Amióta a senkiházi proli-gyerek létből próbálok foggal-körömmel megkapaszkodni így a középosztály alján (és ugye ez - főleg itt az emberi civilizáció alkonyán - meglehetősen cselendzsing feladat), azóta álmodom erről a kubai tripről. Soha másik nyaralásra nem voltam már hetekkel előre ennyire ráfixálva. Most, hogy így belegondolok: ez azért visszafelé is elsülhet, mert nem jó túl sokat elvárni bármitől - még akkor sem, ha az egy karibi vakáció... Ennek ellenére tény, hogy csak akkor igazán élvezhető egy (erősen kulturális elemekből is építkező) nyaralás, ha az ember egy kicsit felkészül abból, hogy mi a lófaszt is fog látni.
Szóval olvasok, és filmeket nézek.
Koktél-témában már nyilván otthonosan mozgok. Nem fog nehezemre esni Mojitokkal, meg Cuba Librékkel betömni az állítlag felejthető kubai konyha által nyitva hagyott réseket.
Tegnap viszont éppen szivar-témakörben próbáltam eligazodni. Azt hiszem, hogy ez pont az a terület, ahol erősen menedzselni kell az elvárásaimat. Én világ életemben gyűlöltem mindenféle füstöt:
- mielőtt leszokott, Anyám rendszeresen a konyhában cigizett, hogy a belem is kiforduljon rögtön a szombati reggeli alkalmával
- az ezoterikus távol-keleti füstölőktől rosszul vagyok
- valószínűleg azon maréknyi ember közé tartozom, aki még betépni is utál...
Volt egy Sziget, amikor próbáltam a szivart (nyilván valami olcsó szar volt), de a második, vagy a harmadik után már észrevettem, hogy utána órákig büdös marad a pofám. Valószínűleg azért ott ki fogok próbálni valamit egy selfie erejéig, de nem számítok sok jóra. Egy szó, mint száz: nem az én világom; nekem a szivarozás mindig úgy fog élni a fejemben, mint öreg, dagadt, gazdag sznobok hóbortja. Én nem bírtam végignézni fél órányi faszverést egy SZIVARRA. Értem én, hogy "Cohiba Robusto Supremos", csak leszarom.
(Akit érdekel, annak azért elmondom, hogy ez a legújabb limitált kiadása a Cohibának. 2001 óta a Cohiba öt "Limited Edition"-t adott ki. Ez a legújabb, tavaly novemberben jött ki, és még kapható - itt UK-ben, legalábbis. A korábbi LE-ök már csak másodkézből, aranyáron - a 2004-es "Sublime"-t említi is a fazon rögtön a video elején.)
Várjál; hazudtam! Van egy füst, amit imádok: a jól megszívatott kétütemű motor füstjét (főleg a Komar Mopedét, de a Trabant, a Simson, és az MZ is fincsi)...
2015. február 11., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése