2009. szeptember 16., szerda
2009. szeptember 15., kedd
Új autó-motor!!!
Nem baj, hogy nincs mit, de most már muszáj írnom. Egyrészt már több, mint 2 hete hazajöttem, másrészt meg ha sokáig kussolok, akkor a végén még majd jól kitúr a többi hiéna zélandi-magyar blogger a szájberszpéjszből (az online jelenlét farkastörvényeit nem lehet sokáig büntetlenül figyelmen kívül hagyni...)
Zamatos benzinszagú hírekkel jelentkezem, mert ehhez a témához mindig magabiztosan hozzá lehet nyúlni (ezen a fronton állandóan történik valami).
Rengeteg kellemetlen meglepetés - tulajdonképpen szopás, de most gondoltam, hogy választékos leszek - ért járműflottám üzemeltetésére, es TMK-jára vonatkozólag.
1. Forgalomból járműveket ideiglenesen kivonni (REGO-t hold-ra tenni) csak 3 hónapnal hosszabb időre érdemes, mert annál korábbi visszahelyezés esetén kíméletlenül kifizettetik a REGO-t visszamenőleg. Ez történt most velem is. (DOH!)
2. A Suzuki ugyan megkapta az új műszakit, de az állomáson már mérik a zajszintet is. (DOH!) A vizsgalapon "kipufogó határeset" széljegyzet tanúskodik arról, hogy a költséghatékony teljesítmény-fokozás alapelemét (a kipufogó-kiherélést) Zélandon mostantól kevésbé tolerálják (a Yamahával biztos, hogy gondjaim lesznek, mert azon olyan sportcső van, amitől az autó-riasztók mindig bekapcsolnak).
3. Szomorú hír még, hogy a Hondát viszonylag kimerítő (és nehezen orvosolható) hibalistával húzták el a műszakin...(DOH!) A kormányszervóból csordogáló olaj letörlése után azért majd még egyszer nekifutok egy másik vizsgaállomáson is...
4. A busz is megbukott, de azt megúszom két új használt gumival, egy kerékcsapágyazással, meg némi gitteléssel.
5. Mivel a többi hiéna blogger nem adott róla hírt (én viszont figyelemre méltó happening-nek tartom), ezért elmondom, hogy a múlt hétvégén lezajlott a híres/hírhedt "Undie 500". Nem elírás; ez itt nem 500 mérföldes verseny. Ez a fantázianeve annak az évente megrendezésre kerülő bulinak, amely során a christchurch-i egyetemisták 500 dollár alatti értékű autókkal átcsorognak Dunedinbe, jól bebasznak, majd ezt-azt felgyújtanak, és megdobálják a rendőröket. Biztos vagyok benne, hogy ha kezük ügyébe kerülne, akkor a T-34-est is megjáratnák. Sajnos a nyugati berendezkedésű védelmi arzenál itt nélkülözi ezeket a játékszereket... :(
Most viszont, hogy a Suzuki sikeresen levizsgázott végre lazíthattunk egy kicsit. A szórakozás útjában álló sallangok eltávolítása után (visszapillantó, indexek - ezek úgyis mindig csak a műszakizásra kerülnek fel) kimentünk csapatni egy kicsit Muriwaira. (Képek a következő postban - Bogi gépéről kell őket leszednem.) Az eredeti koncepció az volt, hogy Bogi majd jól megtanul motorozni a balesetbiztos tengerparti homokon. Sajnos kiderült, hogy a motor magassága es súlya miatt még itt sem tud felszabadultan körözni, így végül nekem kellett motoroznom. Azt hittem, hogy nekem ingerszegény lesz az akadály-mentes sík tengerpart, de végül mégis jól szórakoztam: a nedves homokon marha jól lehet gyakorolni a csúszáshatárt, mert tetszőleges ívű kanyart megkezdve az tetszőlegesen szűkíthető/tágítható/power-slide-olható. (Ha valaki tudja a magyar kifejezést, akkor kommentelje lécci!) Remek motoros iskolát lehetne itt fenntartani vakoknak, ha létezne ilyen piaci szegmens...
Zamatos benzinszagú hírekkel jelentkezem, mert ehhez a témához mindig magabiztosan hozzá lehet nyúlni (ezen a fronton állandóan történik valami).
Rengeteg kellemetlen meglepetés - tulajdonképpen szopás, de most gondoltam, hogy választékos leszek - ért járműflottám üzemeltetésére, es TMK-jára vonatkozólag.
1. Forgalomból járműveket ideiglenesen kivonni (REGO-t hold-ra tenni) csak 3 hónapnal hosszabb időre érdemes, mert annál korábbi visszahelyezés esetén kíméletlenül kifizettetik a REGO-t visszamenőleg. Ez történt most velem is. (DOH!)
2. A Suzuki ugyan megkapta az új műszakit, de az állomáson már mérik a zajszintet is. (DOH!) A vizsgalapon "kipufogó határeset" széljegyzet tanúskodik arról, hogy a költséghatékony teljesítmény-fokozás alapelemét (a kipufogó-kiherélést) Zélandon mostantól kevésbé tolerálják (a Yamahával biztos, hogy gondjaim lesznek, mert azon olyan sportcső van, amitől az autó-riasztók mindig bekapcsolnak).
3. Szomorú hír még, hogy a Hondát viszonylag kimerítő (és nehezen orvosolható) hibalistával húzták el a műszakin...(DOH!) A kormányszervóból csordogáló olaj letörlése után azért majd még egyszer nekifutok egy másik vizsgaállomáson is...
4. A busz is megbukott, de azt megúszom két új használt gumival, egy kerékcsapágyazással, meg némi gitteléssel.
5. Mivel a többi hiéna blogger nem adott róla hírt (én viszont figyelemre méltó happening-nek tartom), ezért elmondom, hogy a múlt hétvégén lezajlott a híres/hírhedt "Undie 500". Nem elírás; ez itt nem 500 mérföldes verseny. Ez a fantázianeve annak az évente megrendezésre kerülő bulinak, amely során a christchurch-i egyetemisták 500 dollár alatti értékű autókkal átcsorognak Dunedinbe, jól bebasznak, majd ezt-azt felgyújtanak, és megdobálják a rendőröket. Biztos vagyok benne, hogy ha kezük ügyébe kerülne, akkor a T-34-est is megjáratnák. Sajnos a nyugati berendezkedésű védelmi arzenál itt nélkülözi ezeket a játékszereket... :(
Most viszont, hogy a Suzuki sikeresen levizsgázott végre lazíthattunk egy kicsit. A szórakozás útjában álló sallangok eltávolítása után (visszapillantó, indexek - ezek úgyis mindig csak a műszakizásra kerülnek fel) kimentünk csapatni egy kicsit Muriwaira. (Képek a következő postban - Bogi gépéről kell őket leszednem.) Az eredeti koncepció az volt, hogy Bogi majd jól megtanul motorozni a balesetbiztos tengerparti homokon. Sajnos kiderült, hogy a motor magassága es súlya miatt még itt sem tud felszabadultan körözni, így végül nekem kellett motoroznom. Azt hittem, hogy nekem ingerszegény lesz az akadály-mentes sík tengerpart, de végül mégis jól szórakoztam: a nedves homokon marha jól lehet gyakorolni a csúszáshatárt, mert tetszőleges ívű kanyart megkezdve az tetszőlegesen szűkíthető/tágítható/power-slide-olható. (Ha valaki tudja a magyar kifejezést, akkor kommentelje lécci!) Remek motoros iskolát lehetne itt fenntartani vakoknak, ha létezne ilyen piaci szegmens...
2009. augusztus 1., szombat
Emlékeztető
Nnna. Épp most értem haza Olaszból. Még előtte írtam egy postot, csak elfelejtettem publish-olni, úgyhogy most tessék (2 héttel ezelőtti helyzetkép):
Azt ígértem, hogy nem írok, de most ihletet érzek (meg valahogy dokumentálnom kell magamnak az elmúlt 3 hetet, ha már fényképezni lusta voltam...)
Csak egy gyors leltár a részletesség igénye nélkül, de szigorúan szubjektíven (így az otthoniak is kapnak némi áttekintést, hogy itthon mi történik):
1. Simson talpra állítása 10 perc alatt. Hondával két napig szopás; japán mérnökök kurva anyjának ismételt emlegetése. (Soha többé nem veszek Hondát.)
2. Elbaszott kánikula hetekig (34-36 C), Balatonra lemotorozás; mezei vadvirágok, és akácosok illata a bukósisakban. Húgy-meleg tó.
3. Törköly, szilva, barack, cseresznye, vegyi-gyümi, dió(!) Zárójelben: Unicum, Jagermeister
4. Borsodi, Soproni Ászok, Dreher, Zlaty Bazant, Kozel, Pilsner Urquell, Löwenbrau, LöwenWeisse...
5. Túró Rudi, töltött paprika, rántott csirke, kőrözött, zacskós kakaó, nyúl vadasan zsemlegombóccal, sült kacsa dinsztelt káposztával, gulyásleves, túrós batyu, sült csülök, marhapökölt (szigorúan lábszárból), töltött káposzta, téli szalámi, paprikás szalámi, somlói galuska, hatlapos, kókuszos mignon, hurka-kolbász, kovászos ubi...
6. Dunapart, Csurgó büfé.
7. Siroki motorostalálkozó. Későn odaérés, ivásba belehúzás, fél liter barack felszívása pillanatok alatt, sátorból derékig kilógva hányás. Másnap reggel 9-kor az izzó sátorban 80 decibel Hendrix-re ébredés részegen; szomszéd faluba átstoppolás, strandolás. Délután újra-inicializáló ivászat, segg-részegen ordítva mélyen szántó vitafórum bárkivel (aHondaszarmérnemvettélYamahát nehogymárafoshárliddalgyerenekem...)
Buci-zsömlés, csalamádéval telebaszott HAMBURGER (NEM hembörgör!!!)
Alkoholista arcokkal lánchúzó bajnokság; Riga-blokk dobó competition, dagonya-fighter show, hegyi felfutó.
Szemfüles szervek a tábor előtt: személyi igazolvány, vezetői engedély, forgalmi. Nem lehetne elintézni valahogy? Ötezer helyszíni bírság...
8. Büdös tetves kommunisták, mocskos cigányok, rohadt zsidók, sikkasztott, százmilliós végkielégítés, közbeszerzés, elhatárolódik, Magyar Gárda, Kókamongyonle, engedély nélküli Turul szobor, Draskovics, Bajnai Gordon, kiemelt projektek, stb...
Azt ígértem, hogy nem írok, de most ihletet érzek (meg valahogy dokumentálnom kell magamnak az elmúlt 3 hetet, ha már fényképezni lusta voltam...)
Csak egy gyors leltár a részletesség igénye nélkül, de szigorúan szubjektíven (így az otthoniak is kapnak némi áttekintést, hogy itthon mi történik):
1. Simson talpra állítása 10 perc alatt. Hondával két napig szopás; japán mérnökök kurva anyjának ismételt emlegetése. (Soha többé nem veszek Hondát.)
2. Elbaszott kánikula hetekig (34-36 C), Balatonra lemotorozás; mezei vadvirágok, és akácosok illata a bukósisakban. Húgy-meleg tó.
3. Törköly, szilva, barack, cseresznye, vegyi-gyümi, dió(!) Zárójelben: Unicum, Jagermeister
4. Borsodi, Soproni Ászok, Dreher, Zlaty Bazant, Kozel, Pilsner Urquell, Löwenbrau, LöwenWeisse...
5. Túró Rudi, töltött paprika, rántott csirke, kőrözött, zacskós kakaó, nyúl vadasan zsemlegombóccal, sült kacsa dinsztelt káposztával, gulyásleves, túrós batyu, sült csülök, marhapökölt (szigorúan lábszárból), töltött káposzta, téli szalámi, paprikás szalámi, somlói galuska, hatlapos, kókuszos mignon, hurka-kolbász, kovászos ubi...
6. Dunapart, Csurgó büfé.
7. Siroki motorostalálkozó. Későn odaérés, ivásba belehúzás, fél liter barack felszívása pillanatok alatt, sátorból derékig kilógva hányás. Másnap reggel 9-kor az izzó sátorban 80 decibel Hendrix-re ébredés részegen; szomszéd faluba átstoppolás, strandolás. Délután újra-inicializáló ivászat, segg-részegen ordítva mélyen szántó vitafórum bárkivel (aHondaszarmérnemvettélYamahát nehogymárafoshárliddalgyerenekem...)
Buci-zsömlés, csalamádéval telebaszott HAMBURGER (NEM hembörgör!!!)
Alkoholista arcokkal lánchúzó bajnokság; Riga-blokk dobó competition, dagonya-fighter show, hegyi felfutó.
Szemfüles szervek a tábor előtt: személyi igazolvány, vezetői engedély, forgalmi. Nem lehetne elintézni valahogy? Ötezer helyszíni bírság...
8. Büdös tetves kommunisták, mocskos cigányok, rohadt zsidók, sikkasztott, százmilliós végkielégítés, közbeszerzés, elhatárolódik, Magyar Gárda, Kókamongyonle, engedély nélküli Turul szobor, Draskovics, Bajnai Gordon, kiemelt projektek, stb...
2009. július 9., csütörtök
Panaszkönyv
Na jó, még mindig itt vagyok. De már csak kettőt kell aludni...
Itt egy utolsó csemege. Még itt búcsúzóul kaptam egy parkolási bírságot, amit gyorsan megfellebbeztem. Már megint kiderült, hogy nem csak így lehet...
Tessék (bocs, hogy megint angolul, de ezek csak ezt értik...):
"To whom it may concern,
I'm writing to you with regards to enforcement notice 106285. I'd like to make a complaint about this fine I got today (the 6th of July).
In the morning I tried to pay the parking fee using the closest machine. It swallowed my coin without printing the ticket. I happened to find the parking officer who was wandering around. He promised I'd be fine; just asked for the registration number of my car. Later when I went back to the car I still found the parking fine on the windscreen. Then I drove away for about two hours. Having gotten back, I found the ticket machine being already out of order - just like the other one a little further away. This one was however "Running self test" continuously; exactly like last week, when both machines were dead as well. The only occasions I used this parking lot in the past one year were these two times.
Frankly, neither do I have time, nor the nerves to gamble on your machines. I'd much rather try my luck with the SkyCity slot machines that provide at least SOME level of service (Not to mention the remote, but still existing chance of making some money...). I'd be deligthed to see half of the resources spent on your parking officers being moved to the ongoing maintenace and/or replacement of the slot-machines. (One of my colleagues had the same sort of incident the other day in the same parking lot.)
I'm looking forward to hearing your view about the case.
Yours Sincerely,
Jozsef Talos"
Ja; egyébként emailen küldtem, úgyhogy a válasz ma be is futott:
"Hi Jozsef,
We have viewed the enforcement notice details and can confirm that our officer has not noted any conversation with you. However, due to the circumstances you have explained, we have decided to waive the notice on this occasion.
We apologise for any inconvenience.
Regards
Appeals Administration
Appeals Administration | Parking Control Services (PCS) | PO Box 109714, Newmarket 1149, Auckland, New Zealand | appeals@parkingcontrolservices.co.nz | www.parkingcontrolservices.co.nz"
Hát ilyen is van... :)
Itt egy utolsó csemege. Még itt búcsúzóul kaptam egy parkolási bírságot, amit gyorsan megfellebbeztem. Már megint kiderült, hogy nem csak így lehet...
Tessék (bocs, hogy megint angolul, de ezek csak ezt értik...):
"To whom it may concern,
I'm writing to you with regards to enforcement notice 106285. I'd like to make a complaint about this fine I got today (the 6th of July).
In the morning I tried to pay the parking fee using the closest machine. It swallowed my coin without printing the ticket. I happened to find the parking officer who was wandering around. He promised I'd be fine; just asked for the registration number of my car. Later when I went back to the car I still found the parking fine on the windscreen. Then I drove away for about two hours. Having gotten back, I found the ticket machine being already out of order - just like the other one a little further away. This one was however "Running self test" continuously; exactly like last week, when both machines were dead as well. The only occasions I used this parking lot in the past one year were these two times.
Frankly, neither do I have time, nor the nerves to gamble on your machines. I'd much rather try my luck with the SkyCity slot machines that provide at least SOME level of service (Not to mention the remote, but still existing chance of making some money...). I'd be deligthed to see half of the resources spent on your parking officers being moved to the ongoing maintenace and/or replacement of the slot-machines. (One of my colleagues had the same sort of incident the other day in the same parking lot.)
I'm looking forward to hearing your view about the case.
Yours Sincerely,
Jozsef Talos"
Ja; egyébként emailen küldtem, úgyhogy a válasz ma be is futott:
"Hi Jozsef,
We have viewed the enforcement notice details and can confirm that our officer has not noted any conversation with you. However, due to the circumstances you have explained, we have decided to waive the notice on this occasion.
We apologise for any inconvenience.
Regards
Appeals Administration
Appeals Administration | Parking Control Services (PCS) | PO Box 109714, Newmarket 1149, Auckland, New Zealand | appeals@parkingcontrolservices.co.nz | www.parkingcontrolservices.co.nz"
Hát ilyen is van... :)
2009. június 27., szombat
Szabadság miatt zárva...
Könnyes szemmel tudatom, hogy minden bizonnyal utoljára jeletkezik innen a Pembroke Crescent 16 B-ből az "NZ nyúz". A mai nappal kezdetét vette a mintegy 1 hétig tartó kiköltözési procedúra, minek folyamán az összes cuccom egy garázsba mozdul át (magyarországi tartózkodásom idejére). Ha nem pakoltam volna el a kábelt, akkor most fel is tudnám tenni ide a képet, amint a busz ugrásra készen várja, hogy holnap reggel a gyomrába rakott 3 köbméter szeméttel elinduljon Albany-be.
Ez azt is jelenti, hogy valószínűleg szeptemberig nem postolok, mert odaát nyár van, úgyhogy ennél fontosabb dolgaim is lesznek... Remélem, hogy azért a "Déli Sziget" sorozatot még befejezem majd az egy éves évfordulója előtt...
Július 13-tól Dunakeszin leszek elérhető. Aki akar, az biztos megtalál.
Ez azt is jelenti, hogy valószínűleg szeptemberig nem postolok, mert odaát nyár van, úgyhogy ennél fontosabb dolgaim is lesznek... Remélem, hogy azért a "Déli Sziget" sorozatot még befejezem majd az egy éves évfordulója előtt...
Július 13-tól Dunakeszin leszek elérhető. Aki akar, az biztos megtalál.
2009. június 25., csütörtök
Újév napja
Január 1. (Dunedin - Moeraki - Hanmer Springs)
Másnap reggel összeszedtük az esti sietős lefekvés nyomait...
...és indultunk tovább. Kicsit fostam, hogy nem lesznek nyitva a benzinkutak elsején (elfelejtettem előző délután tankolni), de szerencsére a kutasoknak még nem tűnt fel, hogy ilyenkor mindenki inkább másnaposan fekszik otthon tankolás helyett. Mind nyitva volt, úgyhogy gurulhattunk tovább a keleti parton.
Pár-tíz kilométerre megálltunk még Moerakiban megnézni a sziklagolyókat:
(Google: "Moeraki boulders", ha valakit érdekel, hogy hogyan alakultak ki).
Mivel Christchurch-öt már láttuk a "múltkor", ezért úgy döntöttünk, hogy kikerüljük. Még aznap fel akartunk érni egészen Hanmer Springs-ig, mert másnapra bálnanéző túrát foglaltunk Kaikourában. Nem sokat szaroztunk, inkább nyomtuk a gázt. A 95 km/órás utazótempót itt az alföldön a busz dagadó mellkassal diktálta...
A büszkeségére okot szolgáltatott később az is, hogy megállunk az ebédszünetre egy út széli pihenőben, és itt találkoztunk a második olyan mikrobusszal, ami szakadtabb volt nála. Stikában sikerült is lefotózni:
Csillivilli penge verda
Csoffadék rozsda-temető
Fel is értünk késő délutánra a Déli Sziget termál-fővárosáig. Nagyon szét voltunk már csúszva, ezért ehhez váltogatnunk kellett egymást a vezetésben, hogy amíg a drájvör elfárad, addig a másik tudjon egy kicsit aludni hátul. Igen: mondhatjuk, hogy ez közlekedés-biztonsági szempontból legalábbis aggályosnak minősül (én még nem próbáltam, de biztos elég szar lehet arra ébredni, hogy az ember leseggel a forró bitumenre, miután talppal áttörte a szélvédőt...). Szerencsére azért túléltük.
Meg kell hagyni: a hanmer springs-i fürdő nagyon ott van (szerintem a rotoruait is übereli). Nagyon jól esett kicsit kiáztatni magunkat. Itt képeket nem csináltunk, mert nem tudtuk volna hova tenni a gépet.
Aludni visszamentünk egy olyasmi campsite-ra, mint amilyen a Kai Iwi Lakes mellett is van (haverok, buli, Fanta). Ez már elég közel volt Kaikourához, hogy odaérjünk a reggeli bálna-tripre.
Másnap reggel összeszedtük az esti sietős lefekvés nyomait...
...és indultunk tovább. Kicsit fostam, hogy nem lesznek nyitva a benzinkutak elsején (elfelejtettem előző délután tankolni), de szerencsére a kutasoknak még nem tűnt fel, hogy ilyenkor mindenki inkább másnaposan fekszik otthon tankolás helyett. Mind nyitva volt, úgyhogy gurulhattunk tovább a keleti parton.
Pár-tíz kilométerre megálltunk még Moerakiban megnézni a sziklagolyókat:
(Google: "Moeraki boulders", ha valakit érdekel, hogy hogyan alakultak ki).
Mivel Christchurch-öt már láttuk a "múltkor", ezért úgy döntöttünk, hogy kikerüljük. Még aznap fel akartunk érni egészen Hanmer Springs-ig, mert másnapra bálnanéző túrát foglaltunk Kaikourában. Nem sokat szaroztunk, inkább nyomtuk a gázt. A 95 km/órás utazótempót itt az alföldön a busz dagadó mellkassal diktálta...
A büszkeségére okot szolgáltatott később az is, hogy megállunk az ebédszünetre egy út széli pihenőben, és itt találkoztunk a második olyan mikrobusszal, ami szakadtabb volt nála. Stikában sikerült is lefotózni:
Csillivilli penge verda
Csoffadék rozsda-temető
Fel is értünk késő délutánra a Déli Sziget termál-fővárosáig. Nagyon szét voltunk már csúszva, ezért ehhez váltogatnunk kellett egymást a vezetésben, hogy amíg a drájvör elfárad, addig a másik tudjon egy kicsit aludni hátul. Igen: mondhatjuk, hogy ez közlekedés-biztonsági szempontból legalábbis aggályosnak minősül (én még nem próbáltam, de biztos elég szar lehet arra ébredni, hogy az ember leseggel a forró bitumenre, miután talppal áttörte a szélvédőt...). Szerencsére azért túléltük.
Meg kell hagyni: a hanmer springs-i fürdő nagyon ott van (szerintem a rotoruait is übereli). Nagyon jól esett kicsit kiáztatni magunkat. Itt képeket nem csináltunk, mert nem tudtuk volna hova tenni a gépet.
Aludni visszamentünk egy olyasmi campsite-ra, mint amilyen a Kai Iwi Lakes mellett is van (haverok, buli, Fanta). Ez már elég közel volt Kaikourához, hogy odaérjünk a reggeli bálna-tripre.
2009. június 20., szombat
New Years'
Bevásárlás után kerestünk egy utcát, ami elég sík ahhoz, hogy ott aludni is tudjunk, de még elég közel van a belvároshoz, hogy benyomva is viszonylag fájdalom-mentesen visszataláljunk a buli után. Mikor megtaláltuk, nekem muszáj volt lefeküdnöm egy bő fél órára, mielőtt elkezdtük volna a sörök felszámolását (a nomádkodás előbb-utóbb leszívja az embert annyira, hogy bárhol, bármikor tudjon aludni).
Két-három sör után begyalogoltunk az Oktogonra (a főtér), ahol kommersz népi szilveszter volt készülőben: színpadot állítottak fel, melyen a helyi celebrityk, wannabe pop- és rocksztárok, hastáncos-csoport, stb. adott műsort. Ezek ugye nem igazán érdekeltek minket, de legalább itt volt valami zaj, meg tömeg. Ezen kívül itt voltak kirakva a környező pubok asztalai, meg padjai is. Az egyiknél letelepedtünk iszogatni.
A téren folyó műsoron kívül minden pub-ban is külön-külön ordított a zene, és ugrált a közönség. Megittunk pár rundot egy meglehetősen temperált norvég házaspár társaságában, akik már első ránézésre is turistáknak látszottak. Már nem emlékszem miért, de a sörök nem igazán hatottak, úgyhogy melléjük kénytelen voltam valami töményet is venni. Bementem a kocsmába, és hosszú sorban állás után megkérdeztem a pultos csajt:
- Milyen vodkáitok vannak?
- Tessék?!? (nem sikerült túlordítanom a zenét)
- Milyen vodkáitok vannak?
Erre elfordult, és kiszolgált valaki mást (valószínűleg szilveszterkor ilyen késői időpontban már nehéz esetnek számít az, aki még válogat is...) Utána azért visszafordult.
- Igen?
- MILYEN VODKÁITOK VANNAK?
- 42 BELOW, ABSOLUT, SMIRNOFF, ... ... ... - eddig értettem, mert ő sem tudott elég hangosan kiabálni)
- Absolut jó lesz. - igazából arra lettem volna kíváncsi, hogy Finlandia van -e (ami a kedvencem, de sajnos itt Zélandon nincs nagy kultusza, úgyhogy a pubok sem nagyon tartják). Végül megláttam a vodkás palackokat a háta mögött: tényleg nem volt Finlandia.
Erre kitöltött egy shot vaníliás(!) Absolut-ot. Biztos nem kiabáltam elég hangosan azt, hogy "Absolut will do." - de valószínűleg azért a sok "L"-betű célhoz ért, így Absolut Vanillát kaptam... Mindegy: ilyet még úgysem ittam. Nem is volt rossz, ugyanis nem likőr, hanem cukormentes vanília-íze van (kóstoljátok meg). Az éjszaka háralevő részében még ittam egy párat ugyanebből (egyébként már itthon is van egy palack).
Éjfélre azért csak-csak elérte a hangulatom a kívánt szintet. Végül fellőttek némi tüzijátékot...
... oszt mehetett mindenki haza...
Úgy tűnt legalábbis, hogy a tömeg jelentős része nem rendelkezik a "Menjünk le a Körútra! Szórjunk konfettit ismeretlenek arcába ordibálva! Dobáljunk sörösüvegeket! Borítsuk fel a rendőrautót! Foglaljuk el a TV-székházat!"-típusú virtussal éjfél után.
Mi azért még körbejártuk a pub-okat, és mulattunk egy kicsit.
A szokásos "ebből pont tizenkettő egy tucat"-jellegű rusnya, hullarészeg white trash-eken kívül...
... láttunk egészen karakteres fazonokat is. Itt van például ez a csóka, aki ír-táncolt MINDENRE, ami kijött a hangfalakból - legyen az U2, hiphop, vagy techno:
Végül kellemesen elfáradtunk, és elindultunk "haza". Mivel nem voltunk már szomjasak mi sem, ezért Bogi egész úton azzal szórakozott, hogy az utcán mindenkit fejbe vágott a lufival, ami valahogy a keze ügyébe került. Mikor már ez sem volt elég szórakoztató, akkor új elfoglaltság után nézett: azt kiáltotta a véletlen-szerűen kiválasztott szembejövőknek, hogy: "Oi!!!" Ezt bent a cégnél tanulta a rakodó-munkásoktól, és nyilván nagyon tetszett neki... :)
Hazafelé még behatoltunk a Mekibe is, hogy elfogyasszuk az újévi vacsit:
Amúgy a Meki 18 dolláros (hűha) órabért fizetett a szilveszteri műszakban dolgozóknak. Ezt véletlenül az előttünk álló részeg társaságnak sikerült megtudnia a sztoikus nyugalommal kiszolgáló, rezzenéstelen arcú sráctól, akinek minden bizonnyal tele lehetett már a töke a vátozatos szilveszteri klientúrával.
- Must be hard to deal with all these shit-faced people, huh? - léptem oda hozzá némi empátiát tanusítva.
- It's OK... - volt az unott válasz.
Kikértük a kaját. Míg vártunk, Bogi rögtön kibontott egy szívószálat. Jólnevelt módon elkezdett lázasan szemetest keresni a papírfecninek. Észrevett egy pénztárgép-kábelnek kivágott nyílást a pulton, amin keresztül történetesen nem volt felvezetve kábel.
- Is this for the rubbish? - és már nyomkodta is bele a papírkát...
- No, but who cares... - szeme sem rebbent a srácnak :)
Megkajáltunk, majd ("Oi"-okat ordibálva) visszasétáltunk a buszhoz. Könnyedén elaludtunk...
Két-három sör után begyalogoltunk az Oktogonra (a főtér), ahol kommersz népi szilveszter volt készülőben: színpadot állítottak fel, melyen a helyi celebrityk, wannabe pop- és rocksztárok, hastáncos-csoport, stb. adott műsort. Ezek ugye nem igazán érdekeltek minket, de legalább itt volt valami zaj, meg tömeg. Ezen kívül itt voltak kirakva a környező pubok asztalai, meg padjai is. Az egyiknél letelepedtünk iszogatni.
A téren folyó műsoron kívül minden pub-ban is külön-külön ordított a zene, és ugrált a közönség. Megittunk pár rundot egy meglehetősen temperált norvég házaspár társaságában, akik már első ránézésre is turistáknak látszottak. Már nem emlékszem miért, de a sörök nem igazán hatottak, úgyhogy melléjük kénytelen voltam valami töményet is venni. Bementem a kocsmába, és hosszú sorban állás után megkérdeztem a pultos csajt:
- Milyen vodkáitok vannak?
