2009. június 7., vasárnap

Tonga 1.

Múlt hétvégén Tongán voltunk. Megint péntek éjjel ment a gép, és most is hajnal 3 körül kerültünk ágyba. Ez eléggé lemeríti az embert - főleg, ha a régi ismerősök is hallatják a hangjukat: itt sem hiányoztak a kakasok, akik egyébként Tongán egészen formabontó módon szürkülettől a felkelő nap fényéig nyomják...

A Tongai szállásunk a Heilala Holiday Lodge nevű helyen volt. (Közepesen lepusztult hely, de legalább a német tulajdonos miatt egyáltalán nem lehúzós - ennek mingyárt jelentősége lesz...)




A tongai infrastruktúra Cook-Islandshez képest enyhén szólva szerény. Szombat reggel a tulaj felesége (ő a benszülött) bevitt minket a városközpontba. Akkor láttuk csak, hogy hol vagyunk... Nem sokkal Rarotonga után hasonló élményre számítottunk. E helyett pofánbaszásként ért minket az a látvány, amit utoljára két éve tapasztaltunk Magyarországon: szemét, nyomor, és igénytelenség. Tonga közigazgatási és gazdasági központja, a Tongatapu sziget minden bizonnyal Óceánia segglyuka. Lássuk csak, hogy hol láttam olyan viszonyokat, mint Nuku'alofán, a fővárosban: Budapest külvárosi gettóiban, és kelet-magyarországi falvak cigánysorain. Eszembe jutott még a földrengés utáni Arad is róla, de arról már csak homályos emlékeim vannak. Asszociáltam még a fesztivál utáni Hajógyári-szigetre is: na kábé annyi Tongán a szemét. Ja, és beugrott még Queens meg Brooklyn is a sok kibelezett autóroncs, meg a wannabe rapperek miatt :) Bár a tongai baseball-sapkás/kapucnis srácok vagy nem tudják, hogy a strandpapucs nem menő New Yorkban és L.A.-ben, vagy csak nem érdekli őket...




Biztos csak azért, mert nem voltunk rá felkészülve, de tényleg elnémultunk. Ilyenkor veszem csak észre, hogy mennyire hozzá vagyok már szokva ahhoz, hogy egy tiszta országban élek. Sok minden átfutott az agyamon:

  • Milyen furcsa, hogy öt éve még nem tartottam rendkívülinek azt, hogy házak udvara, vagy az utcafront tele van baszva sittel.

  • Hihetetlen, hogy öt év elég ahhoz, hogy most meg már igen.

  • Miért kell térdig érő szemétben élnie embereknek?

  • Hogyhogy életem első 29 évében ez meg sem fordult a fejemben?

  • Abból, hogy egy társadalom ilyen szinten maga alá szarik, tényleg levonható a következtetés, hogy belülről is rohad?

  • Akkor most én lettem a sznob nyugatnémet turista, aki a 90-es évek Balatononján értetlenül áll a magyar viszonyok előtt?


Tongatapun megvan minden más is, amitől Magyarországon is hányingerem volt: korrupció, cigánykodás, lehúzás, és pusztulás minden fronton. Az ország lakosságának egyébként kb. a fele(!) külföldön él: aki teheti, az Amerikába, vagy Ausztráliába vándorol (Zéland is közkedvelt célpont).

Váltottunk némi pénzt, és villámgyorsan körbenéztünk a városban. Miután kitaláltuk, hogy másnap reggel áthajózunk egy szomszédos szigetre (a turisták általában ezt csinálják), elhatároztuk, hogy kimegyünk a sziget keleti partjára, ahol talán találunk olyan partot, ahol lesz gusztusunk megfürdeni.

Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése