Freelancer

Úgy látom, hogy még mindig van néhány megszállott, aki benéz ide néhanap, úgyhogy gondoltam, írok pár sort.

Az elmúlt negyed évem nagyjából arról szólt, hogy kiderüljön: vajon sikerül -e a londoni szerződéses IT-s yuppie-k kiváltságos csoportját rejtő, "Tejjel-Mézzel Folyó Kánaán"-feliratú ajtón behatolnom.

Nem szeretek elkiabálni semmit (sőt: általában ha valami kivételesen nagyszerű dolog történik velem, akkor is inkább először körülnézek, hogy hol van az átbaszás, meg a kandi-kamera...), de nagyon úgy tűnik, hogy igen.

A múltkor ugye ott hagytam abba, hogy az előző munkáltatómnál megtették azt a szívességet, hogy semmibe vettek (nem csak engem, csak én erre érzékeny vagyok...). Így gyakorlatilag rossz szájíz nélkül tudtam felállni az asztaltól, és megalapítani a JOCO Software-t. Három hétig voltam munka nélkül, mivel a lehető legkedvezőbb időpontot választottam a lépésre (az uborka-szezon utáni "húzzunk-bele"-pediódust, amikor mindenki embert keres, akinek kell).

Rövid, de annál stresszesebb cigánykodást követően (két cég ajánlata közül majdnem valagra estem, és bár a sztori megérdemelne egy külön posztot, sajnos most ezt kihagyom...) sikeres startot vett a szabadúszó-karierrem.

A cég, akinek dolgozom, igen komolynak tűnik. Nyilván senkit nem fog érdekelni, de a Salesforce mellett egy csomó zsír-új (a későbbi állás-keresésben komoly adunak számító) technológiát használunk (aminek az egyik fele használható, a másik meg nem - ahogyan az lenni szokott). Amit eddig láttam, azok alapján a menedzsment is nagyon profi. Ennek megfelelően a fejlesztési projektek nem kapkodnak, meg taknyolnak. Ez ugyan nekem egy kicsit gyanús (itt nyilván valami tévedés lesz, vagy csak a mi projektünkre igaz ez, vagy csak átmeneti állapot).

A lényeg, hogy otthonról 23 perc biciklizésnyire (7 km), ebben a viszonylag stressz-mentes környezetben változatos munkát végezve, és piacképes tudást elsajátítva valami egészen szemérmetlenül magas összeget számlázok.

Nem titok, hogy a tervünk eredetileg az volt, hogy januárban költözünk Aucklandbe. Az új fejlemények (egy hete derült ki, hogy meg is hosszabbítanak - egyelőre újabb 3 hónapra) viszont alaposan átírták a forgatókönyvet: bármennyire is rühellem ezt az országot (lehet, hogy csak a várost, de a hétköznapi életben a kettő között nekem nincs különbség), most az a helyzet állt elő, hogy ennyi zsetont képtelen vagyok az asztalon hagyni...

Tisztában vagyok a zélandi ingatlan-piaci trenddel (mivel Kína éppen kilóra felvásárolja az országot, ezért undorítóan elszaladtak a ház-árak Aucklandben). Az is megvan, hogy Zélandon még IT-s fizetéssel sem lehet utolérni az árakat. Most viszont úgy tűnik, hogy ITT adódik egy lehetőség. Nyilvánvaló, hogy semmi sem tart örökké (ergo nem fogok részletre X6-ost venni...) A körülmények azt diktálják, hogy egyelőre nem szállhatok ki.

Egy év múlva meglátjuk...