Brisbane - első nap

Május 2, vasárnap

A gépről leszállva a city-transzferrel is csak tovább szopattak. Fél órát kellett várnom rá, mert pont előttem ment el; a következőn pedig én voltam 20 emberből az utolsó, akit lerakott. Szerencsére a hitelkártya számomat nem adtam meg annak a helynek, ahová tegnap online próbáltam meg befoglalni (van is egy nem fogadott hívásom: biztos ők voltak, hogy hol vagyok már...), úgyhogy inkább kiszálltam az utolsó csapat sráccal egy olyan helyen, ahol 3-4 backpackers volt egymás mellett. Bevonszoltam magam az elsőbe, ami így utólag felismerve az east-coast leglepusztultabb ótvaros szar helye volt (City Backpackers). Kivettem egy ágyat egy rókalyukhoz hasonló ventillációjú szobában három másik igénytelen arc mellett. Viszont legalább ágyba kerültem...

...

Kettőkor keltem fel. Körülnéztem a szálláson. A szobámból a kilátás egy tűzfal előtt elhelyezett nagy halom sittre nyílik.


Az épületből kilépve egy betonkeverő, egy rakás homok, néhány raklap, és pár oszlopnyi béléstest között vezet az út a konyhába. (Egyébként az ágyam fejfájára valaki azt véste fel, hogy: "DO NOT STAY A WEEK IN THIS HOSTEL".)




Leszarom; legalább a belvárosban vagyok. Állítólag, ugyanis ezt én kurvára nem vettem észre. Tíz percet kellett gyalogolnom a szállásról valami fos pályaudvar-szerűségig, ahol tudtam harapni valamit. A food-courtban csak a Meki, meg a KFC van nyitva. Kurvára másnapos vagyok, és nem látok egyetlen helyet, ahol tudnék venni egy sört, úgyhogy most ezt a szar ice-tea-t iszom.

Ahogy jöttünk be a reptérről a városba, ugyanez volt az érzésem: Brisbane úgy néz ki, mint egy campus a nyári szünetben. Mindenhol éppen csak lődörög egy-egy ember; a belvárosnak nincs semmi karaktere (ronda és homogén). Remélem, hogy ez csak a vasárnap délután (meg a másnaposság) miatt van. És én egy hetet leszek itt, hogy felmérjem, hogy milyen lehet itt élni... Majd inkább elmegyek búvárkodni...

...

Na. Közben kinyitottam a térképet, meg az LP-t, és kiderült, hogy a Brisbane Transit Centre-ben voltam. Még 15 perc sétával bent voltam a Váci utcában (itt Queen Street Mall), és megbizonyosodtam róla, hogy a belváros tényleg okádék. A kocka épületek mellett az egyik főutcán terminátor-wallabikat tekintettem meg. No comment.



A nap fénypontja egyértelműen az volt, hogy végre láttam egy jó segget. (Ez azért elég sokat elárul Brisbane-downtown bájáról...) Pedig itt még egy majdnem Duna-szélességű folyó is van. (Kár volt köré egy bazi nagy Újpalotát felhúzni.) Mindegy; nem fintorgok. Próbálom előítéletek nélkül gyűjteni a benyomásokat - végülis Dunakeszin is lehúztam vagy 28 évet, oszt mégsem lett semmi bajom, pedig az a város sem a virtuóz építészeti megoldásaival lopja be magát az ember szívébe... És ami a lényeg: ott nem lehet novemberben trikó-sort párosításban este 7-kor sétálgatni...

Attila: "Amióta itt élünk, eléggé visszafejlődött az angolom. Nehéz szinten maradni egy olyan környezetben, ahol mindenki jól elvan a maga 200 szavas szókincsével."

Este elmentem valami művész-moziba, és megnéztem a "Crazy Heart"-ot. Egész jó volt; Jeff Bridges újra hozta a mindenbe beleszaró, nihilista karaktert, de olyan jól és másképpen, hogy közben eszembe sem jutott a Nagy Lebowski, csak amikor kijöttem. A film plakátja szerint kapott érte valami szobrot is (ami mondjuk szerintem szart sem jelent, mert azt úgyis osztogatják Hollywoodban, mint a nyalókát).