Ringwood, Melbourne

Április 22, csütörtök, reggel

Másnap reggel van, és itt ülök Ringwood-ban. Szerencsére Attila eljött a találkozó helyre. Nem sok időnk volt tegnap este beszélgetni, mert ő bicajjal jár munkába (Ringwood 40 km-re van a munkahelyétől. Nooormális?!?) és 6-kor el kell indulnia, hogy beérjen. Azt mondja, hogy azért munka után hazafelé az utolsó 10 km már egy kicsit kellemetlen...

Azért előjöttek az ilyenkor kötelező témák (mi a helyzet Zélandon; milyen Melbourne-ben élni, stb.), és amiket mondott, az még jobban ráerősít az Amerika-teóriámra. Nem tudom pontosan visszaadni a szavait, de volt a párbeszédnek egy ilyesmi részlete:

- És milyen itt élni?
- Te; kellemes, mert jólét van, de azért gondolkodunk azon, hogy visszaköltözünk valahova Európába. Vannak dolgok, amiket nem tudok elfogadni.
- Például?
- Ilyen primitív, suttyó népséget én még nem láttam!

Persze az övé is csak egy vélemény, de mivel tanult és világlátott emberről van szó, ezért hajlamos vagyok hitelt adni a szavainak. (Ugyan ő még azt hiszem, hogy Amerikában nem élt...) Elmondta, hogy nem egyszerűen sötétek az ozzik, hanem rosszindulatúan, hátba-döfősen, intrikusan, és egyben kioktatóan primitívek. (Jenkik, anyone?) Én persze nem vagyok rasszista; szerintem a világ összes népe állat mód buta (a magyar sem kivétel): nem a nemzetek között kell keresni a különbséget.

Elmondta még, hogy örül neki, hogy családos ember, mert az ozzi csajokat bottal sem piszkálná. "Ezek SEMMIRE nem használhatók!" - ezek voltak az ő szavai. És azt, hogy "SEMMIRE", még meg is nyomta egy kicsit... :) Ezt mindenki úgy érti, ahogy akarja, de szerintem eléggé egyértelmű volt... Itt jött elő megint az a téma, hogy el kell innét költözniük, ha nem akarja, hogy a most két éves lányából is OZHP legyen. (Döbbenetesen kreatívan bánok ezekkel a mozaikszavakkal, mi?)

"Igaz, hogy otthon keresnék vagy havi 80 ezret, amiből azért nem lenne egyszerű eltartani a családot, de hát ott is élnek az emberek..." Erre én rávilágítottam, hogy ezt mondjuk meglehetősen átgondolatlan dolog innét Melbourne-suburbiából egy sörrel a kezében kijelenteni, mire ő egy grimasszal jelezte, hogy azért a részleteket még ő sem dolgozta ki teljesen...

Erre megegyeztünk, hogy azért a seggünket a földhöz verhetjük, amiért tulajdonképpen kiválasztottak vagyunk, és a világ tetszőleges pontjáról fikázhatjuk, amit csak jól esik. Persze én is mindig hangoztatom, hogy mennyire hányok a programozástól, de azért jól tudom én, hogy a picsában sem lennék nélküle.

Másrészről viszont az igazsághoz tartozik az is, amit a múltkor olvastam valahol:

"Nem azt kapod, amit érdemelsz. Azt kapod, amit kapsz.
Amit kezdesz azzal, amit kaptál: azt érdemled."

Tudom, hogy ez nagyon Zen, meg hogy behunyt szemmel mormolt "Mmmmmmmmmmmm...", de ebben a három mondatban annyi minden van, amin az ember csak néha gondolkodik el, hogy muszáj voltam beidézni. Gyorsan abba is hagyom ezt a gondolatmenetet, mielőtt filozófia-bloggá változom, és buddhista bölcsészek szétszpemmelnének a kommentjeikkel. Meg aztán különben is: ki a lófaszt érdekel az én véleményem? Na bemegyek a városba, mert ez végülis egy útibeszámolós poszt-sorozat, vagy mi...

Most olvastam egy másik blogot, ami pont témába vág; ezt olvassa el az, akit mélyebben érdekel az amerikai nép. :)

Az ausztrálokról pedig ajánlom Attila blogját. (Nem hosszú, mert alig van ideje írni. Én vinnyogtam a röhögéstől...)