Nagyon szakbarbár motoros poszt...

Motor-fronton elég mozgalmas hónapot hagytam magam mögött. Először az egyik éjjel valaki lelopta a takaró-ponyvát az utcán álló vasról, úgyhogy abból újat kellett venni (szarjon sünt a pitiáner kis köcsög).

Aztán a múlt héten a változatosság kedvéért belém jött egy furgon. Nem mesélem el, mert csodával határos módon megúsztam egy törött jobb hátsó lábtartóval. Ez ugyan 20 centi híján a bokám is lehetett volna, de szerencsére az a múltkor már összetört, és ugye annak az esélye, hogy a villám kétszer ugyanarra a helyre csapjon be elhanyagolható...

Közben elhatároztam, hogy megjavítom a jobb oldali fűtött markolatot, mert az nem működött azóta, hogy a motort megvettem. Lustaság, és egyéb teendők miatt a projekt kb. 2 hónapig húzódott. Végül ember feletti erőfeszítések árán sikerült a markolatba menő vezeték-párt visszaforrasztani az öntött műanyagból félig kihámozott sarukra, amikről leszakadtak. A “Digitális Elektronika”-laborvezetőm az egyetemről nem biztos, hogy dagadó mellkassal simizte volna meg a buksimat a forrasztások láttán, de a lényeg, hogy stabilan tartott, és az elektronok Döbrögi-módjára pöffeszkedve járhattak rajta fel, s alá.

...sajnos csak három napig, mert utána átégett a vezeték a saru-csonkok mögött... Egy kicsit szétbaszott az ideg, mert így nemcsak, hogy feleslegesen kaptam sérvet a teli tank le- és felszerelgetésétől, de gyakorlatilag kuka volt az egész. Mielőtt nekiálltam volna a - korábban Zélandról mentett – saját fűtött markolataimat felrakni rá, körülnéztem az Ebay-en, hátha valaki pont egy ugyanilyen másik fél fűtött markolatot árul... Long shot, I know, de legalább megpróbáltam. Ha nem is jártam eredménnyel, de legalább megtudtam, hogy már léteznek fűtött KESZTYŰK is! Aki használt már igazán hidegben motoron fűtött markolatot, az tudja, hogy mekkora áttörés az ilyesmi, hiszen a kezet a jeges menetszél igazából a fonákján kezdi ki.

Beható Guglizás után kiderült, hogy még egy teljes havi magyar átlag-nyugdíj összegét sem kell rászánni ahhoz, hogy itt Londonban hozzá jusson az ember. Egyelőre tényleg csak 2-3 brand létezik, de elég komolynak tűntek a fotókon a kesztyűk. Itt a margóra kívánkozik, hogy volt idő, amikor a technológia még gyermek-cipőben járt: találtam az Ebayen fél pár ilyet 1 fontért. A másik valamiért elromlott, és az ambiciózus tulaj szétbontotta, hogy hátha meg tudja csinálni. Nem sikerült neki, úgyhogy megpróbálta eladni - a figyelemet kétség kívül felkeltő “Félkarú ridernek ideális!!!” marketing-szólammal...

Elgondolkodtam. Voltak idők, amikor gyémánt-kemény srácokként egy szál farmerban csapattunk Simsonnal a Dunakeszi lóverseny-pálya havas buckáin. Vékony nyári kesztyűt hordtam, és a bukóra is csak azért vontam meg a napi betevő korty benzint a vastól, hogy legalább lássak valamit a szakadó hóesésben. (Akkor még nem volt kötelező...)

Van önkritikám: sajnos ezek a gyönyörű idők elmúltak, viszont helyettük vannak front-átvonuláskor megsajduló régi törések, meg ízületek. Úgy éreztem, hogy nekem jár egy pár fűtött kesztyű. Ha belegondolok, harmincegynéhány éve még jó eséllyel Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan is a Szaljut-6 radiátorait tapogatták, hogy a kezeiket melengessék, erre én itt csak megrendelem Interneten a fűtött kesztyűt, és 2 nap múlva már élvezhetem is. Baromi szerencsés vagyok...

