Szarul élés

Ezt a postot pont előtte irom, hogy elindulnék felvenni Bogit a városban. Illetve nem veszem fel, hanem átkolbászolunk a Viaduct-ba (yacht-kikötő), a Seafood festival-ra. Osztrigákat fogunk zabálni, meg ilyeneket. Én ugyan nem vagyok egy nagy osztriga-rajongó, de azért néha megeszem. (Pláne, ha a belépő árában benne van a kóstolás...). Most történetesen épp befejeztem a késői ebédet (kicsit tartok is tőle, hogy nem sikerül majd seafooddal betegre zabálnom magam). Úgysem találnátok ki, hogy mit ettem, úgyhogy elmesélem. 1-2 hónapja nyilt egy kis francia üzlet itt a sarkon. Hetek óta tervezem, hogy megnézem mi van benne, de csak most jutottam el odáig. A múltkor már bekukucskáltam akkor, amikor zárva volt, úgyhogy azt már tudtam, hogy ha mást nem is, legalább találok egy giccses liba-figurát a pult tetején félrecsapott svájci-sapkával és piros-fehér-kék kokárdával...

Délelőtt motoroztam egy kicsit, és visszafelé beugrott, hogy meg kéne állni a franciánál. Igy is tettem. Vételeztem egy darab "Brie a la truffe"-t, meg egy "Chebris"-t. Ezek sajtok (megdöglök a sajtokért), de van nekik házi pástétomjuk (csak nem fogom már póriasan májkrémnek hivni...), szalámik, meg egy csomó francia konzerv. Csigát is láttam, de azt majd legközelebb veszek a csirkemáj-pástétommal együtt. Nem néztem, hogy mi mennyibe kerül, mert elhatároztam, hogy csak kóstolót veszek. Egyébként sem szeretek éhesen bevásárolni, mert akkor elszalad velem a ló, és platós-IFÁnyi cuccal megyek haza... (ami aztán ránk rothad) Most szerencsére jobban foglalkoztatott az, hogy gyorsan érjek haza, dobjam le a dzsekit, és felszivjak egy jól behűtött sört, mert folyt rólam a viz (még motorozni is túl meleg volt). A 20 deka sajtért végül 21.20-at fizettem... (tyűha!) Hazagurultam, levedlettem, leboritottam egy "Monteith's"-t. Ettől megnyugodott a belem annyira, hogy ne akarjak rögtön zabálni. Gyorsan lementem az öbölbe mártózni egyet. Jelentem: St Heliers-bayben a vizhőmérséklet kb. 27-28 C-fok, úgyhogy már hűsölni sem lehet benne. Azért utána a parton a csapvizes zuhany egy kicsit lehűtött. Hazajöttem sajtozni. Ittam hozzá még 2 sört (hogy - hogy nem: éppen nem volt itthon Dom Perignon). Közben megnéztem a neten, hogy mi a szart is vettem. A "Brie a la truffe" az szarvasgomba-krémes Brie sajt (120 dollár kilója).

szarvasgomba

A visszafogottabb árfekvésű (90/kiló) "Chebris"-re elég kevés angol nyelvű találatot dobott a Google, de annyi elég volt, hogy ez valami kecskesajt. Érdekes, hogy ránézésre inkább szalonnának tűnik:

Chebris, és a cimkék...

Bocs, de eddigre a szarvasgombásat már megettem... Lehet, hogy utálom a franciákat, de el kell ismerni, hogy tudnak élni. Kurva finom volt mindkettő. Nekem eddig a kedvenc sajtjaim egyébként a Szlovákiában vásárolt Baladour és Romadour (a nevük alapján ezeknek is lehet valami közük a franciákhoz...), amiknek a szagával annak idején kevesebb mint egy perc alatt üldöztük ki a Fetter Gabival a többi kollegát az irodából. A régi szép CCC-s időket még most is megkönnyezem. Fiatalság, bohóság...