London housing

Nem akarok túl elfogultan és érzelmek által felkorbácsolva nyilatkozni, ezért azt kell mondjam, hogy a három napi itt tartózkodásom alapján meghozott, abszolút szubjektív ítéletem szerint London torony-magasan a leggusztustalanabb okádék egy város, amit életemben láttam. Az az érzésem, hogy nincs a világon még egy hely, ahol az ingatlanok bérleti díjára vonatkozó ár/érték arány ennyire silány lenne. A lakásbérleti piac megdöbbentően elszállt árképzése mellett az épületek általános minősége a "szánalmasan lepusztult", és a "botrányosan szar" végpontok által kijelölt intervallumban helyezkedik el. Az aucklandi ingatlanpiac ehhez képest egyszerűen aprópénzért kínált, fényűző beverly-hills-i villák dömpingje.

Mi sem illusztrálja jobban a helyzetet, mint a tény, hogy az egyik általam megnézett kiadó szobát egy szobafestő srác hirdette, aki állandó alkalmazásban dolgozik egy öt csillagos szállodában. Igen: mert jobban megéri nekik fizetni egy alkalmazottat az itt-ott beázó épülethez, mint minden esethez kihívni egy szakembert.

Dóriék viszonylag új építésű, egyébként remek állapotban levő lakásából (itt lakom most) kilépve a kilátás egy vékony földréteggel betakart szemétdombra nyílik. Nem vicc! (Kb. úgy néz ki, mint egy fél Mount Wellington.)