2009. június 20., szombat

New Years'

Bevásárlás után kerestünk egy utcát, ami elég sík ahhoz, hogy ott aludni is tudjunk, de még elég közel van a belvároshoz, hogy benyomva is viszonylag fájdalom-mentesen visszataláljunk a buli után. Mikor megtaláltuk, nekem muszáj volt lefeküdnöm egy bő fél órára, mielőtt elkezdtük volna a sörök felszámolását (a nomádkodás előbb-utóbb leszívja az embert annyira, hogy bárhol, bármikor tudjon aludni).

Két-három sör után begyalogoltunk az Oktogonra (a főtér), ahol kommersz népi szilveszter volt készülőben: színpadot állítottak fel, melyen a helyi celebrityk, wannabe pop- és rocksztárok, hastáncos-csoport, stb. adott műsort. Ezek ugye nem igazán érdekeltek minket, de legalább itt volt valami zaj, meg tömeg. Ezen kívül itt voltak kirakva a környező pubok asztalai, meg padjai is. Az egyiknél letelepedtünk iszogatni.




A téren folyó műsoron kívül minden pub-ban is külön-külön ordított a zene, és ugrált a közönség. Megittunk pár rundot egy meglehetősen temperált norvég házaspár társaságában, akik már első ránézésre is turistáknak látszottak. Már nem emlékszem miért, de a sörök nem igazán hatottak, úgyhogy melléjük kénytelen voltam valami töményet is venni. Bementem a kocsmába, és hosszú sorban állás után megkérdeztem a pultos csajt:

- Milyen vodkáitok vannak?
- Tessék?!? (nem sikerült túlordítanom a zenét)
- Milyen vodkáitok vannak?

Erre elfordult, és kiszolgált valaki mást (valószínűleg szilveszterkor ilyen késői időpontban már nehéz esetnek számít az, aki még válogat is...) Utána azért visszafordult.

- Igen?
- MILYEN VODKÁITOK VANNAK?
- 42 BELOW, ABSOLUT, SMIRNOFF, ... ... ... - eddig értettem, mert ő sem tudott elég hangosan kiabálni)
- Absolut jó lesz. - igazából arra lettem volna kíváncsi, hogy Finlandia van -e (ami a kedvencem, de sajnos itt Zélandon nincs nagy kultusza, úgyhogy a pubok sem nagyon tartják). Végül megláttam a vodkás palackokat a háta mögött: tényleg nem volt Finlandia.

Erre kitöltött egy shot vaníliás(!) Absolut-ot. Biztos nem kiabáltam elég hangosan azt, hogy "Absolut will do." - de valószínűleg azért a sok "L"-betű célhoz ért, így Absolut Vanillát kaptam... Mindegy: ilyet még úgysem ittam. Nem is volt rossz, ugyanis nem likőr, hanem cukormentes vanília-íze van (kóstoljátok meg). Az éjszaka háralevő részében még ittam egy párat ugyanebből (egyébként már itthon is van egy palack).

Éjfélre azért csak-csak elérte a hangulatom a kívánt szintet. Végül fellőttek némi tüzijátékot...




... oszt mehetett mindenki haza...

Úgy tűnt legalábbis, hogy a tömeg jelentős része nem rendelkezik a "Menjünk le a Körútra! Szórjunk konfettit ismeretlenek arcába ordibálva! Dobáljunk sörösüvegeket! Borítsuk fel a rendőrautót! Foglaljuk el a TV-székházat!"-típusú virtussal éjfél után.

Mi azért még körbejártuk a pub-okat, és mulattunk egy kicsit.





A szokásos "ebből pont tizenkettő egy tucat"-jellegű rusnya, hullarészeg white trash-eken kívül...


... láttunk egészen karakteres fazonokat is. Itt van például ez a csóka, aki ír-táncolt MINDENRE, ami kijött a hangfalakból - legyen az U2, hiphop, vagy techno:



Végül kellemesen elfáradtunk, és elindultunk "haza". Mivel nem voltunk már szomjasak mi sem, ezért Bogi egész úton azzal szórakozott, hogy az utcán mindenkit fejbe vágott a lufival, ami valahogy a keze ügyébe került. Mikor már ez sem volt elég szórakoztató, akkor új elfoglaltság után nézett: azt kiáltotta a véletlen-szerűen kiválasztott szembejövőknek, hogy: "Oi!!!" Ezt bent a cégnél tanulta a rakodó-munkásoktól, és nyilván nagyon tetszett neki... :)

Hazafelé még behatoltunk a Mekibe is, hogy elfogyasszuk az újévi vacsit:




Amúgy a Meki 18 dolláros (hűha) órabért fizetett a szilveszteri műszakban dolgozóknak. Ezt véletlenül az előttünk álló részeg társaságnak sikerült megtudnia a sztoikus nyugalommal kiszolgáló, rezzenéstelen arcú sráctól, akinek minden bizonnyal tele lehetett már a töke a vátozatos szilveszteri klientúrával.

- Must be hard to deal with all these shit-faced people, huh? - léptem oda hozzá némi empátiát tanusítva.
- It's OK... - volt az unott válasz.

Kikértük a kaját. Míg vártunk, Bogi rögtön kibontott egy szívószálat. Jólnevelt módon elkezdett lázasan szemetest keresni a papírfecninek. Észrevett egy pénztárgép-kábelnek kivágott nyílást a pulton, amin keresztül történetesen nem volt felvezetve kábel.

- Is this for the rubbish? - és már nyomkodta is bele a papírkát...
- No, but who cares... - szeme sem rebbent a srácnak :)

Megkajáltunk, majd ("Oi"-okat ordibálva) visszasétáltunk a buszhoz. Könnyedén elaludtunk...

3 megjegyzés:

  1. Valami baj van velem Jocó, de nem értem, hogy hogyan kerül a szilveszter június 20-ára? (Én nem állítom, hogy mindent tudok!)

    VálaszTörlés
  2. Szia. Ez a post is a "Déli sziget" című, majdnem elfelejtődött, sohanemleszvége (azért remlélem, hogy igen) teleregény legújabb eleme. Jobb oldalon a Déli Sziget labelre klikkelve szűrheted a blogot erre a témára (ezt végigolvasva kiderülnek az előzmények). Üdv az olvasó-táborban, és köszi, hogy a videót kommentelted a YouTube-on is! Teljesen elérzékenyültem...

    VálaszTörlés
  3. A részeg-randa csajos fotó egyszerűen király. :-)

    -gaf

    VálaszTörlés