2009. január 15., csütörtök

Szent este

Még bőven világosban érkeztünk meg Punakaiki-ba a Pancake Rocks-hoz. Sajnos csak 10 óra tájt jött a dagály, ami nélkül a blow-hole-ok nem működnek. Akkorra meg már sötét lett, úgyhogy azért nem láttunk belőlük semmit.

Földrajzóra: a Pancake rocks egy pusztuló magaspart, ami ráadásul valami baromi látványosra sikeredett üledékes kőzetből van (akit érdekel, az keressen rá a neten, hogy hogyan alakult ki...). Igy néz ki:



A blow-hole pedig a sziklák kisebb-nagyobb hasadéka, amin keresztül dagálykor a hullámverés fellövell (elég komoly robajjal). Erről sajnos nem tudok képet prezentálni. A következő dagály ugyanis másnap reggel a legalacsonyabak közé tartozott, amire ráadásul olyan tökéletes szélcsend támadt, ami a West-coaston évente szerintem néhányszor fordulhat csak elő. Ergo a mai napig nem láttam egyetlen tetves üzemképes blow-hole-t sem...

Csináltunk azért képeket:






Mivel nem tudtuk, hogy a másnapi dagálykor sem fogunk semmivel sem többet látni a blow-hole-okból, ezért úgy döntöttünk, hogy itt töltjük az éjszakát. A karácsonyi vacsorára fel voltunk már készülve (darálthús: CSEKK!), akárhol is ér minket. Volt egy kis ligetes rész a parkolók mellett, ahol kipakoltunk és elkezdtük csinálni a Milánóit (Zsófika: legközelebb neked is hagyunk!!!):

Besenyő Pista néni (jobb hiján Wakefield-szalámival)



"Making divine Christmas meal"



Nem volt meleg, viszont legalább kurvára fújt a szél, úgyhogy eléggé rétegesen kellett felöltöznünk. Mivel később előkerült a sörök meg a maradék bor melett a barackpálesz is, ezért egyáltalán nem volt kellemetlen. Elekezdett viszont szemerkélni az eső, ezért innét becuccoltunk a szomszédos kávézó tornáca alá:






A kávézóban egy 70 körüli fazon tett-vett. Szent este, 10 órakor... Mivel ő is észrevett minket, és nem volt olyan tahó, hogy elhajtson bennünket, ezért gondoltuk, hogy odahivjuk iszogatni. Mire ezt elhatároztuk, mindkettőnknek gyorsan WC-re kellett menni. Én értem vissza először; látom, hogy az öreg a bolt előtt áll, és tekinget körbe. A kezében egy bazi nagy puska...
"Jól van na!" - gondoltam - "Elég lett volna annyit mondani, hogy: gyerekek, máshol főzőcskézzetek már, lécci!" Azért ráköszöntem... Visszaköszönt, és már mondta is, hogy megint egy kis rohadék oposszum trappolt az üzlet tetején: azért jött ki, hogy levadássza. Ja, mondom, hagyja már azt a szerencsétlent, hiszen karácsony van! Inkább igyon meg velünk egy stampó pálinkát! Tartózkodó volt az öreg, úgyhogy nem fogadta el rögtön, hanem körbement oposszumot üldözni. Mivel aztán elég gyorsan kiderült, hogy az nem várja meg, amig seggbe lövik, ezért visszasündörgött dumálni egy kicsit. Beszélgettünk vagy fél órát, de nem sikerült két soványka kupica baracknál többet belediktálnunk.

Mikor az öreg elköszönt, kibontottuk az ajándékokat. Nekem hozott a Jézuska egy pár fűthető markolatot a motorra (Még nem tudom, hogy melyikre tegyem fel, mert a Yamahát nem akarom télen használni, viszont a Suzukin meg úgy nézne ki, mint hajléktalanon az arany Rolex).
Bogi kapott egy karórát (amiről már tudott, mert neki minden szirszar papirost el kell olvasni, amit talál a lakásban. Én meg csak szanaszét hagytam a blokkot...) Kapott még egy "Sex and the city"-falinaptárt is, hogy legyen valami meglepetés is. Ezen azért jót nevetett.

Azt est végére kellemesen be is rúgtunk, úgyhogy félregurultunk a parkolóba, és elaludtunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése