2018. január 25., csütörtök

Los Abrigos öböl

Nem sok minden mondanivaló van ám egy ilyen nyaralásról, ha az ember a mainstream turizmus checkpointjai mentén mozog... Az egyetlen sztorizható élmény a búvárkodásomhoz fűződött.

Amíg a család a delfin- és fóka show-n ütötte el az időt, addig én elmentem egyet (illetve kettőt) merülni. Eredetileg a rájáktól hemzsegő "Los Chuchos" nevű helyre akartam menni, de aztán lusta voltam agresszívan ráguglizni az összes elérhető dive centerre, úgyhogy találomra kiválasztottam egyet. Szerencsére pont beletrafáltam egy olyan helybe, ami képes volt valami emlékezetest nyújtani. Egy három tagú búvárcentrumot választottam, ahol a két főnök/tulajdonos spanyol, és lengyel volt, a harmadik - csak éppen pár hónapra beugró - srác pedig a gájdom lett. Ő is lengyel volt, de szerencsére hasonló szinten beszélt angolul, mint én. (Nem akarok nagyképű lenni, de ez azt jelenti, hogy kurva jól...) Azon kívül tehát, hogy nem kellett 20 másik búvárral egymás gyomrába könyökölni valami sittes, második világháborús halászhajóból átalakított lélekvesztőn, még arra is alkalmas volt a trip, hogy a szokásos small-talk helyett értelmes beszélgetést folytassak le Szymonnal (ejtsd: simon). Annál is inkább, mert foglalkozását tekintve tenger-biológus volt.

Kimentünk tehát egy Zodiac-kal hárman(!) a Los Abrigos mellett levő öbölbe, és Szymon kedvenc helyeit merültük meg. Nagyon kellemes kis merülőhelyek voltak; az élővilág sem okozott csalódást. A legérdekesebb a cuttlefish volt; ilyet eddig még nem láttam működés közben...
Tudjátok: ez az, ami olyan, mint a Porsche Boxster: első ránézésre a műkedvelő amatőr nem tudja eldönteni, hogy melyik irányba fog elindulni... Sőt, amikor már halad, még akkor is azon gondolkodsz, hogy most ezt ő jól csinálja -e?
Mocskos mód fáztam már az első merülés végére, és nem nagyon engedtem fel az alatt a bő fél óra alatt sem, amit a deszaturációra szántunk. Viszont legalább Szymon elmesélte, hogy a második merülésen nem fogok annyi halat látni, mint az elsőn. El is magyarázta, hogy miért... Neki pont szakmába vág, ahogy testközelből látja az ökológiai egyensúly felborulását az öbölben. Az van, hogy a Kanári-szigetek (főleg Tenerife) teljes mértékben a kommersz turizmusról szól már. Ennek megfelelően a vízben már alig van ragadozó hal, mert kiméletlenül lehalásszák, és felzabáltatják a kedves vendégekkel. Mivel a ragadozó halak eltűntek, ezért az ő táplálékukat képező tengeri sünök gombamód elszaporodtak.
Ezek viszont növényevők, és csupaszra eszik a sziklákat/tengerfeneket. Emiatt az ő konkurenciájuk, a növényevő halak továbbálltak... Ami maradt, azok a kopár kövek némi tengeri sünnel tarkítva... Szomorú, de érdekes történet volt. A második menet nem is volt már akkora élmény. Nem csak ezért, hanem azért sem, mert a szar is belém fagyott - annak ellenére, hogy még mélyen sem volt 19 foknál hidegebb a víz. Biztos öreg vagyok már ehhez...

A következő napra betervezett kite-szörfözésről emiatt fájó szívvel, de inkább lemondtam. :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése