Még mindig Gold Coast - takarékon

Május 7, péntek

Elég szar volt a tegnap este. Itt a csütörtök éjjel (meg mindegyik másik) is úgy zajlik, mint Aucklandben a Saturday Night Fever: a matt-részeg white trash, meg a rájuk vadászó kanok rajzanak a city utcáin-klubjaiban. Már nem is emlékszem, hogy Pesten ez hogy ment... (Biztos ugyanígy.) Vagy csak nem volt ehhez hangulatom, vagy már tényleg kinőttem belőle. Hugo (a belga), aki a working-holiday vízumával itt hónapokig tolta a dolcsevítát (és láthatóan ismert jó néhány embert) is morgolódott: "Megint mindenhol csak ezek a kölykök! Át kéne menni a Sin Citybe: ott legalább vannak idősebb csajok is..." - úgy értette, hogy 25+. Ő 32 létére elég sokat mozog az éjszakában.

Na megyek; csinálok valamit. Kicsekkeltem a Cheers-ből, mert nem tudom, hogy ma nem megyek -e vissza Brisbane-be. (Meg aztán tegnap délután a francia invázió megszállta a backpackerst, és így korán reggel megfekszi a gyomromat ez a sok bonzsúr.) Másnapos vagyok, ezért kurvára nincs hozzá kedvem; de ha összeszarom magam, akkor is elmegyek szörfözni!

...

Sétáltam még egy kicsit a faluban, hogy csináljak még pár képet, meg bevásároltam, aztán átgurultam ide Burleigh Heads-be. Biztos most van apály, mert én ilyen nyamvadt right-handereket még nem láttam! (Meg másmilyet sem.)



Még szerencse, hogy vártam a deszka-bérléssel. Most van negyed 2, és kezdenek rajtam kijönni az elmaradt éjszakai alvás jelei. Legszívesebben hunynék egyet itt a pöcsöm tudja milyen fák árnyékában, ahol egyik oldalról a tenger zúgása, másik oldalról pedig flexelés, és vésés zaja ölel körül.

...

A kocsiban aludtam egy órát, mert fújt a szél, és annyira nem vagyok puhapöcs, hogy szégyenszemre pulóverben feküdjek ki a fűre. Arra ébredtem, hogy lebénult a jobb lábam, mert ráraktam a balt. Pár percig élesztgettem, aztán kiszálltam csinálni egy pár képet. Ez a kedvencem:





OK: mondjuk kiwi-földön is láttam már csodákat, és tudom, hogy ők sem komoly nomád népség (éppen csak a parabola-antennát nem viszik ki, ha kempingbe mennek...), de ez a tengerparton felállított két tonnás bojler azért még nálam is lebaszta a biztosítékot.

A többi környező installációval egyetemben (pedig Attila említette, hogy ezeknek mindenhez júzergájdra van szükségük...):






Kezdtek szállingózni a szörfösök, és tényleg: a hullámok is egészen épkézlábnak tűnnek. Most kéne találnom egy kölcsönzőt! Mondjuk több volna az affinitásom hozzá, ha nem zabáltam volna betegre magam azzal a sütikével, amit reggel vettem... (Hugótól lestem el még a Cheersben: "Pecan Custard Danish" a Coles-ból, ha valakit érdekel. A cukortartalmát inkább nem nézem meg...)

...

Áááá; csak sikerült elcseszni a nap hátralevő részét... Odébb mentem Burleigh Heads központjába, hogy keressek egy kölcsönzőt, de az ottani beachen megakadtam, mert annyi volt a szörfös, hogy alig fértek be a vízbe.



Én meg akár órákig is el tudom őket nézegetni (pláne, ha a szörfös csajok mennek a deszkával fel-alá, és a sport-seggükön feszül a neoprén...) Végül aztán találtam itt is boltot, ahol adnak deszkát bérbe, de délután ötkor már nem akartam hozzákezdeni (kicsit hűvös is volt már). Mégis visszamentem aludni a francia gyarmattá silányodott Cheersbe, mert helyben nincs backpackers. Holnap reggel viszont rátöröm a surf-shoposokra az ajtót, aztán szökellve vetem habtestem a hullámok közé! "Ride the big one!!!"