- Tessék?!? (nem sikerült túlordítanom a zenét)
- Milyen vodkáitok vannak?
Erre elfordult, és kiszolgált valaki mást (valószínűleg szilveszterkor ilyen késői időpontban már nehéz esetnek számít az, aki még válogat is...) Utána azért visszafordult.
- Igen?
- MILYEN VODKÁITOK VANNAK?
- 42 BELOW, ABSOLUT, SMIRNOFF, ... ... ... - eddig értettem, mert ő sem tudott elég hangosan kiabálni)
- Absolut jó lesz. - igazából arra lettem volna kíváncsi, hogy Finlandia van -e (ami a kedvencem, de sajnos itt Zélandon nincs nagy kultusza, úgyhogy a pubok sem nagyon tartják). Végül megláttam a vodkás palackokat a háta mögött: tényleg nem volt Finlandia.
Erre kitöltött egy shot vaníliás(!) Absolut-ot. Biztos nem kiabáltam elég hangosan azt, hogy "Absolut will do." - de valószínűleg azért a sok "L"-betű célhoz ért, így Absolut Vanillát kaptam... Mindegy: ilyet még úgysem ittam. Nem is volt rossz, ugyanis nem likőr, hanem cukormentes vanília-íze van (kóstoljátok meg). Az éjszaka háralevő részében még ittam egy párat ugyanebből (egyébként már itthon is van egy palack).
Éjfélre azért csak-csak elérte a hangulatom a kívánt szintet. Végül fellőttek némi tüzijátékot...
... oszt mehetett mindenki haza...
Úgy tűnt legalábbis, hogy a tömeg jelentős része nem rendelkezik a "Menjünk le a Körútra! Szórjunk konfettit ismeretlenek arcába ordibálva! Dobáljunk sörösüvegeket! Borítsuk fel a rendőrautót! Foglaljuk el a TV-székházat!"-típusú virtussal éjfél után.
Mi azért még körbejártuk a pub-okat, és mulattunk egy kicsit.
A szokásos "ebből pont tizenkettő egy tucat"-jellegű rusnya, hullarészeg white trash-eken kívül...
... láttunk egészen karakteres fazonokat is. Itt van például ez a csóka, aki ír-táncolt MINDENRE, ami kijött a hangfalakból - legyen az U2, hiphop, vagy techno:
Végül kellemesen elfáradtunk, és elindultunk "haza". Mivel nem voltunk már szomjasak mi sem, ezért Bogi egész úton azzal szórakozott, hogy az utcán mindenkit fejbe vágott a lufival, ami valahogy a keze ügyébe került. Mikor már ez sem volt elég szórakoztató, akkor új elfoglaltság után nézett: azt kiáltotta a véletlen-szerűen kiválasztott szembejövőknek, hogy: "Oi!!!" Ezt bent a cégnél tanulta a rakodó-munkásoktól, és nyilván nagyon tetszett neki... :)
Hazafelé még behatoltunk a Mekibe is, hogy elfogyasszuk az újévi vacsit:
Amúgy a Meki 18 dolláros (hűha) órabért fizetett a szilveszteri műszakban dolgozóknak. Ezt véletlenül az előttünk álló részeg társaságnak sikerült megtudnia a sztoikus nyugalommal kiszolgáló, rezzenéstelen arcú sráctól, akinek minden bizonnyal tele lehetett már a töke a vátozatos szilveszteri klientúrával.
- Must be hard to deal with all these shit-faced people, huh? - léptem oda hozzá némi empátiát tanusítva.
- It's OK... - volt az unott válasz.
Kikértük a kaját. Míg vártunk, Bogi rögtön kibontott egy szívószálat. Jólnevelt módon elkezdett lázasan szemetest keresni a papírfecninek. Észrevett egy pénztárgép-kábelnek kivágott nyílást a pulton, amin keresztül történetesen nem volt felvezetve kábel.
- Is this for the rubbish? - és már nyomkodta is bele a papírkát...
- No, but who cares... - szeme sem rebbent a srácnak :)
Megkajáltunk, majd ("Oi"-okat ordibálva) visszasétáltunk a buszhoz. Könnyedén elaludtunk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
