2010. június 14., hétfő

Great Ocean Road

Na jó; írok gyorsan még egyet, hogy haladjak. Ez rövid lesz.


Április 23, péntek

Azt terveztem mára, hogy - kerül, amibe kerül (csak olcsó legyen) - kibérelek egy motort, és azzal megyek a Great Ocean Road-ra. Ez egy partszakasz Melbourne-től délre, ami állítólag végig gyönyörű (olyan, mint a Need For Speed-ben a coastline-pálya). Viszont a lényeg, hogy ott van a híres "12 apostol" sziklacsoport. Lelövöm a poént (mert nem lesz); így néz ki:



Viszont a meteorológia esőt mondott, úgyhogy inkább autóval indultam el, mert szerencsére Attila odaadta a családi halottas kocsit:






Igen; ez is egy Falcon, csak a két generációval újabb, mint amit a múltkor megnéztem. Állítólag ez volt az egyetlen autó, amire Attila annak idején be tudta cserélni a totálkárból felépített, rásózott, majd újra a széthullás jeleit mutató Subarut. Ebbe viszont gázt kellett rakatni, mert nem keveset fogyaszt... Nekem egy padlógáz alkalmával sikerült egyszer egy 56.6 l/100 km-es pillanatnyi fogyasztást produkálnom vele (a computer legalábbis ennyit vallt be a műszerfalon). Megbeszéltük, hogy azért ez nincs rendjén, hogy amíg a régi doboz-Falcon 12-13-mal elmegy, addig ez beveszi a 15-öt is (benzinből, mert a gázból lecsúszik a 20 is...) Szerintem mondjuk valami baj lehet vele még akkor is, ha ez egy kicsivel még nagyobb, mint a régi típus. (Kár, hogy nem raktam mellé semmit, mert így nem látszik, hogy milyen ELBASZOTT NAGY.)

Mindegy; elindultam vele. Mire kiértem a Great Ocean Road-ra, addigra már szakadt az eső úgy, hogy semmit nem lehetett látni. Ez így is maradt egész nap (hiába szundítottam egy jó órát valahol útközben), úgyhogy hazafelé vettem az irányt anélkül, hogy egy szottyos apostolt, vagy akár egy csatakosra ázott koalát láttam volna (Zsuzsi szerint ott az erdőben látni kellett volna őket...)

Pont a délutáni csúcsban értem a város közelébe, és helyettük nézhettem ezt:




A belvárosban aztán kétszer basztam el a lefordulást a kezemben tartott telefonkönyv-vastagságú Melbourne-térképpel. (Ki gondolta volna, hogy a város nyugatról érkező autópályája NEM ÉR ÖSSZE a keletivel...?!?) Utána elővettem a GPS-t, ami cirka másfél óra alatt hazanavigált a hátralevő 25 kilométeren. Nem akartok Melboune-be autóval dolgozni járni!

Hogy a napnak mégis legyen némi tanulsága, itt van egy társadalmi célú hirdetés a Great Ocean Road-ra vezető útról. (Ekkor hittem el Attila elméletét a matriarchális berendezkedésű, fájdalmasan primitív ausztrál társadalomról...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése