Motorozni Londonban

Érzésem szerint kevés olyan nagyváros van a világban, amely Londonnál alkalmatlanabb hely lenne a motorral való közlekedésre. Szerencsére nem érzem magam kivételesen hátrányos helyzetben, mert igazából itt BÁRMIVEL szar közlekedni. Metróval azért, mert két átszállással máris legalább 20-30 perccel később érek oda bárhova (ha egyáltalán odaérek - mert ugye előfordul, hogy szemafor-hiba miatt egy vonal órákig áll...) Autóval nem kell magyaráznom, hogy miért képtelenség az egész; a buszokat meg inkább hagyjuk: azt már a múltkor elmeséltem.

Durván egy havi motorozás után rájöttem, hogy a londoni utakra nem a - mérsékelten légies - XJR a legoptimálisabb munkába-járós/szaladgálós típus. Hiába olvastam róla valami tesztben, hogy "street-bike" (hogy lehet egy két és fél mázsás csillagrombolót "street-bike"-nak nevezni???); a kormány a visszapillantóval együtt egy kicsit túl széles. A sávok ugyanis mindenhol pont olyan keskenyek, hogy az elbaszott emeletes buszok éppen elférjenek benne. Akkorák ezek a piros tehenek, hogy a Napot is kitakarják. Ha kettő egymás mellett halad, akkor nemhogy egy motort, de még egy hézagmérőt is bajosan tol be az ember közéjük. Erre pedig komoly esély van, ugyanis nyilván minden útvonalon legalább annyi járat közlekedik, hogy nemcsak az egyéb forgalmat, de már egymást is akadályozzák. Ennek megfelelően a motorosok a busz-biciklis-motoros sáv helyett általában inkább a szembe jövő forgalom felé kerülik a vesztegelő kocsi-sort. Akár jönnek szembe, akár nem. Erre én is gyorsan rászoktam. Ilyenkor persze külön öröm, hogy valamiért az összes főbb útvonal tele van kúrva járdaszigetekkel - nehogy túl jól érezze magát, aki egyébként haladhatna. (Asszem le fogom szedni a tükröket...)

Nem tudom, hogy minek köszönhető, de aki biciklivel, vagy gyalog jár, az pedig vagy mind megunta az életét, vagy csak egyszerűen hülye. Gagyi számítógépes játékokban találkoztam csak ahhoz hasonló viselkedés-mintákkal, amit itt látok. Mindennapos élmény a babakocsival, többsávos úton a pirosban átvágtató anyuka. Ha a gyerek már iskolás, akkor futva rángatja maga után a hátán táskával vergődő szerencsétlent. Az egyedül levő gyalogosok is megérik a pénzüket: nyilván először megvárja, hogy a jármű féktávnál jobban megközelítse, aztán csak akkor lép le a pirosban.

A motorosok pedig egyszerűen állatok. A minap éppen hátulról jött belém egy huszon-egynéhány éves suhanc robogóval, "L"-betűvel. Már pár kanyarral előbb sejtettem, hogy valami baromságot fog csinálni, mert láttam, hogy konzekvensen a többi motoros holtterében halad. Miután elmentem mellette, pislogtam is egyfolytában, hogy éppen hol a picsában lehet. Aztán egyszer csak nagyot fékezett előttem egy autó, úgyhogy én is azt tettem. Na akkor rögtön előkerült síppal, dobbal, nádi hegedűvel...

Hátrafordultam, hogy váltsak vele néhány baráti szót. Még bele sem tudtam kezdeni, már nagy hanggal mondta a magáét... Úgy meglepődtem, hogy hirtelen el is felejtettem magyarul elküldeni a kurva anyjába (ilyen szituációkban az sokkal inkább célra vezető, mert jó eséllyel nem tud mit mondani rá...). Helyette reflexből angolul ordítottam vissza, és a "fuckhead" szó többszöri használatának segítségével tiszta vizet öntöttem a pohárba.

Letámasztottam a bringát, hogy megnézzem, mit tört össze. Szerencsére csak a saját robogójának a sárvédőjét, úgyhogy visszaültem, és mentem tovább. Kíváncsi lettem volna, hogy valami testhezálló kis négyszázas supermoto-val is állva maradok -e...