Mesés Kelet

Lassan kezdek visszarázódni a trópusi nyaralás után a kiábrándító dél-londoni hétköznapokba. Egészen meglepő, hogy most annyira nem fájdalmas a dolog, mint szokott lenni. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy nem kellett munkába állni. (A minap összefutottam a volt kollegákkal is, és érdekes módon most annyira nem kapartam a falat a sok IT-s beszélgetéstől...)

Azt kell mondjam, hogy a munkanélküliség csak akkor kellemetlen, ha az ember lépés-kényszerben van (értsd: le van égve). Így, hogy ráér pénzt keresni, egy csomó apróságot tud élvezni, ami amúgy elkerüli a figyelmét a nagy stresszelésben...

Itt van mindjárt a hely, ahol lakom. Dél-London a hagyományoknak megfelelően erős versenyben van a keleti kerületekkel a "Legsittesebb Angliai Hely" büszke címéért. Újabban elhúzni látszunk, mert az elmúlt hónapban két késelés is volt itt a szomszédban: egy az east croydoni pályaudvaron, egy másik meg két hete Streathamben. Úgy tűnik, hogy a drog-háború mellett most már a dzsihádista elmebetegek támogatását is érezni ezen a késeléses-fronton. (Érdekes módon a robogós bűnözés most visszaszorulni látszik, amióta a rendőrök úgy zárják rövidre az autós üldözést, hogy egyszerűen fellökik a köcsög kis robogós fekákat... Ez mondjuk csak az én érzésem, de az is lehet, hogy csak nem kap elég publicitást már a dolog.)

Szóval ott tartottam, hogy a sok negatívkodást sutba dobva éppen igyekszem megismerni lakóhelyemet. Az utcán járva a fenti fejlemények tükrében igyekszem mindig vastag falú hátizsákot hordani; ha másért nem, legalább azért, hogy a potenciális áldozatokat kereső arabok látóköréből kiessek. (Az eddigiek így visszaolvasva meglehetősen migránsozás-szagúnak tűnhetnek, de én jól megvagyok a magam kis libsi-rasszista világnézetemmel: a primitív magyarországi politika dogmatikája ellenére ez a kettő nem egymást kölcsönösen kizáró nézőpont.)

Köztudott, hogy az idegen kultúrákkal való ismerkedés alapköve, és legkellemesebb része a zabálás. Újabban Croydonban jártamban-keltemben (elsősorban Csabi segítségével, aki immár 5 éve lakik ezen a lepratelepen, tehát jól ismeri a járást) próbálok nyitott szemmel (és gyomorral) közelíteni a közel-keleti konyhához - ami eddig nem tartozott a kedvenceim közé. (Főleg azért, mert olyan moslék kebabokat sehol máshol a világon nem lehet kapni, mint itt Londonban...) Csabi viszont mutatott egy-két helyet, ami joggal keltette fel a figyelmemet.

Az egyik egy kis naan-sütő üzletecske, ahol mindig friss, meleg, ropogós naant lehet kapni. Ugyan az aljas eladók nejlonzacsóba toszva adják oda, hogy mire hazaérsz vele megszikkadjon, de én rájöttem, hogy széttépve, és a kenyérpirítóban egy kicsit visszamelegítve ugyanúgy új életet lehet bele lehelni, mint a döglött kenyérbe.

A naanhoz pedig a közvetlenül mellette levő üzletben, a TFC-ben (Turkish Food Centre) lehet kitűnő, poharas trutymókat kapni, amikbe belemártogatva isteni reggelihez juthatunk.

A TFC egészen bámulatos: MINDEN van, ami a mediterrán/közel-keleti konyhához hozzátartozik. Még igazi magyar fetát is találtam! (Hehe)

(Ugyan nem tudom, hogy miért "double cream" van ráírva...)

Na szóval a TFC-ből eddig a következő trutymókat kóstoltam (még nagyon az elején járok a történetnek, mert az üzlet egy egész hűtőszekrényt szentel a témakörnek):

• baba ganoush: füstölt padlizsán alapú cucc, tehát úgy kezdődik, mint a székely vinete: a - lehetőleg nyílt tűzön - szénné égetett padlizsánokkal. Az araboknál több variációja létezik: joghurttal, citromlével, tahinivel, chillivel lehet pimpelni. Zseniális!
• hummus. Ezt mindenki ismeri, de én most extrázni akartam, úgyhogy limeos, korianderest vettem. Koktélparadicsomot eszem hozzá. Hibátlan...
• muhammara. Csípős paprikás, diós. Kurvajó! Állítólag szíriai eredetű; benne a paprika is "aleppói paprika"
• cemen. Mondjuk ezzel pont átbasztak. Ez valami török cucc, és gusztustalan íze van, mert azzal a penetráns szagú, undorító ízű fűszerrel van telenyomva, amitől az indiai fűszereket tartó üzletekben mindig kifordul a gyomrom. ("Fenugreek", vagy magyarul görögszéna a neve.)

Ezeken kívül volt még egy üveg ajvárom is (nyilván ez is kapható a TFC-ben); azt gondolom nem kell senkinek bemutatnom. A következő jelölt egyébként a tarama. Nagyon guszta, lila színe van. A cemen után egy kicsit óvatosabb lettem, úgyhogy előbb meggugliztam, hogy miből van. Kiderült, hogy ez egy tőkehal-ikra alapú mártogatós (gondolom, hogy az adja a színét is), tehát ezzel is csúnyán vakvágányra futhatok, úgyhogy még csak barátkozom a gondolattal...

Egy szó,mint száz: munkanélküli akkorákat még nem zabált, mint én mostanában!