Fél 9-kor volt jelenésünk a tengeri-kajakozáshoz. Nem túl rövid eligazitás után (ne borulj fel; mit csinálj, ha mégis vagy olyan segg, hogy felborulsz az aznap éppen mozdulatlan vizen, stb.) lerakták a kajakokat a vizhez, és mehettünk. A csoportban volt két zsidó srác: az egyikük a Semmelweisen végzett Pesten, úgyhogy tudott egyet-mást Magyarországról (még beszélt is egy keveset). Rögtön mondta, hogy nekünk biztos fog menni ez a kajak-téma: a magyarok jók az evezős számokban. Igyekezvén az elvárásoknak megfelelni gyorsan ott is hagytuk az egész csapatot a 'csába... (Pedig én is most ültem először kajakban, és eleinte mindig a lapáttal akartam kormányozni, ahogyan a kenuban megszoktam)
Sandy-bayből indultunk el, és a Fisherman-szigetre eveztünk át (lásd az igen szar minőségű térképet!). Fényképeztünk, aztán Adele szigetet kivülről megkerülve kieveztünk Akersten-baybe. Ott némi döglés után visszacsapattunk Adele Island déli csücskére, majd megint vissza a szárazföld mentén a kiindulási pontra. Ez pont egy kényelmes napi túra volt, mert délután 4-re kellett visszaérni az öbölbe. Nem pofázom tovább; az egész kivételesen pont úgy néz, ki, mint az útikönyvekben, meg a turistáknak csinált brossúrákban: giccsesen tökéletes homokos beach, kristálytiszta viz (ami lapos szögben nézve azúrkék, de belenézve több méter mélyre lelátni). Zélandon honos madarak és fókák csinálják a show-t, és az egészet körülveszi az érintetlen erdő. Tessék:
"Most még egy kicsit úgy csinálunk, mintha csak úgy erre jártunk volna, de mingyárt megyünk kaját lejmolni"-madarak (Akersten Bay)
Sandy baybe az összes kajak négy óra körül ért vissza, amikor már apály volt. A különböző kölcsönzős társaságok traktorok vontatta trailerekkel szedték fel őket; csak úgy csapattak tucatszám a térdig-derékig érő vizben. Ezt is le kellett volna fotózni... (Bogi nagy traktor-fan; csodálkozom, hogy nem jutott eszébe...)
Rövid összecuccolás után még besunnyogtunk a szomszédos kempingbe, ahol pénzbedobós zuhanyzókban öblitettük le a sós vizet (meg egyébként is ránk fért már egy tisztálkodás...) Aztán elindultunk dél felé; eddigre már minden kajakos és kölcsönzős elhúzta a csikot:
Motuekában álltunk meg még harapni valamit egy parkban.
Innét a hasonló nevű folyó völgyén át vezet az út fel a hegyekbe, aztán a Buller mentén pedig le nyugati partra.
Nekem ez a szakasz tetszett a legjobban a Déli szigeten. Mivel a hócipőm tele van már a sok esőerdővel, meg a gusztustalan dimbes-dombos birka- és tehénlegelővel, (amik az Északi szigetet uralják), ezért ez a kis mérsékelt-övi lombhullató erdő a vad hegyi patakkal felüdülés volt. Szlovákiára emlékeztetett; a Garam völgye pont igy nézett ki. Ez is baromi jól kenuzható kis folyónak látszott. Sötétedékor a partján álltunk meg éjszakára, mert találtunk ott egy DOC által karbantartott kis placcot.
Ja! Majd elfelejtettem üzenni:
Kedves Zsófi!
Én is szeretlek!
jocó ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése