Speed awareness

Történt egyszer úgy ősz derekán, hogy lejárt a Guzzim műszakija. Egy kis változatosságra vágytam, úgyhogy arra gondoltam, hogy inkább a Raptort helyezem vissza a forgalomba (egyszerre két motorra nem vagyok hajlandó road taxot, meg biztosítást fizetni...) A Guzzi tehát elment téli álmot aludni, a Raptort meg levizsgáztattam, és frissibe' ki is mentem egyet csapatni vele...

Hogy-hogy nem, hirtelen megint 20 évesnek éreztem magam, mert a Raptor egyszerűen keresi a balhét; meséltem már, hogy képtelenség vele normálisan közlekedni. A Guzzihoz képest megtáltosodva fűztem vele a kanyarokat egymás után a nyálkás levelekkel borított októberi aszfalton. Aztán eszembe jutott, hogy azért csak negyvenöt vagyok már, és egyébként is túl sok rozsdamentes alkatrésszel a testemben, úgyhogy inkább nyugalomra intettem a jobb csuklómat - annál is inkább, mert a nyári kesztyűben már kezdtek elgémberedni az ujjaim a tizenegy-két fokban. Komótosan haza is csorogtam.

Egy hét múlva kiderült, hogy nem voltam elég komótos, mert Tadworthben állítólag volt egy speed camera, amibe az addigiakhoz képest mérsékelt tempóval ugyan, de belehajtottam. A DVLA-vel folytatott rövid levélváltás után (férfiasan bevallottam, hogy tényleg én voltam a pilóta) Speed Awareness Course-ra ítéltek... Ez itt a pénzbírságnak, és a vele járó büntető pontoknak az alternatívája, amire elvileg 3 évente van lehetősége azoknak az egyébként jó magaviseletű polgároknak, akik megbotlottak, de a jard éppen aktuális ügyintézője arra érdemesnek találta őket. Én is a kiválasztottak közé kerültem, pedig pont egy éve voltam egy ilyenen egy élénk narancssárga lámpán való átmotorozásból kifolyólag. (Lehet, hogy a még mindig magyar jogsim miatt a rendszerben teszteletlen kódrészletre futott a vezérlés...)

Egy szó, mint száz: gondoltam, hogy az ember soha nem lehet eléggé speed-aware, úgyhogy elfogadtam a kedves meghívást. Mivel azóta járvány van, és a brit közigazgatást tényleg nem vádolhatja senki rugalmatlansággal, ezért ez a kurzus már online zajlott. Először webcam-en keresztül regisztrálni kellett egy photo-id-val, aztán video-konferenciás oktatást kaptunk. Meglehetősen sok színű közönség szaladt össze az alkalomra:

A teljesség igénye nélkül volt köztük:

• öntudatos, feminista feka pláza-picsa
• Al-Qaeda terrorista
• cockney ács-kőműves
• krákogó, láncdohányos, ötvenes kurva aki még az ágyból sem kelt ki az alkalomra
• kopaszodó, barkós hipszter
• Kelet-európai, anarchista motoros tróger (szerintem kitaláljátok, hogy ez kicsoda...)
• és Mr. John Smith bérszámfejtő, aki 25 éve dolgozik a Rozs, Árpa és Zabhegyező Limitednél, de most később indult haza, és sietnie kellett, hogy még hazaérjen a Hollyoaks-ra...

Nem mondom, hogy nem untam kurvára az egészet, de legalább lehetett közben netezni, sőt: azt is megtudtam, hogy amennyiben szimpla úttesten nem jelzi tábla a sebességkorlátozást, akkor a limit 60 mph - hacsak nincsen az út mellett közvilágítás, mert akkor 30! (Esküszöm!!!)