Reggel indultunk tovább Murchison felé, ahol megint némi előre tervezett programot kellett foglalni: 26-ára gleccser-túrát terveztünk. Az info office-ban meg is tettük. Sok látnivaló Murchisonban nincs, úgyhogy mentünk tovább az innét negyed óra autózásnyira levő függőhidig (Új-Zéland leghosszabb függőhidja). Odaértünk, leparkoltam, felvettem a pénztárcát, napszemüveget, majd jó nagy svunggal rábasztam a tolóajtót az ujjamra. (Mivel a felfújható matrac miatt néha nem kattan be a zár rendesen. Most bekattant...) Ömlött belőle a vér; egy pillanat alatt kiment a fejemből. Még egy jó kiadós kurvaanyázást is alig tudtam kiküszködni magamból, mert már le is kellett térdelnem. Egy másodpercre lehúzták a fekete függönyt, úgyhogy lefeküdtem. Mivel a rohadt kis sandfly-okat nem hatotta meg az állapotom, és még ők is szivták a maradék véremet, ezért gyorsan fel is keltem. Felraktam egy sebtapaszt, és bementünk a jegyárus bódéba megkérdezni, hogy hol van legközelebb kórház. Murchison és Greymouth közül lehetett választani. A csóka állitotta, hogy a murchisoniban van röntgen (nem volt), úgyhogy inkább visszafordultunk. Nagyon kulturáltan nézett ki a kórház, de átirányitottak minket Greymouthba. Ha viszont már megint a faluban voltunk, gyorsan bementünk a boltba. Vettünk darált húst, mert Bogi azt állitotta, hogy "divine Christmas meal"-t csinál szent-estére :) Ezt sajnos nem lehet frappánsan és ugyanilyen modorosan magyarra átültetni, úgyhogy én beszartam a röhögéstől. A boltban gyorsan magamhoz szólitottam még egy rúd Wakefield-szalámit (a szomszéd faluban csinálhatják), ami pont úgy nézett ki, mint a paprikás szalámi. Sajnos a darált paprikát erre a célra a kiwik nem használják (meg másra sem), de azért kimondottan jó volt (borsos volt, mert a pepperonisat gondolom már az olaszoktól ellesték).
Visszamentünk megnézni a függőhidat, ami egyébként egy régi aranybányász falucskát kötött össze az úttal. A falu elnéptelenedett miután elfogyott az arany, de ott maradt függőhid, markológép, teherautó, meg egy tonna sandfly.
Joc, függőhid
Bogi, függőhid (a túloldalról)
Buller river, jetboat
V8 (még a hengerfejeket is elvitték, úgyhogy tisztán látszott...)
Buller egy kanyarral odébbMehettünk tovább ilyen utakon:
Mivel az ujjam egész jól volt már, úgy gondoltuk, hogy nem fordulunk le Greymouthba, hanem tovább megyünk Westportba, ahogy eredetileg terveztük, hátha ott is van kórház. Ha meg nincs, akkor sem fogok belehalni, ha 2-3 órával később teszik sinbe (egyébként is egyre valószinűtlenebbnek tűnt, hogy eltört, pedig először le mertem volna fogadni). Találtunk kórházat, amiben még röntgen is volt! Elég lepusztultnak tűnt (nem egy magyarországihoz, hanem a murchisonihoz képest...), és mire bejelentkeztem, formot kitöltöttem és kiolvastuk a folyosó falát, már szinte semmi baja nem volt. Mire a doktornő jött, már meg sem röntgenezte... A várakozás oka két sürgősségi eset volt: az egyik egy nő, akit hordágyon toltak be (nem láttam mi baja volt). A másik pedig közúti baleset: a srác mesélte el, aki vezetett. Kb. 17-18 forma kölyök. Egy méterről éreztem rajta az izzadsággal vegyes pia szagot. Közelebb lépett, és már mondta is: jöttek haza Greymouth felől. Tolta neki vagy 170-nel, mikor az egyik kanyarban a külső iven levő kerék lement a fűre. Megcsúszott, és egy piruett után 2 mandinerből álltak meg az út túloldalán, ahol egy sóder-domb megfogta a kocsit. Hárman ültek benne. Csak neki nem lett semmi baja... A haverjának az anyósülésen felrepedt a feje a tetejétől a homlokán át a szemöldökéig. A csajt a hátsó ülésről éppen most stoppolják össze. A rendőrök, akik ott ténferegtek a folyosón (nekik 110-es tempót vallott be a kis pöcs) már megszondázták őt. "Szerencsére még a megengedett szinten belül voltam, pedig ittam jó néhány JimBeam-Cola-t."
Én emlékszem Wellingtonból egy ismerősre, aki az LTSA-nél (közlekedésrendészeti hivatal?) dolgozott, és kaptak mintának egy elektronikus szondát. Egy péntek délután kipróbálták magukon, hogy mikor érik el a megengedett szintet (80 mg per 100ml). Azt mondta, hogy ő már jóval előtte nem engedte volna saját magát(!) vezetni...
A médiában itt folyamatosan téma az ittas vezetés. Ezek után én nem csodálkozom. Csak akkor nem értem, hogy mi a bánatnak tartjuk fenn azt a kurva sok közlekedési rendőrt, akik túlórában szondáztatják, majd szélnek eresztik a hulla-részeg autósokat. Ezeknek a járőrőknek a felszámolásából származó költség-megtakaritás például a bevételi oldalon feleslegessé tehetné az egyébként is abszolúte értelmetlen (mégis rendszeres) speeding-ticket-jeim kibocsátását:
Lakott terület, 50 helyett 79 km/h - 230 dollárVégül ugye nem kellett lemennünk Greymouthig, úgyhogy megálltunk a Pancake-rocksnál. Szent-este a következő postban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése