Persze nem kell a Déli-Szigetre menni ahhoz, hogy az ember állatokat lásson. Itt van például a szomszéd házaspár kutyája: Arnold Schwarzenegger.
Ő egy kb. 8 hónapos rotweiler. En a mai napig kíváncsian várom, hogy milyen minőségben kívánja tovább vinni a híres akcióhős névrokon örökségét. Arnie ugyanis kb. annyi agresszivítást és házőrző potenciált képvisel, mint Csanádéknál a nagyon szép (és még annál is lustább) Oriza Triznyák. (Csak hogy a hézagos bábfilmes műveltségű olvasóknak is világos legyen: ő egy macska.) Arnie a történelem legbeszaribb rotweilere: bármilyen hirtelen mozdulatunkra összerezzen. Ha dobbantunk, vagy tapsolunk, akkor pedig elrohan. Ennél sokkal nagyobb baj viszont, hogy a gazdái nem viszik őt el rendszeresen megfuttatni. Helyette a közös hátsó udvarban tartják, aminek az egyetlen szűk kijáratát lezárták. Nem nehéz belátni, hogy egy fiatal, ereje teljében levő nagy testű kutyának egy 50 négyzetméternyi bekerített udvarocska lényegében annyi mozgásteret biztosít, mint Terminátornak a hidraulikus prés. Arnie kényszerű fogsága minket különösen érzékenyen érint. Az ő igazi erőssége ugyanis a szarás. Egészen bámulatos mennyiségű taposóaknát képes telepíteni akár egy rövid hét leforgása alatt is. Emiatt a hátsó udvar megszűnt közös lenni; a teregetésről régen leszoktunk. A halmozódó szarhegyekre felhívtam már Martin es Kerry figyelmét is; kíváncsi leszek, hogy mi lesz a végkifejlet. Most mondjuk tiszta az udvar, mert Arnie szanatóriumban van: éppen a kiherélő műtétből lábadozik.
Kedvenc háziállatom azonban Arnie legnagyobb spanja volt a másik szomszédból: az angol vizsla-keverék Brutusz:
Brutusz fő profilja az idétlen össze-vissza rohangálás. Ha James bármikor kinyitotta a bejárati ajtajukat, Brutusz konzekvensen kilőtt, és ha éppen a mi ajtónk is nyitva volt szellőztetés céljából, akkor rögtön villámlátogatást tett nálunk. Ez úgy nézett ki, hogy berohant, körbefutott a dohányzóasztal körül, visszarohant a konyhán keresztül a fürdőbe, majd megfordult és kiviharzott a lakásból. De egyébként sem láttam őt sehová lépésben közlekedni. Ha jól belegondolok, eddig összesen talán egy alkalomra emlékszem, hogy 3 másodpercnél tovább egy helyben tartózkodott volna: akkor, amikor barbeque-zás közben odaült az asztalhoz egy székre, hogy szemmel tarthassa a sült kolbászt és a steak-et. (Ez a kép akkor készülhetett, amikor speed helyett véletlenül morfiumot szívott...)
Nemrég James-ék egy másik kutyát is felhajtottak Brutusz mellé: Cézárt, a kölyök foxit.
Sajnos a ház tulajdonosa viszont egyértelműen elejét akarta venni a kennel elburjánzásának, így a rómaiaknak menniük kellett. Az egész család kb. egy hónapja költözött el.
Brutusz viszont nem felejtette el letenni a névjegyét a lakásban: kb. 2 hónapja el kellett lőnünk egy bolhabombát, mert szaporodtak a viszkető pöttyök a lábunkon. A bolha itt egyébként nem ritka jószág a lakásokban: a könnyűszerkezetes építkezési technológia minden szirszar ízeltlábú melegágya. Minden szupermarketben kapható "Flea Bomb", és "No Bug Bomb". Az aljzatbeton hiánya ezen kívül a rágcsálók ki-be közlekedését is elősegíti; a garázstól minket is egy olyan vastag deszka padlózat választ el, amit egy kivénhedt protézises egér is percek alatt átrág. Ez most különösen aktuális, mert a legújabb állatunk egy patkány (ezt sem mi hívtuk...). Egyébként sem vagyok túl jó alvó, de két napja még annyit sem tudok hunyni, amennyit szoktam, mert a rohadék hol a kamra ajtaját csócsálja, hol a szemetesvödröt borogatja, hol meg a nejlonzacskók között randalírozik.
Mivel Grabowski visszavonult (Torót olvas, és nyers kaján él...), ezért kénytelen vagyok saját módszerekkel felvenni a harcot a patkány ellen. Ma reggel már kiraktam a mérget a konyhába, meg a garázsba a BBQ-állvány alá. Mikor hazajöttem a konyhai adag érintetlen volt, de a garázsban levő adagot valaki már megkezdte. Lehet, hogy ma már nyugodtan alszunk? (Nem akarom elkiabálni, mert a múltkor már egyszer korainak bizonyult az öröm: akkor azt hittem, hogy a garázsban levő liszteszsákra rájáró patkányt elintéztem, hiszen találtunk is egy dögöt a lépcső alatt a bozótban.)
2009. március 12., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
"Thoreau-t olvas és nyers koszton él"
VálaszTörlésklasszikusokat csak diszkóritmusban :)
Bocs. Úgy látszik, hogy nekem meg rajzfilmes, illetve irodalom-vonalon van még mit fejlődnöm... Igy viszont végre leesik a poén (kicsit fájdalmas, de nem ez az egyetlen ilyen a filmben).
VálaszTörlésPróbáltam ezt a Thoreau-t meg-Google-ozni, de fingom nem volt, hogy igy kell betűzni...