Céges sörözés

Sok víz lefolyt a Temzén azóta, hogy utoljára jelentkeztem...

Annyi van, hogy elkezdtem dolgozni egy aprócska cégnél. Mérsékelt összegért, de legalább a hangulat családias. Nem tudom, hogy mi sül ki majd belőle; egyelőre kivárok. Három főnököm van az uszkve hét fős cégnél.

A közvetlen felettesem Andy. Nálam kb. 5 évvel lehet fiatalabb, és beosztása szerint CTO, de jelentősebb távolságról is látszik, hogy igazából fingja nincs, hogyan kellene egy IT projektet/céget menedzselni. Hobbija a Flight Simulator-ozás, szóval képzelhetitek... A múltkor szóba jött, hogy elkezdtem siklóernyőzni. Ekkor felcsillant a szeme, hogy talán a repülés lesz a kapcsolódási pont kettőnk közt, de mikor kiderült, hogy ebben engem főleg az érdekel, hogy hogyan fütyül a szél a seggem alatt, ő pedig ehhez képest igyekszik minél távolabb maradni a fizikai magasságtól, a gravitációtól, a centrifugális erőtől, meg egyátalán mindentől, amivel egy repülő eszköz jár, akkor eléggé lelombozódott...

Steve a vezér; 60 körüli fazon. Sok vizet nem zavar azon kívül, hogy ő utalja havonta nekem a pénzt. Iszonyú büszke rá, hogy a "a szarból visszahozta a kormányzást a végére" - hogy egy igazi klasszikust is idézzek... (Ennek ellenére neki sincs semmi köze az IT-hoz, illetve annak menedzseléséhez.)

Van még Sarah, a marketing menedzser: tipikus angol szingli tehénke. (Bejövök nála, úgyhogy itt vigyáznom kell...)

Dick a sales-es/fő marketinges guru, és Steve mellett a másik fő-részvényes. Igazából ő a cég lelke, és mókamestere. Angol létére meglepően intelligens, művelt arc; kimondottan kellemes társaság!

Van még Dick fia, Elliot, aki szintén sales-es, és zsenge korából kifolyólag egy hangyafasznyival jobban érzi az IT-t, mint a nagyfejűek.

Végül pedig van Mark, aki egy 50 körüli fazon; ő az új supportos; 2 hete vettük fel. A CV-jét én nem olvastam, úgyhogy pontosan nem tudom, hogy ő mennyire van képben, de az a gyanúm, hogy ő is inkább domborít a PR-fronton, mint a szakmában...

A vírus-cirkusz óta bevezetett gyakorlat szerint szerdánként járunk be az irodába heti egy napra; egyébként mindenki hómofiszozik. Ezen a héten az irodai munkanap átcsúszott csütörtökre, mert Dick és Elliot most jöttek haza Olaszból. Sarah ma korán letiplizett, úgyhogy négyen - Dick, Elliot, Mark, és én - lementünk sörözni a sarki pubba. Ott még befutott Elliot orrkarikás csaja is, Daisy. Neki az anyja 3/4 részben orosz; javasoltam is neki, hogy sokkal kúlabb lenne, ha Tatjanának, vagy Natasának hívná magát. Megígérte, hogy elgondolkodik rajta...

Ez viszont mind mellékvágány; a lényeg, hogy bevertünk már két-három pint Brewdog Punk IPÁ-t, és harsányan röhögcséltünk, amikor Dick felém fordult, és az ő tipikus szarházi vigyorával a képén azt mondja:

- Tudod mit mondtam Steve-nek az interjúd után?
- Mit???
- Azt, hogy ennek a faszinak az akcentusa Sylvester Stallone, és Lugosi Béla között van valahol...

Percekig fuldokoltam a röhögéstől...