Kalpitiya reloaded - 1.

Nah; itt vagyok megint Pongo-Pongon!!! Ezúttal sajnos önköltséges konstrukcióban, mert A Cég nemhogy nem finanszírozta a repjegyemet, de ráadásul nem is hosszabbította meg a szerződésemet, úgyhogy az újév beköszöntével csóriger munkanélküli lettem.

Mivel tavaly augusztus óta már vágom ezt a kiteozás témát, mint flex a kekszet, ezért úgy éreztem, hogy a hirtelen rám szakadt rengeteg szabadidőt eltöltendő (és a szürkeországi tél melankolikus terhelését kompenzálandó - avagy az ereim felvágását elkerülendő) megint eljövök Sri Lankára izzadni, meg kiteozni.

Közben a kite-felszerelésem is kiteljesedett, tehát most már saját cuccal kerekedtem fel. Így a bérelt felszereléssel járó extra költség-vonzatot és a hozzászokás kellemetlenségét elvileg el tudtam volna kerülni - ha a saját cuccaimat valaha is használtam volna egynél többször... Spongyát rá; legalább MOST már beszoktam az új cuccoshoz. Ráadásul gyakorlatlan (lusta?) utazásszervezőként még utoljára belehajoltam az Oman Air gusztustalan lehúzásába is, amit a sport-felszerelés ürügyén sikerült rám verni. Egy szó, mint száz: ha valakinek kiteozás témakörben kezdeti tanácsokra van szüksége, annak szívesen segítek, mert ezeken mostanra átestem.

A szél-prognózis remekül nézett ki; kíváncsian vártam, hogy még mi tud beleköpni a tökéletesnek ígérkező nyaralásom levesébe... Az első két nap hibátlanul telt. Hosszú ujjú szörfös pólóban, hosszú szárú nadrágban, karimás-állpántos Pampalini kalapban, valamint a NASA által Vénusz-expedíciókhoz kifejlesztett naptejekkel még azt is sikerült elkerülnöm, hogy rögvest szénné égjek a trópusi napon. Így végre 2 teljes napig tudtam használni a 2 éve újonnan vett Cabrinha Switchblade-emet, amiben eddig mindösszesen kb. 80 méter futás-teljesítmény volt...

Harmadik napra viszont kiteljesedett az izomláz a combomban. Pont jókor, mert tegnap reggel egy lehajolással úgy meghúztam a derekam is, hogy percekig le sem tudtam feküdni. Azóta lazulás van; remélhetőleg két nap szünet alatt elmúlik az izomláz, meg a húzódás is. (Erre minden esély megvan, hiszen amíg tegnap még úgy közlekedtem itt a faluban, mint egy 80 éves mozgássérült, aki beszart, ma hajnalra - amikor ezeket a sorokat írom - már egész jól vagyok...)