Tasmania - utolsó nap

Április 28, szerda



Semmi különös. Elmentünk cseppkőbarlangot nézni,



meg kisvasutazni.





A kisvasutat egy telepes család építette. Először téglagyárat szolgált ki, utána meg egy fűrészmalmot. Ezeknek a telepeseknek az élete nem volt egy kéjutazás... A család három gyereke közül az egyik 18 éves volt, amikor rádőlt egy fa, és meghalt. A másik 13 évesen beleesett a fűrészgépbe, és meghalt. A harmadikat patkolás közben fejbe rúgta egy ló, és meghalt. Az életben maradt gyerekek család-alapítása sem ment túl olajozottan. Egyikük neje 8 gyereket szült halva egymás után. Ezek után viszont megemberelte magát, és 13 élőt is szült... Ezeket az idegenvezető néni mesélte,


aki egyébként nagyon aranyos volt; mintha nem is ausztrál lett volna... (Lehet, hogy Tasmaniában az emberek is mások, mint a mainland-en?)



Hazafelé még vételeztünk pálinkát is egy magyar borász fazontól; ezzel Lajossal otthon óvatosan berúgtunk. Nagyon rég ittam ilyen jó törkölyt, meg barackot. És ez rendes sárgabarack volt! Az már csak hab a tortán, hogy azt ráadásul sikerült elkapni a második kifőzés után, de még felhígítás előtt. (Így volt 53 fok. Jó anyag...)