem, amikor NINCS életem. Írd és mondd: soha nem voltam még ilyen szarul. Kurvára nyomorult érzés így bénának lenni, ugyanis ahhoz nem elég szánalmas az állapotom, hogy igazán komolyan vehető legyen (végülis rengetegen vannak, akik egy ilyen esés után tolószékben élik le a hátra levő életüket), viszont ahhoz eléggé durva, hogy mostanra kiöljön belőlem minden vitalitást. (Ez előtt még én sem gondoltam bele, hogy milyen lehet nem tudni járni fél évig - vagy még tovább...)

Ha volna minimális affinitásom a self-brandinghez, akkor most kivonszolnám magam valami tengerpartra, vagy valami más látványos háttér elé szelfizni, és felraknám a Facebookra, hogy milyen kibaszott jó dolgom van. Annak ellenére, hogy - nyomorukat kompenzálandó - igen sokan hajlamosak ezt csinálni, én most inkább megkímélek ettől mindenkit...

2018. július 29., vasárnap

2018. július 4., szerda

Getting Up: Impossible

Nemsokára érkezik a mozikba az új "Mission: Impossible - Fallout"-film. Mivel most már kötelező kellék a franchise-ban a motoros üldözés, ezért okvetlenül le fogom tölteni elmegyek megnézni. Nemrég láttam a trailert, amiben annak rendje és módja szerint meg is villan Tom Cruise egy BMW Nine T-n (2:15-nél)

Ez a jelenet tulajdonképpen egy az egyben az Első Nagy Motoros Balesetemet (2006) rekonstruálja - néhány apró különbséggel:
- nem balról, hanem jobbról jöttek be elém
- rajtam volt bukó
- nem néztem előtte ilyen májerül hátra
- nekem nem maradt nyitva a szemem egy ekkora fallout után

A személyes emlékek miatt is alig várom a filmet, hogy kiderüljön: vajon Ethan Huntért is kijön -e a mentő, hogy hordágyon vigye a kórházba, ahol összedródozzák a könyökét...

2018. június 13., szerda

Csukló 2.

Ma volt az első follow-up a kórházban. Friss röntgenképek készültek. Együtt néztük meg őket a fiatal dokival, aki a múltkor arról próbált győzködni, hogy legközelebb se törjek össze egyszerre kettőnél több végtagot...

- Na! Nagyon jól néz ki!
- Igen??? Innen nézve nem úgy látszik...
- Hát ennél alaposabban ugye nem nagyon lehet összetörni egy csuklót... Itt ezt három dimenzióban kell nézni; a függőleges lemezből induló csavarok tartják a darabokat, amik a csuklóhoz közel vannak; ez az átmenő csavar meg itt lent a vízszintes mentén rögzíti, mert itt is tört - ráadásul egy csavaró erőhatás mentén: látszik, ezen a hosszúkás, éles darabon. Ezért is kellett a lemezhez még egy toldalékot is rakni, mert alapesetben csak ezt a rövid részét rakjuk be, de ez a törés már magasan az alkaron van. A másik csontot (a singcsont) meg egyébként nem is szoktuk rögzíteni, de itt most arra is kellett egy lemez, mert... (ezt a részt már nem értettem. Aztán van még a harmadik lemez, ami a középső ujj darabjait tartja, mert...) ...Itt az ujjperc ugyanúgy csavarodva, több darabra tört, mint az orsócsont, látja?

Hát én azt láttam, hogy könyöktől lefelé nagyjából kétszer annyi fém van most a karomban, mint csont, és teljesen random módon állnak ki belőle a csavarok, meg szögek(?). Első ránézésre úgy néz ki az egész, mintha egy apám garázsában talált lécbe találomra belevertem volna egy marék 50-es meg 100-as szöget.

Lesznek majd képek is, csak meg kell várni, hogy az NHS malmai megőröljék őket, és felíródjanak egy CD-re...