Mivel azonban ruhát, és járművet nem veszek felpróbálás nélkül, ezért tegnap Kasiával felkerekedtünk, és elmentünk az egyik motoros-boltba, ahol árulják. A shop szemmel láthatólag kimondottan top cuccokat árult (SHOEI és Arai bukók, pl.), úgyhogy körül is néztem. A kesztyűk egyébként már ránézésre is nagyon igényesek. Két féle brandet árultak, de csak a Gebring ad örökös garanciát a fűtési mechanizmusra, úgyhogy olyat vettem. Pontosan XR12 típusút. (Meg egy pár akksit is hozzá, mert pont akciós volt).

Az eszköz egyébként nagyon okos. Két féleképp lehet használni: vagy a mini-akksikról, amiket a kesztyűn levő zsebekbe zippzároz az ember, vagy magának a motornak az akksijáról (ehhez van egy külön kontroller, hogy lehessen a fűtési fokozatot szabályozni vele). Minkét módszernek vannak hátulütői: a mobil akksikat töltögetni kell, míg a motor-akksihoz való csatlakozás kábelekkel jár, amit nyilván a dzseki ujjain kell átvezetni. A kesztű maga tartalmaz egy csomó parasztvakítós technológiát. Van benne Thinsulate, meg Hypora membrán, meg maga a fűtő “szövet”, amit MicroWire-nek hív a gyártó, satöbbi, satöbbi.

Én ezeket őszintén szólva leszarom: a lényeg, hogy fasza meleg, és vízálló, és még ököl-bütyök protetor is van rajta (ez 2013-as fejlesztés; a tavalyi modellen még nem volt). A user-guide szerint pedig ráadásul kapható fűtött zokni, nadrág, dzseki, és mellény is – ezek akár kombinálva is használhatók, de én nem akarom egy másik motor árát hülyeségekre elkölteni; a kesztyű az én használati körülményeim között untig elég.

Nem bírtam megállni, hogy ma ki ne próbáljam... Reggel gyorsan bekötöttem a kábelt az akksira. Már e közben lefagytak a kezeim. Gyorsan felöltöztünk, és tettünk egy órás próbakört. 10 fok volt – csak a miheztartás végett. Az eredmény nagyjából az volt, amire számítottam. Komfort-érzet tekintetében beszarás-behugyozás: lassan elhiszem, hogy télen is lehet kellemesen motorozni. Csak nyakról fáztam egy kicsit, mert Kasia pont kimosta a csuklyámat, és az nem volt rajtam. (Most viszont vérszemet kaptam, és lehet, hogy veszek egy Windstopper-nyakvédőt is - ez ilyen high-tech anyag, amiből a térd-melegítőim is vannak - és ott már remekül bizonyított.)

Az érem másik oldalán viszont a sok madzag áll: elég kényelmetlen, ha meg kell állni mondjuk tankolni. Előbb leveszed a kesztyűket, aztán lehúzod a csatikat. Utána lehúzod a csatit a dzseki és a motor között. Aztán leszállhatsz a motorról, és választhatsz, hogy a kontollert begyűröd egy dzseki-zsebbe, vagy hagyod, hogy lankadt fasz módjára lógjon a kábel térdig. Tankolás után ugyanez pontosan fordított sorrendben visszafelé, mert ha előbb húzod fel a kesztyűt, akkor a csatikat már nem fogod tudni dugdosni... Ha pedig már dugdosásnál tartunk, akkor azt is érdemes megjegyezni, hogy a kesztyű sajnos elég vastag, tehát szó sincs benne élmény-motorozásról, mert a téli kesztyűben motorozás élvezeti értéke még a kotonban dugás szintjét sem üti meg.

Mindezekkel együtt szerintem azt, amit az ember elvár tőle, remekül hozza a kesztyű. Főleg Elefantentreffen-re utazó, vagy motorral télen is ingázó júzereknek ajánlott – esetleg motoros futároknak is, de szigorúan csak jó sok szett tartalék akksi-párral, hogy ne kelljen vesződni a fel-leszálláskor...

Én lájkolom. (Már látom magamat, amint 10 év múlva valami gusztustalan BMW nyergében ülve egy ilyennel szelem át Skandináviát...)