Féknyereg (2. rész)

Ice T még hét közben felhívta valami bontós haverját, akinél egész olcsón sikerült egy féknyerget találnia. Megegyeztünk, hogy szombat délelőtt elmegyünk érte. Péntek este viszont nem vette fel a telefont, úgyhogy elhatároztam, hogy - a múlt heti egy helyben toporgástól meg nem rettenve - másnap reggel egyedül rávetem magam a problémára. Mivel egy hete a nyergen és közelében levő összes létező csavarra ráfújtam egy flakon WD-40-et és rozsdamarót, ezért joggal reménykedhettem abban, hogy most megindulnak. Hát tévedtem. A kereket visszarakva viszont sikerült jól szétkúrnom a kerékőrt, mert amikor meghúztam, akkor félig lecsúszott róla az adapter. A rágyógyult adapterrel elgurultam egy közeli műhelybe, ahol egy rossz arcú arab srác leszedte. Megkértem, hogy ha már ott van, akkor lazítsa már meg a féknyereg csavarjait is, mert ő fel tudja emelni az autót, hogy alulról hozzáférjen - és különben is van hozzá nekik minden, ami kell. Meglepetésemre lelazított egy MÁSIK pár csavart, mint amivel én próbálkoztam. Most, hogy már tudtam, hogy kell igaziból leszedni a féknyerget, elmentem csiszolópapírért, meg kalapácsért a Halfordsba, hogy - egy életem, egy halálom - ha lehet, akkor kiszedés nélkül a helyén felpolírozzam azt a kurva fékdugattyút. (Kalapács azért kellett, mert az még nem volt, és még a magyarországi arzenálomban sem található normális, "Pink Floyd - The Wall"-típusú...)

A mérsékelten kompetens kezdés után erős visszaeséssel folytattam az aznapi szerelést. A szánalmas, tekerős emelőmmel megint felemeltem a kocsit, majd a kereket levéve, és a kormányt oldalra kitekerve (hogy jól hozzáférjek a nyereghez) a lábamra ejtettem... Szerencsére a féktárcsára eső autó küszöbe alatt még egy olyan ponton volt a lábfejem, ahol már éreztem a dolgot, de még nem préselte péppé a kocsi. Intenzíven kurvaanyázva megint aláraktam az emelőt, de mivel az előző összecsuklástól az már el volt deformálódva, ezért megint lebicsaklott róla az autó... Végre kiékeltem a hátsó kereket, és harmadszorra sikerült aláügyeskednem - miközben el sem jutott az agyamig, hogy mekkora segg vagyok...

Innentől már meglepően könnyen ment minden. A beállt dugattyúra még egy flakon sprayt fújva, és 8-10-szer ki-be nyomkodva tökéletesen bejáródott, tehát megúsztam egy további egész napos szopást. A művelet közben befutott Ice T, aki jót röhögött az egészen, amikor elmeséltem neki a lábamra eső autót. Utána végre elmentünk Bob Marleyhoz felgumiztatni. Százhúsz helyett száz fontért - mert Ice T megtanított rá, hogy ebben az országban bárki bármennyit kér tetszőleges szolgáltatásért vagy termékért, MINDIG fel kell ajánlani érte 20 fonttal kevesebbet. (Nyilvánvaló, hogy ilyen - a maguk egyszerűségében megdöbbentően evidens - fortélyokat kizárólag felsőfokú végzettséggel nem rendelkező emberektől tanulhat a magamfajta lúzer. Fogadni mernék, hogy Ice T még a közüzemi számlákra is alkuszik a postán...)

Ahogy felkerültek az "új" gumik, elmentünk még lézeres futómű-beállításra is (itt nem sikerült a 80 fontból kedvezményt elérni...) Amíg csinálták, addig megebédeltünk valami csirkés helyen. Közben megtudtam, hogy Ice T annak ellenére, hogy Londonban született, azért 12 éves koráig Jamaikában élt. Állítása szerint ad még magának egy évet, hogy összeszedjen némi zsetont, aztán visszaköltözzön oda, és nyisson belőle egy garázst. Ezen kívül egy csomó olyan színes, hasznos információval gyarapodtam Jamaikáról, amitől már-már nekem is megjött a kedvem, hogy oda költözzek...

Ha pedig még nem lettem volna eléggé képben a brit-jamaikai kereskedelem gerincét alkotó cikkeket illetően, akkor most szerencsére azt is megtanultam, hogy Jamaikában 50 angol fontnyi dollárért lehet egy font füvet kapni, ami Londonban 2500-at ér, vagy 18 hónapot. Ugyanezek az irányszámok kokainra: 10000 font Jamaikában 1 kilóért, ami Londonban 50000 (vagy 10 évig terjedő...)

Ezeken a piacokon - éppen a fenti időtartamok kilátása miatt - Ice T állítólag nem képviselteti magát. A 4000 fontot érő Mercijét viszont viszi magával, mert az Kingstonban 14000-et ér...

Egy szó, mint száz: a Lexusnak minden ismert hibáját elhárítottam/tuk/ták, és a futóművezés után most úgy megy, mint az álom.

VÉGE